Képtelen vagyok felvezetést írni, csak közvetítem az élményt. Remélem ezúttal sem fogok csalódást okozni.

Íme:

Mementó

Mondtad, de nem mertem elhinni,
mint gyermek az anyjával, hadakoztam.
Mondtad, de én féltem elhinni,
fázón a tűzhöz kuporodtam.

Ez volt a hiú remény lángja,
mely tiszta hitet melegített bennem...
Begubózva néztem a lángra,
hittem a tűzben, hittem csendben.

Kicsiny szív-rőzsékkel tápláltam:
illattal, mosollyal, híg öleléssel…
A tűz te voltál! Te éltetted
tested víg parázs-köntösével.

A láng egyre csökkenni kezdett,
egyre kevesebbet adtál magadból…
Reám szóltál: - Oltsd el a tüzet,
vagy tápláld más iránt valahol!

Úgy érzem, magamra maradtam,
magam vagyok mindenek közt egyedül.
Még ha szeretnek is, ne tudjam! -
Talán a kín végképp elkerül.