Egyszer talán

Egész tegnap reménykedtem egy biztató szóban,

Reggel aztán mondtál is nekem néhány hangot.

Bár én attól többet vártam, mert hát az én napom volt,

Éjjel imádkoztam is, hogy mondj nekem egy igent.

Sajnos Istenben is csalódnom kellett. Nem tudom.

Nem tudom, reménykedjek-e még? Komolyan nem tudom.

Viszont amilyen naiv vagyok, sosem adom fel.

Kétségbeesetten keresem napról napra a tekinteted,

De csak üres szempárra találok. Lassan másfelé nézek.

A baj az, hogy vonzod a szemem, másfelé nem tudok nézni.

Persze megpróbálhatom, de eredményt nem fogunk kapni.

Látásom végül úgyis rajtad köt ki, rajtad.

Gondolni sem merek egy nemre. Bízok végig.

Mert, hát majd, majd egyszer talán…

Álom

Egy hely van, hol veled lehetek. Imádom ezt a helyet.

Egy nagy rét közepén állunk, és foglyuk egymás kezét.

Sosem szólsz hozzám, de már a pillantásodból olvasok.

A tenger nem olyan kék, mint az a két üveggolyó.

Kezed selyme nyugtatja a bőröm, így sosem szárad ki.

Szinte szállok a boldogságtól. Levegőbe emel ez az érzés.

Félek, hogy egyszer huss, elrepül. Gondolkozóba ejtett:

Mi lesz, ha itt hagy ez az érzés? Mi lesz, ha mégsem jön össze?

Nyugtalanít egy sötét felhő a messzeségben. 

Remélem tetszik.