Nagykorúság
18. Egy szám, ami a legtöbb embernek a felnőtté válást jelenti. Egy szám, ami feljogosít az alkoholizálásra, a dohányzásra és a szerencsejátékra, de vajon miért pont itt húzták meg a határt? 18 évesen elég érett az ember az önálló, független élet éléséhez? Benő a fejünk lágya ennyi idő alatt? Gondolom van, aki felelősségteljesen született, vagy képes volt azzá válni, de elég sok ismerősöm (köztük magam is), akik elhagyták már a bűvös határt vagy éppen nagyon közel járnak hozzá szellemi érettségük ösvényének még csak a bejáratát keresik. Megérdemeljük mi örök gyerekek a cselekvőképességet és a komoly döntésekhez való jogot? Képesek vagyunk eltartani magunkat és kitakarítani lakásunkat? Én tudom magamról, hogy kevéssé vagyok hajlamos ezen viselkedésformára, talán maximum csak a szükség tud rá venni, hisz az nagy úr. A dilemma megértéséhez ássunk mélyre, egészen le a gyökerekig. Miért pont 18-nál (egyes országokban 21, törzseknél nem tudom) húzták meg a gyermekkor határát? Talán a középiskola végeztével eleget tanultunk az élettől az önállósághoz? Tanáraink és szüleink számára elegendő ennyi idő a neveléshez? Valakinél igen valakinél nem. De, hogy tudjuk eldönteni, hogy készen állunk-e eme nagy magmérettetésre? Szerintem a válasz egyszerű. Számon kell kérni az embereket az életből, pont úgy mint az iskolában. Mert hát ha valaki 18 évig becsületesen tanult, akkor nem okozhat problémát egy ici-pici kis tesztecske.
Én megíratnám. Lehet, sőt biztos, hogy magammal is kiszúrnék, de így talán biztonságosabbá válhatna a társadalom. Gondoljunk csak bele, a teszt kiszűrné a társadalom fertőjét, a leendő gyilkosokat, drogosokat stb.. Azonnal sittre vághatnánk a rossz lelkűek nagy részét. Óriási lehetőség, legalább is szerintem. Már csak egyetlen kérdés merülhet fel a témával kapcsolatban, a felmérő tartalma. Milyen kérdésekkel lehetne jól megszűrni a népet? Talán elég az is, ha az aktuális delikvensek hosszasan beszélgetnek egy pszichológussal, aki az elhangzott szavakból egy meggyőző szakvéleményt tud alkotni? Szép és jó elgondolás, de vajon járható út? Rákényszeríthetjük az embereket arra, hogy számot adjanak életükről? Nem lenne ez erkölcstelen, becstelen cselekedet? Talán valami alapvető jogot is sértene. Lehet, de ki tudja megmondani, hogy mennyit ér a biztonságunk? Mennyit ér az emberi élet? Kérdések, kérdések egyelőre megválaszolatlan kérdések. Sok sok erkölcsi, morális dilemma. Egyszer talán majd meg tudjuk oldani mindet, de vajon mennyi idő kell hozzá?
Ha tetszett olvass tovább:http://napibenji.blogspot.hu/
Az élet az ilyen, fogadd el! Ez is hazugság!
Viszont ha ezeket elfogadod, akkor továbbra is a nyomorban(elsősorban lelki) élünk. Tehát nem akarsz változtatni a dolgokon.
Egyébként ha már a változtatásról beszélünk, íme 2 idézet ami szerintem ide vág:
A világ amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.” (Albert Einstein)
"A világ csak belülről változhat meg" (Eckhart Tolle)
"ha már agyalós vagy akkor talán sok más emberrel együtt azon is agyalhatnál, hogy mit lehetne tenni a jobbért nem pedig összeesküvés-elméleteket gyártani"
Na várjunk csak. Te most engem kérsz számon, hogy találjak ki valamit? :)
Én is ugyanolyan ember vagyok mint te. Összeesküvés elméleteket ugyan szoktam olvasni, de gyártani azt nem. Van amivel egyet értek és van amivel nem. Meg persze vannak saját gondolataim is. Ennyi.
"agyalós embernek tartod magad de szted a túlnépesedés kamu...Akkor agyalás közben kérlek mondd el, hogy miért is taszítja az emberiség önmagát és a teljes élővilágát a földnek pusztulásba????"
Senki nem tehet arról, hogy egy ilyen rendszerbe született. Ha elfogadod a rendszert mindenképpen kártékony életet fogsz élni ha akarod, ha nem. Valamilyen szinten a legtöbben elfogadják(én sem vagyok kivétel), hogy nehogy éhen haljanak vagy börtönbe csukják őket vagy már eleve azt hiszik, hogy ez a normális élet.. Az igaz, hogy szennyezzük a környezetet, meg magunkat, de úgy tudjuk, hogy nincs más választási lehetőség.
A rendszer nem ad olyan választási lehetőséget, hogy egészségesen élj, ne tégy kárt semmiben és közben még jó fizetést is kapsz. Ez pont, hogy ellenkezne a jelenlegi rendszerrel. A túlnépesedés mint fogalom esetleg csak a jelenlegi profitorientált fogyasztói társadalomra érvényes, de ennek végső megoldása nem a létszámcsökkentésben keresendő. Az az egésznek a lényege, hogy minél többen vagyunk, annál hamarabb tesszük tönkre a Földet. Ha kevesebben lennénk, akkor kicsit még több ideig dorbézolhatnánk. De ez elsősorban a rendszer hibája amiben élünk. Inkább a gondolkodásmódunkat kéne megváltoztatni abban az irányban, hogy hogyan bírnánk a természettel egyensúlyban élni és akkor akármennyien lehetnénk és nem tennénk kárt semmiben és senkiben. Tehát nem az a megoldás, hogy csupáljuk meg a népet, hanem gondolkodásmód változásra volna szükség. A rendszernek ez valamiért egyáltalán nem érdeke, úgyhogy tőlük csak maximum népességcsökkentés várható. Azt is két okból: könnyebben tudjanak irányítani na és, hogy KÉSLELTESSÜK a Föld tönkretételét(ami nekik köszönhető). Tehát olyan van, hogy túlnépesedés, de mi "normális" esetben nagyon messze vagyunk attól. Vagyunk amennyien vagyunk és rossz az irány. Az irányt kellene csak megváltoztatni, viszont az irányítás nem nálunk van sajnos.
Van amúgy kiút ebből, de a gyűlöletet, a harcot el kell felejteni. Spirituális szinten lehetséges csak a változás....
"a disztópiát nem felsőbb hatalmak befolyása okozza...ez sajnos a természetünk része igényünk van rá...mint a ragadozóknak a gyilkolásra..szükségünk van a terjeszkedésre, a térnyerésre és a dominanciára különben nem jutunk előre jelenlegi tudásunk szerint"
Ez az egyik legnagyobb hazugság amit a média elterjesztett azért, hogy negatív állapotban tartsanak. Te egy tudatos lény vagy aki saját akaratával tud változtatni dolgokon. Felelősséggel tartozunk egymás iránt. Nézd csak meg mi megy mindenhol. Mi megy a filmekben, a hírekben, a játékokban, az oktatásban(pl történelem). Erőszak erőszak hátán. Az erősebb győz a gyengébbik elesik. Erre programoznak már születésed óta. Tudnák még mit írni ezzel kapcsolatban, de ez nagyon hosszúra nyúlna.
"Én is megkérdőjelezem a világot...a kérdésem pedig az, hogy joga van-e az emberiségnek így élni és viselkedni más élőlényekkel? Ha erre a válaszod igen akkor remélem, hogy találkozunk magasabb technológiai szintel rendelkező életformákkal...és remélem, hogy nem lesznek inteligensebbek csak előrehaladottabbak...akkor majd tényleg rabszolgák lesznek az emberekből!"
A joga az megvan bármilyen viselkedéshez, de mindennek ára van. Mindannyiunk csinálhat akármit, de mindennek lesz következménye előbb vagy utóbb. Valamilyen módon a cselekedete visszahat az elkövetőre. Legyen az jó vagy rossz. Az univerzum törvénye létezik.
Amúgy én is kérdeznék tőled valamit. Joga van-e bárkinek is bántóan viselkedni valakivel szemben csak azért mert valamilyen oknál fogva nem ért egyet annak nézeteivel?
Túlnépesedésről már tényleg sokan írnak, hogy még ez lehetetlen, csak dobálóznak a számokkal, stb.
Amúgy amíg a társadalom nagy része még mindig a 2001/9/11-es hivatalos közlésekben hisz... hát, messze vagyunk a tudatosságtól.
Vannak akik átlátják a dolgokat és leközlik, hogy szerintük mi a helyzet. Vannak akik elolvassák, mérlegelik, hogy mit tartsanak belőle jogosnak. Ezek közé sorolnám magamat is. Viszont van egy agymosottsági szint amikor az ember már nem hallgat semmilyen igaz szóra.
Az összeesküvés elmélet gyártók lényegében gondolkodó emberek.
Az a nagy bajuk velük, hogy önállóan gondolkoznak, megkérdőjelezik a világot maguk körül. Ezért mindent elkövetnek, hogy nevetségessé tegyék őket, hogy nehogy hullámként terjedjen ez a hozzáállás. Ki szereti ha hülyének tartják. Senki.
A lényeg az, hogy ha elfogadod azt ami a többség által van elfogadva, akkor normális vagy, ha nem akkor hülye vagy és kész, bármiről is legyen szó.
A legfőbb problémájuk az, hogy a gondolkodó, tudatosságra törekvő embereket sokkal kevésbé lehet befolyásolni. Nem lehet, vagy nagyon nehéz őket irányítani.
SZÁNALMASAK VAGYUNK.
Na hát akkor itt más a probléma. Legvégsősoron a környezetünk alakít minket és jelentős szerepet játszik a személyiségünk kialakulásában. Vajon melyik csecsemő vonható felelősségre azért, hogy egy beteg világba születik? A tudatlan kis emberkéket a beteg társadalmunk kondicionálja, hát hogyan is várható el, hogy majd ők csak úgy hipp-hopp jók lesznek és kész, nem csinálnak majd semmi rosszat, nem bántanak meg senkit sem stb.
Az EGO megszűnésével és az egységtudat megjelenésével válhat a világ csak úgymond tökéletessé. Tudom, hogy sokan nem értetek vagyis én is csak részben bírom felfogni amiről írok, de ennek ez a feltétele, hogy megszűnjön ez a negatív önpusztító élet és átalakuljon egy olyanná amiben összhangban vagyunk egymással és a természettel. Viszont a háttérhatalomnak egyáltalán nem érdeke, hogy a tudatváltás megtörténjen. Dolgoznak is elég rendesen. Ontják a szennyet a médiából, mérgezik a földünket, az ételeinket, a szervezetünket, az oktatást meghamisították és elhallgatnak tőlünk nagyon fontos dolgokat. A manipulált pénzrendszerrel pedig egy fajta "ketrecbe" kényszerítettek minket, ahol rabszolgák vagyunk úgy, hogy szabadnak hisszük magunkat. De szerintem még ahhoz képest még ez is csak a felszíne annak mint ami a valódi ok. Viszont ezzel kapcsolatban még nincs konkrét álláspontom.
A 18 éves kor jogilag jelenti a nagykorúságot, tehát innentől tekinthetőek a társadalom tagjai cselekvőképesnek (vannak kivételek). A jogi nagykorúság mellett még ott van a biológiai, a szellemi, erkölcsi és még sorolhatnám, amiknél nincs kor meghatározva, mivel minden ember más körülmények között nevelkedik, így értelemszerűen másképp és más korban alakulnak ki a felnőtt viselkedéshez kapcsolt viselkedési formák is. Én azt mondanám, hogy a biológiai érettség korhatára egyre korábban, míg a szellemi fejlettség szintje egyre magasabb korban éri el a "felnőttség" szintjét.
A tesztes ötleteddel egyáltalán nem értek egyet, az oktatási szintünk is ezer sebből vérzik, az embereket pedig nem lehet egy iromány által csoportosítani társadalmilag hasznos és haszontalan közé. A pszichológusokkal szemben az a kifogásom, hogy egy részük azért választja azt a szakmát, mivel a magánéleti problémáira keres megoldást, nem meglepő módon szakmai téren tőlük kerül ki a legtöbb öngyilkos Magyarországon, ami önmagában devianciának számít, tehát érdekes lenne megítélni, hogy ebből a szempontból ki elfogadható és ki elítélhető a társadalom számára.
Az érettség javításánál a megoldást szerintem az életmódbeli változtatás, vagy az oktatás reformálása jelentané. Életmódbeli, mivel a 20. századig családon belül tanulták meg a gyerekek a szüleiktől azt az életben hasznosítható tudást, amit ők is továbbadtak a gyerekeiknek. Ez sajnos most a nyugati társadalmakban problémás, mivel anya-apa 8-10 órát dolgozik, kiveszi a gyereket az iskolából/óvodából, és hullafáradtan nincs ideje, energiája a gyerekkel még foglalkozni. Mi marad a gyereknek a tanulásra? Az iskola, ahol lexikális tudást vernek belé hátizsáknyi könyveken keresztül, és bár tudja a gyerek, hogy mikor volt az Augsburgi csata, hogy kell deriválni, mi az az endoplazmatikus retikulum, de nem tud egy csekket befizetni, levelet megcímezni, vagy védekezni szexnél.
3#: fejet hajtok a szakértelem előtt, én csak saját álláspontomat írom le, de szerintem van olyan ember, aki ha eléri a felnőttkort még akkor sem viselkedik úgy, mint egy felnőtt:)
U.i.: 4 pszichológia vizsga, és egy nagy gyakorlat az igazságszolgáltatás fiatalkorúakkal foglalkozó területén. Nem hasra ütésből írtam a 21-et.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.