A kezdet kezdete
Gyakorta tűnődöm el azon, hogy vajon, hogy is keletkezhetett az univerzum. Az ősrobbanás elméletbe én is töretlenül hiszek, csupán vannak még aggályaim a témával kapcsolatban. Ugyebár a Bing Bang! arról szól, hogy egy ici-pici atom, amit csak szingularitásként szokás emlegetni valami oknál fogva szétrobbant, aztán egyre csak tágult és tágult. Ezzel így idáig nincs is semmi baj, no de, hogy került oda az a sok összesűrített anyag? Merthogy az a kis pont tartalmazott mindent, ami ma észlelhető ( anyag, tér, idő). Talán ezt is a legnehezebb megérteni a dologban. Nem volt semmi más csak az az atom. Nem lehet úgy elképzelni a kezdet kezdetét, hogy a nagy fehérség közepén ott feketéllik az ősrobbanás előtti világ, mert ugye nem létezett a tér, jobban mondva létezett, mert maga a szingularitás testesítette meg. Tehát a kérdés még egyszer: Mi az anyag és a tér születésének a titka? Egyes elméletek szerint nem a mai az első világegyetem. Ők úgy hiszik, hogy az eggyel régebbi kiadás a Nagy Reccsnek köszönhetően ( az univerzum összeomlása a tér tágulásának gyorsulása miatt) összetöpörödött atomméretűre, majd egy kis idő múltán kipattant, és ez így megy már évmilliárdok óta és így is fog menni az örökkévalóságig. Azonban ez a teória még mindig nem oldja meg a dilemmámat: Honnan jött az anyag? Azon hívő emberek szerint, akik hisznek a tudományban ( ódivatú néven deisták) Isten megteremtette az anyagot a teret és az idő, majd elindított egy láncreakciót, amelynek köszönhetően végül megjelent az élet. Ez egy igen szép elgondolás csak ugye nehéz, sőt lehetetlen bizonyítani. Ha kicsit elrugaszkodunk a valóságtól, akkor olyan koncepciókig kalandozhatunk el, hogy a végén már önkéntelenül is megmosolyogjuk saját gondolatainkat. Nekem az egyik ilyen felvetésem az, hogy a mi kis univerzumunk óriási idegen lények, terráriuma. Olyan ez nekik, mint nekünk a videojáték. Saját szájízük szerint alakíthatják ki az életet, pusztíthatnak el galaxisokat, teremthetnek csillagokat. Talán őrültségnek hangzik, de mi van, ha most is figyelnek bennünket és jókat derülnek a hétköznapi problémáinkon? Remélem nincs igazam, de lehetséges lenne?
A fenti kérdésekre valószínűleg egyhamar nem fogok választ találni, így kezdjük el kicsit boncolgatni a Nagy Bumm elméletét. Érdekes, hogy robbanásként emlegetjük pedig az egész mély csöndben zajlott le, mert ugye nem volt miben terjednie a hangnak. A tágulás mértéke pedig igen figyelemreméltó. Egyetlen másodperc alatt hatalmas univerzum nőtte ki magát a semmiből. Ám a Big Bang! teória hiába a legelfogadottabb, azért vannak hibái. Például, van olyan galaxis aminek a fénye 13,7 milliárd év alatt ér el bolygónkra, tehát 13,7 milliárd fényév távolságra található. Magyarul a fényük pontosan az ősrobbanás pillanatában indult el felénk. De, hogy tudott 20 milliárd fényév távolságra kerülni egymástól két galaxis a másodperc tört része alatt? ezen kérdés hallatán a tudósok csak a fejüket vakarják és ha ők vakarják, akkor mi átlagemberek, hogyan is lennénk képesek rájönni a titok nyitjára? Jó kérdés. A másik hátulütő az, hogy nem vagyunk képesek értelmezni a 0 másodperc fogalmát. Pedig az elmélet szerint, kellett, hogy legyen az időnek és a világegyetemnek egy keletkezési pillanata.
Az emberiség, amíg létezik, vagy amíg fel nem találja a múltba nézés lehetőségét keresni fogja a kezdet kezdetének nyomait. Ilyen a mi fajunk, kíváncsi. Csak az ismeretlen vonzza és nem nyugszik, amíg minden kérdésre meg nem leli a választ.
Ha tetszett olvass tovább: http://napibenji.blogspot.hu/
13#: egyáltalán nem kár ezen agyalni, az egy egészséges vita nem árt. A vallásokban leírt teremtés pontosan annyira abszurd mind bármelyik tudományosan leírt, mivel egyikre sincs bizonyíték.
Viccet félretéve.
Én még mindig tartom magam a Yagami Light kollega blogjában leírt "Mátrix"-os elméletemhez. Nade ettől semmivel sem leszünk közelebb a kérdések kérdésének megválasszolásához. Egyáltalán mi is a pontos kérdés? (x
Az univerzum teremtésének elméletét legfőképpen három kiváló gondolkodónak, Albert Einsteinnek, Stephen Hawkingnak és Michio Kakunak köszönhetjük. Az ő együttes (egymás elképzeléseire épülő) munkájuknak a következményeként alakult ki az a ma elfogadott szemléletmód, mely ötvözi az egyszerű relativitás-elmélet és a látszólag, ezzel teljesen összeférhetetlen kvantumfizika törvényeit. A relativitás-elmélet szerint ugyanis, az idő állandó. Ugyanolyan sebességgel, csak egy irányba folyik, és sohasem áll meg. A kvantumfizika viszont azt mondja, hogy egy dolog - legyen az atom, vagy egy pohár, vagy akármi - egy időben, akár több helyen is lehet, és hogy az idő nem állandó, ez pedig ellentmond Einstein alapvetésének.
Hawking felismerte, hogy a fekete lyukakból is - bármennyire is hihetetlennek tűnt - képes az anyag kijutni, mégpedig úgy, hogy minden két részből áll; egy negatív és egy pozitív sugárzású anyagrészből, és míg a negatívot elnyelik a fekete lyukak, addig a pozitívak - hőt keltve - kifelé áramlanak belőle. Ebből pedig az következik, hogy elvileg lehetséges az az elmélet, miszerint az univerzumunk egy fekete lyuk felrobbanásával keletkezett, hisz' ekkor, olyan energiák szabadultak (szabadulhattak) fel, melyet nem is vagyunk képesek felfogni sem. A tudósok szerint olyan elképesztő nyomás alakul ki egy fekete lyuk belsejében, hogy ott, még az idő is megáll, ez viszont ellentétes Einstein és Hawking szemléletével. És itt jön képbe Michio Kaku és csapata, akik egy radikálisan új elképzeléssel, a húr-elmélettel összekapcsolták a lehetetlent a lehetségessel, azaz megoldást találtak a relativitás-elmélet és a kvantumfizika ellentmondásaira. Szerintük ugyanis minden - még az atomokat alkotó protonok és neutronok is - folyamatosan rezgő húrokból állnak, és a világegyetemünk sok-sok párhuzamosan létező univerzumból áll. Ők úgy gondolják, hogy az általunk ismert három dimenzión túl, még legalább kétszer ennyi lehet körülöttünk, csak épp azokat nem érzékeljük... De vissza a lényeghez: az ő elképzelésük megoldja azt a problémát, melyen a tudósok már régóta vitatkoznak, hogy miért is lassul az idő, és hogyan alakult ki. Ezt most nem fejteném ki, mert túl lusta vagyok hozzá, de ha utána akartok olvasni, csak üssétek be a böngészőbe, hogy "húr-elmélet", és mindent megtaláltok róla.
Arra a kérdésre, hogy mi volt a Nagy Bumm előtt, én sem tudok pontos választ adni, de azt tény, hogy a tér sosem üres. Mindig alkotja valami. Még a világegyetem 90%-át kitevő sötét anyag is áll valamiből, ami ugyan nem látható, és nem is kimutatható, de ott van. Ebből következően én azon az állásponton vagyok, hogy az univerzumok ciklikusan keletkeznek és tűnnek el, és minden ilyen ciklusnak (elvileg) 5 része van. Mi még a legelső részben, a "keletkezésben" járunk, ahol még jobbára születnek a csillagok. Ezután jön majd az az idő, mikor a csillagok kihűlnek, és az élet is fokozatosan eltűnik. A maradék három korszakban pedig a tér addig tágul, és addig nyelik el a fekete lyukak az anyagot, míg végül kezdődik minden elölről egy új univerzumban.
Remélem, úgy nagyjából érthető voltam, mert elég gyorsan rittyentettem ezt most ide. :D
Ájánlom Stephen Hawking műveit! Meg a Natgeo: Utazás az univerzum peremére és a Hawking univerzuma című filmeket.
Érdekes téma, de én azt "vallom", hogy az ember (most mint faj és nem mint egyed) addig úgy sem fog rájönni ezekre a dolgokra míg nem érik meg rá. És elnézve a dolgok mai állását az még jóval odébb van. Talán soha.
Egyébként én is úgy gondolom, hogy ez az egész periodikus, nem ez az első és nem is az utolsó univerzum.
#9: jó érzés, ha másokat megmozgat az, amit írok:)
Egy kis agytorna nem ártott estére, örülök ennek a blognak.
Az előző hozzászólásomban akkor cseréljük ki a "semmit" arra hogy üres tér. Én azt nem tudom elképzelni, vagy elfogadni, hogy valami a kezdetek kezdete óta van. Létre kell jönnie, és amíg nem jött létre valami, addig nem lehet Big Bang. Legalábbis én valahogy így képzelem el. Ha valami az üres térben létre tudott jönni, és ezáltal megtörténhetett a Big Bang, akkor miért van szükség Big Bangra?
Olyan elméletek vannak, hogy mivel folyamatosan tágul az univerzum előbb utóbb magába roskad, illetve a másik, hogy mivel tágul egy idő múlva olyan távol lesznek majd a csillagok egymástól, hogy "kihűl" az egész.
Ez si érdekes: http://hu.wikipedia.org/wiki/Olbers-paradoxon
Szeretek ilyen témájú filmeket nézni csak sajnos elég ritkán lehet elcsípni akkor is inkább éjszaka.
ameddig örömet okoz és van rá időm csinálom:D nekem az az öröm, ha az írásaimmal mást el tudok gondolkodtatni ,le tudok kötni, vagy mindkettő:)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.