Ha hajdan én jobb lettem volna,
ma gaz bűntudat élni hagyna...
De sajnos én nem voltam az,
és talán nem is lettem,
így mar engem folyton meghasonlott lelkem.

Két világ közt vívódni mindig oly' nehéz,
hisz van mit kíván a test,
és mit diktál józan ész.
Hogy nézel ki, bőröd színe,
te azt meg nem választhatod,
de szövetségeseidet,
már nem csak készen kapod.

Rossz társaságba nem születünk,
azt mi magunk választjuk.
Előítélet s harag lehet,
ha nem vigyázunk,
kétes társunk.

Elkövetünk persze hibát,
míg élünk mi itt mindannyian,
de van mire kifogás nincsen,
mi kísért belül minduntalan.

Eme versben semmi rendszer,
akár egykori életem,
melyet már oly' régóta senkinek,
én biz' el nem meséltem.
Volt hogy hangom hatalmas volt,
kiállásom félelmetes.

Volt hogy szörnyeteg voltam,
lélekfaló, rettenetes.
Számomra mások élete nem jelentett semmit sem,
testük, lelkük mind enyém volt,
velük én rendelkeztem.

Mi kell vajon az imádathoz?
Kell egy erős történet!
Az átlagos reményvesztett,
bevesz tőled majdnem mindent.

Nagyon sok gyengének kell,
egy erősebb ki felszólal,
ki kimondja mit más nem merne,
és minden bűnt magáénak vall.

Sok gyáva patkány vezért keres,
és kap is ha jó helyen kutat.
Én adtam néhányuknak olyat...
Máig nyögöm hatalmamat.

Míg sok mindent ők letagadnak,
bűnös-bűnös dolgokat,
addig én tudom mi hogy s hol történt,
és a bosszú hasogat.

Szétreped majd' az én fejem,
hisz a főgonosz itt én vagyok!
Hogy harcolsz hát önmagaddal?
Belső éned háborog.

Karizmatikus vezetőből,
nem marad csak egy kis senki.
A hatalmat másképp nem lehet,
erővel kell megtartani.

Az erő nálam rosszból fakadt,
erőszakból, haragból.
Gyűlölet hajtott ott belül,
de amint az már oda volt...
Hatalmam is elillant tüstént,
belső tüzem kialudt.

Bár tudhatnám mit tehetnék,
hogy eme erőt visszakapjam.
Cselekedtem már sok jót,
de önmagamat nem találtam.

Tán az én sorsom hogy rossz legyek,
ártsak, s csőcseléket vezessek.
Talán kell egy vezér s kell egy gonosz,
ki sok rosszat magára vesz.

Ha tudnám azt hogy hogy használjam,
belső rosszam csupa jóra,
tán bennem minden megváltozna,
s lelkem végre kivirulna.

Ismét lenne ki követne,
erőm szintén visszatérne.
S rengő hangom hadra hívna,
minden jót ki el van nyomva.

Köszi:) Háát kicsit az vagyok:D

Tetszik, csak valamiért az utolsó versszak nem jön be, nekem túl környezetvédősnek tűnik. De amúgy elgondolkodtató, király meg minden :D