Ez most egy kicsivel komolyab hangvételű vers lesz. Még a nyáron született egy számomra borongósabb estén. Várom az őszinte véleményeket (szeretnék fejlődni).

íme:

A vérző vadász tüzes szívén
Hajts félbe egy tűzkarikát!
Az hadd szorítsa gyilkos vérét
Holt lelkek vérbosszúja gyanánt.

Hadd éljen hát az édes vendetta!
Hadd égjenek lázadó szavak!
Porladjon el mindaz, mi vonzhatta
Hűs kezét azon az éjszaka!

De csitt! Indulat, mit teszel velem?
Letettem kezedbe az életem.
Bűnösökért gaz, bűnös tettre
Hívnád azt, ki maga az érzelem?

Nem engedem, hát nem hagyom magam!
Istenemnek adom testemet.
Hadd legyek utolsó oltalom,
Egy reményét vesztett jó embernek!

Örökös álomra szenderülve
Kísérném végig szimpla életét!
Reményteli torokkal... hülve
Suttognám fülébe megváltó igém.

Angyalok kórusával karöltve
Várnám én szüntelen a csodát.
Vagy démonok körében ülve
Fogyasztanék pokoli vacsorát?

Nem tudhatom, hová is kerülnék!
A szürke életet megszínezni,
Biza, embert próbálóan nehéz.
Maga a vállra vett szenvedés.

Vadász, halld hát könyörgésem szavát!
Halld, mit ordításom nyög beléd!
Halld véres hátamon sorsom ostorát,
Mi gyilkos üzenetet küld feléd!

Ha már egyszer véget ért az élet,
Akkor arcod mondd, miért néz belém?
Hiába van száz angyal előttem,
Csak a rémület réme jár felém.