Az emberek szemérmesek. Szemérmesek, ezért az úgynevezett tabu témákról való értekezés igen kellemetlenül tudja érinteni őket. Ez a berögzülés, hogy kínos például a drogokról a lelki problémákról, vagy éppen a szexről beszélni, olyannyira mélyen ott nyugszik személyiségünkben, hogy nem nagyon vagyunk hajlandóak szóba hozni a fent említetteket, illetve társaikat. Ez véleményem szerint teljesen normális, az ember amiről nem szeret, arról ne is beszéljen. Ez idáig szép és jó, de sokszor a hallgatás vezet az óriási volumenű problémák kiteljesedéséhez, pedig lehet, hogy egyetlen hangos szó megoldott volna mindent.

   Most elsősorban, nem a "félek beszélni, de a jó érdekében beszélni muszáj" témakört fejtegetném, bár lehet, hogy az is megérne egy misét. Engem jelen pillanatban egy kicsivel könnyedebb dolog foglalkoztat, mégpedig az, hogy a szex mit keres a tabutémák körében. Oké oké, a legféltettebb testrészünket használjuk minden egyes aktus során (általában), de a szex akkor is megmarad egy jó élvezhető, felülmúlhatatlan örömforrásnak, mondhatni egy élvezeti cikknek. És mivel még abszolút egészséges is, így pláne nem tudom feldolgozni azt a tényt, hogy nem szívesen beszélnek róla az emberek. Talán még el is lehetne fogadni a szex kirekesztését a mindennapokból, ha egy másik, szerintem egyébként végletekig nem oda illő elem sem csúfítaná hétköznapi életünk perceit. Most nem másról, mint az erőszakról beszéltem. Miért lehet létjogosultsága egy olyan dolognak az emberek (főleg a kisgyerekek) kis színes világában, amely csak gyászt, szomorúságot és pusztulást áraszt? Persze nem azt akarom mondani, hogy rekesszük ki a vér legkisebb formáját is a közmédiából és életterünkből, csupán arra akartam utalni, hogy nem feltétlen a legjobb dolog horrorfilmek és trancsírozós videojátékok tömkelegével elárasztani az agyunkat, miközben az élet egyik legnagyobb örömforrásáról a szeretkezésről még szót ejteni is megbocsáthatatlan illemsértés.

Talán kicsit sarkalatosnak tűnök, de higgyétek el egyáltalán nem vagyok az, én is nyomom a Resident Evil-t meg a Battlefield-et, csupán az erőszak, és a halál leközlésének ilyen mértékű szabadon kezelésével van egy ici-pici problémám. Már nem a híradóban, vagy a hasonló helyeken történő bűnesetbejelentések verték ki nálam a biztosítékot, hanem az a tény, hogy egy fiú előbb lát nyáladzó zombifejet lerepülni egy oszladozó testről, mint egy nőt meztelen valójában. Miért adjuk könnyebben tovább a halál fogalmát az új élet megteremtésének módszerénél? A szülők miért hunynak könnyebben szemet a horrorfilmek felett? Miért szeparálják el gyermeküket teljesen a szextől? A kis csemeték miért nem ismerhetik már meg egész fiatal korban a természet eme csodás ajándékát? Sok kérdés, de nincs válasz, legalább is számomra nincs. Az "egyszerűen ilyen az ember" magyarázatot nem tudom elfogadni, mert nem logikus. Ha minden faj a túlélésre törekszik, akkor nem az utódnemzés művészetét kéne legelőször továbbadni az élet legifjabb képviselőinek? Gondolom nem, mert nem ez történik. Lehet soha nem is fog ez történni, de talán, ha a fiatalok a lehető legkorábban kezdenek megismerkedni a szexel és annak veszélyeivel, akkor kevesebb olyan ballépés történik, ami tönkre vághat akár egyszerre több életet is.