Germek zaj 2. rész

Behuppant az autóba, és már indult is.Az eső cseperegni kezdett. Matt ennek nem egyáltalán nem örült, mert el fog ázni a drága öltönye. Ugyan még a kocsiban ült, de vészesen közeledett a helyszínre. Az eső közben már szitált. Matt gondolkozott, hogy hazaszaladjon-e egy kabátért, de már ráhajtott az 52-sre. Kerülni meg nem akart. Az út már a felénél sárga rendőri szalaggal volt lezárva.

- De rohadt jó, most gyalogolhatok ebbe a szakadó esőben! – szitkozódott Matt. Leállította a kocsit. Kiszállt, majd a tetthely felé vette az irányt. Sétálás közben egy cigarettára gyújtott. A halott lányt már csak egy sátor alatt találta meg. Az esőtől próbálták megvédeni, nehogy elvesszenek a bizonyítékok. Sok rendőr volt jelen. Közülük néhányan igen híres, rangos nyomozók voltak.

- Mr. Black! – köszönt Matt. Black Jerry az FBI egyik legtapasztaltabb nyomozója volt. Írt már könyvet, több filmben is róla mintázták a főhős rendőrt. – Tudnak valamit az esetről?

- Matt! Szevasz! Rég beszéltünk. Hát, egyszerű erőszakolásnak tűnik, majd, pedig egy golyó a lányba. Ami, viszont jobban izgat, hogy ez mostanság már a második. Azt gondoljuk, hogy talán ugyan az a gyilkos. Te mit gondolsz?

- Elképzelhető, de előtte alaposan fel kellene mérni a dolgokat és összehasonlítani a másik gyilkosság aktájával. Bekukkantok a sátor alá.

- Tedd csak.

Matt közelebb lépett a sátorhoz. Széthajtotta a kivágott oldalt és behajolt. A lány meztelenül feküdt. Fehér volt, mint a fal. A haja fekete színű, a szeme kék. Csinos volt, és még csak 14 éves. Megfordította a holteste. Látta, hogy a golyó hátulról hatolt belé. A két lapockája közé kapta. Az eső halkabban kezdett kopogni a sátor oldalán. Körbe nézett a test mellet is, hátha talál valamit. Egy hajszálat, egy körömdarabot vagy akármit, de semmi. Csalódottan bukott föl a sátorból.  

-         Na, találtál valamit?

-         Semmi. – csalódottan sóhajtott. – Ez a rohadék túl jó. Bár még a boncasztal mellett kiderül minden. Ettől függetlenül én úgy érzem, hogy ez a nyomozás, egy kurva nagy zsákutca. Ez a rohadt gyermekgyilkos profi. Túlságosan is.

Jerry és néhány rendőr éppen a műagyag kávéspoharat szorongatták. Mert az eső igen lehűtötte a levegőt. Matt önmagára volt mérges, hogy nem ugrott haza azért a fránya kabátért. A zakója már teljesen tocsogott a víztől.

-         Na, fiúk én többet itt nem tudok tenni. Hazaugrok kabátért, meg átveszem a zakót, mert ez szarrá ázott! Aztán visszamegyek az őrsre. Jerry majd értesítesz a boncolás eredményéről?

-         Persze, ez csak természetes. Magam küldöm át majd az anyagot és az aktákat.

-         Rendben, kössz. Szevasztok fiúk! – vett végső búcsút Matt.

A kávét szorongató rendőrök, a szalagot őrző egyenruhások is, az összes zsaru nagyot intett. Szerettek Gerland nyomozót, hiszen nagyágyúnak számított a munkájában. És a neves embereket mindenki szereti. Matt lassan jutott csak el a kocsijáig. Az autóhoz vezető utat pocsolyák, gödrök nehezítették. Becsapta az ajtót, mint még soha. Az összes dühét beleadta. Gyorsan a gázra taposott, és hazafelé vette az irányt.

Matt az asztala mögött ült és a telefonkagylót szorongatta. Nem tudta, hogy tárcsázza-e a számot, amit a nővére adott, vagy ne. Sok agyalás után a mellett döntött, hogy egyenlőre nem hívja föl. Hátradőlt a széken, és az asztalon heverő Marlboro-ért nyúlt. Kivett belőle egy szálat és a szájába dugta. Kihúzta a jobb nadrágzsebéből az öngyújtóját. A fehér pálcát a vörös lángba helyezte. Füst szállt fel a szájából és az orrából. A gyújtót visszadobta az asztalra. Aztán lehunyta a szemét. A sikolyra gondolt, amit az éjszaka hallott. Nem volt benne biztos, de úgy érezte, hogy a kiáltás egy 14 éves lányé lehetett. Éles kopogás hallatszott a fa ajtón. A kopogást, pedig máris egy férfi követett!

-         Matt! Mi újság? – kérdezte a rendőrkapitány.

-         Jack! Hát a gyilkosság egy baromi nagy zsákutca. Ezt ott megbasztuk ahol van.

-         Nem olyan biztos. Jarry átküldte a korboncnok jelentését. – Jack érdes hangon mondta. Majd lassan lerakta az asztalra.

A széken ülő férfi rekord gyorsasággal kapta is fel. Széttárta, és olvasgatni kezdett.
Név: Marry Allison, életkor: 14, a gyilkosság: hátulról fúródott egy 15-ös a hátába. Majd miután már a lány halott volt a férfi megerőszakolta…

-         A rohadt, büdös kurva anyád! – sóhajtott Gerland. A tenyerébe mélyesztette az arcát. – Hogy bírt megölni egy ilyen fiatal lányt, és utána meg, hogy bírta az élettelen testét meg…

-         Matt nyugodj meg, elhiszem, hogy felhúz az ügy, de…de nyugodj meg. Mert el kell menned a szülőkhöz. Beszélned kell velük. Kérdezd ki őket a lányról!

Matt szótlanul ült a székben, szívta a cigarettáját, majd csak ennyit mondott: az húzós lesz. Jack kisétált a szobából. Egy cetlit hagyott az asztalon. Amin a meggyilkolt lány címe volt olvasható. A férfi az asztal mögött tovább sóhajtozott. Mélyen leszívta a füstöt. Mintha gyomorig hatolt volna.

- Na, hát megjöttünk. – tette fel ezt a tényt magának az autóban. Még mielőtt kiszállt volna a kocsiból, egy mély lélegzetet vett. Rengeteg embert kérdezett már ki, de most valahogyan elfelejtette, hogy is kell ezt. Rafinált volt mindig, mint a róka. Egyetlen egy ember nem verte még át. Amit akart, azt mindig megszerezte, vagy hát kiszedte az emberekből. Most, most viszont egy gumót érzett a torkában. Megviselte ez az eset. Nagyon szívleli a gyerekeket, és nem is szokta elvállalni ezeket az ügyeket. Most, viszont nem volt választása. Ezt kapta, ezt kell szeretnie. – Bassza meg, rajta! – Azzal a lendülettel kiugrott a járgányából és a bejárati ajtó felé ment. Kisméretű ház álldogált előtte. Volt egy kis kert. Ahol fák, virágok, bokrok terpeszkedtek. Látszott rajta, hogy sokat foglalkoznak vele. Egy nagy faajtón kopogtatott. Bentről motoszkálást hallatszott, de az ajtót senki sem akarta kinyitni.

- Hello! Matt Gerland! Rendőrség! Kérem, nyissák ki! – szólt hangosan.

Az ajtót senki sem nyitotta ki. Egyre erősebben kezdte ütni az ajtót. Végre hallotta, hogy megindult valaki az ajtó felé.

-         Ki az? - szólt ki egy erős férfihang.

-         Matt Gerland nyomozó, a rendőrségtől vagyok!

-         Már volt itt egy tucat rendőr.

-         Igen, akik felvették az alap adatokat, de én nyomozok a lányuk gyilkosságának ügyében.

A faajtó kinyílt. Egy kövér kopasz férfi állt mögötte.

- Johnny Ellison! – tette hozzá.

- Tudom, hogy a hátuk közepére kívánnak, de muszáj feltennem néhány kérdést. Mert ezek nélkül a gyilkosa szabadlábon marad. Amit szerintem maguk sem akarnak.

A hálószobából előkóválygott a felesége is. Matt az ajtóban állva nézegette a nappalit. Teljesen megtört mikor szeme elé tárult a kép. Az asztalon cigis dobozok, csikkek hányódtak. A szőnyegen elgurult whiskys üveg, széttört pohár hevert. Matt első gondolata az volt, hogy egy lepukkant drogtanyán jár. Pedig nem, csak egy gyászoló család otthonában. A falon volt egy hatalmas kép a lányról. A keret alsó részén fekete szalag húzódott szét. A ravatalozás miatt tűzték rá.

- Jó napot asszonyom! Matt Gerland nyomozó vagyok.

- Jó napot. Kérem, kapja el a lányom gyilkosát. Azt a szemét állatot. – az indulatos szavakat könnyek követték. A nő sírásba kezdett. Nem bírta magába folytatni érzéseit. A férje próbálta vigasztalni. Leültek a nappaliban lévő díványokra. A szülőktől egy dohányzóasztal választotta el Matt-et.

- A lányuk mikor tűnt el? Vagy, hát mikor nem találták?

- Elengedtük ide a szomszédba, hogy játszhasson a kislánnyal. Sokat voltak együtt. – a voltak szó után a nő ismét pityeregni kezdett.

- Milyen idős a lány? – kérdezte Matt.

- Egy évvel idősebb Marry-nél. Tehát tizenöt.

Matt megvakarta a homlokát és nyelt egy nagyot. A nő érzelmei az ő lelki állapotára is hatással voltak. Alig bírta visszafojtani a könnyeit. Bár a hangján érződött, hogy nincs teljesen rendben minden.

-         A lányukat mikor nem találták?

-         Hát 7-ig engedtem el, este hétig. Félnyolckor átmentem, hogy most már aztán elég. A szomszédasszony, viszont azt állította, hogy már egy harminc perce hazaindult Marry. Ekkor rohantam Johnny-hoz, hogy mit csináljunk. Azért volt furcsa, mert ilyet előtte még nem csinált. A rendőrséget rögtön hívtuk, de azt mondták el kell telni hat órának ahhoz, hogy keresni induljanak. – ekkorra Mrs. Ellison már a könnyei miatt beszélni sem tudott.

Gerland is csak a nyakkendőjét húzogatta, mert kevésnek találta a levegőt. Mr. Ellison egy  szál cigarettát vett elő az ingzsebéből.

-         Maga uram nem dohányzik? – kérdezte Johhny illedelmesen

-         De, de igen. – sóhajtott.

-         Kér esetleg egyet?

-         Nem, köszönöm. Van nekem is.

A zakója zsebéből előhúzta a cigarettatartóját és az öngyújtóját. Egy szál staubot tett a szájába, amit szépen meg is gyújtott. Az asztalon lévő hamutálba pöccintette a cigijét.

- Volt-e haragosuk? – ez a kérdés felesleges volt, mert tudta, hogy ez egy sorozat gyilkos második műve, de feltette.

- Nem, nekünk olyan nem volt. – mondta a férfi. Már rajta is látszott, hogy a könnyeivel küszködik.

- Esetleg történt mostanság szokatlan? Észrevették-e, hogy figyelik a házukat? A lányuk nem mondta, hogy figyeli valaki? – próbált még több infót kihúzni a szülőkből.

- Nem vettünk észre senkit, hogy figyelne-e minket. A lányunk, pedig nem említett, olyat hogy követnék. – válaszolt Mrs. Ellison.

- A lányuknak volt barátja, párja?

- Nem, most nem járt senkivel már egy jó ideje. Az utolsó kapcsolatában is a fiú szakított vele. – válaszoltak a szülők felváltva.

A szülők összeölelkezve zokogtak egymás vállában. Ez a rengeteg kérdés megviselte őket, nem dolgozták még fel a csapást.

Matt érezte, hogy itt az idő lelépni, de nagyon kevés információt tudott eddig a lányról.

-         Esetleg körbenézhetnék a lányuk szobájába?

-         Persze. Erre jöjjön!

A cigit elnyomta a hamutálba, mert nem akarta bevinni a lány szobájába.

Johnny és Matt felálltak a díványról. Egy folyosón jutott el a lány szobájához. A fal rózsaszínű volt. Poszterek voltak benne. A képek lovakat és pónikat ábrázoltak.

-         Lovagló szeretett volna lenni. – mondta az apja nehezen. Nem tudta kordában tartani a könnyeit.

-         Nyugodtan kimehet, ha ez nehéz önnek. Megoldom egyedül is.

-         Köszönöm. – azzal a férfi kisétált a szobából.

Matti, Matti! Mit is keresel te valójában ebbe a szobában? 

Folytatása következik.
Az első rész: Gyermek zaj