Meglovagolva a manapság oly divatos retro-hullámot, górcső alá vettük az EVM (EztVeddMeg) kiadványát, mely a „Nagy Öreg” előtt kíván tisztelegni.

A 80-as évek soha nem látott mértékű fejlődést hoztak a háziszámítógépek piacára. Megjelent az Enterprise, a ZX-Spectrum és cikkünk tárgya, a Commodore-64. A masinák közül ez utóbbi bizonyult a legéletképesebbnek, pillanatok alatt letarolta az akkori játékpiacot. Noha egy ideig versenyeznie kellett a Speccy-vel, kétség sem férhetett hozzá, hogy ebből a versenyből a C-64 kerül ki győztesen, miközben az Enterprise és az Atari bele sem tudott szólni a két nagy csatájába. Az ekkor még gyermekcipőben járó IBM/Intel-legók összerakásából még egy 286-os modell is alig tellett ki, így a számítógépes játékok célcsoportja a Spectrum és a C-64 felhasználók rohamosan szélesedő tábora lett.

A C-64 valóban vonzó paraméterekkel rendelkezett. 64 kByte RAM, több csatornás világbajnok hangchip, csatlakoztatható kazettás egység és floppy (a híres 1541-es), remek Commodore-monitor, mátrix-printer. A konfiguráció erejét mutatja, hogy a Magyar Honvédelmi Szövetség annak idején százezrekért vett C-64 számítógépeket, s a szürke dobozok a legkomolyabb irodákban is megjelentek.

Amikor én hozzájutottam ehhez a csodához, akkor természetesen már mérséklődött az ára. A magyar (és nemzetközi) általános morális tendenciáktól eltérően még a vásárlás előtt benéztem a Pozsonyi úti 576 kByte shopba és vettem néhány gyári C-64 kazettát olyan játékokkal, mint a Grand Monster Slam, vagy a Super Cars. Így felkészülve a gép fogadására lényeges játékbázissal kezdtem neki a gép kipróbálásának (azért a sláger a géphez adott PitStop 2 volt). Hamarosan a már említett 1541-es lemezegységet is megvettem olyan játékokkal, mint pl. az Elvira Arcade. Mindent összevetve izgalmas időszak volt, s az alább bemutatott játékok mind a játékkészítés mérföldköveit jelentették akkoriban.

Érdekes jelenség volt, hogy a kalózkodás annak idején nem osztotta meg annyira a játékostársadalmat. Olyannyira nem, hogy a Commodore Világ éveken keresztül pénzért árulta a tört Spectrum és C-64-es (később Amigás és PC-s) játékokat. Az ember rendelt húsz lemezt, összeválogatta rá azokat a programokat, melyek megtetszettek neki, aztán már csak feszülten várta a postást. Az ipar Magyarország létezéséről nem is tudott, nemhogy irodát tartott volna fenn, mint később pl. az Electronic Arts. A kalózkodásról, amely már egyre komolyabb problémákat okoz, itt most ne is essék több szó, bár érdemes elgondolkozni azon, milyen szépen sikerült elérnünk, hogy a Paramount Universal kivonuljon a hazai DVD-piacról (és hogy a Warner is fontolgatja ezt a lépést, mutatja, hogy mi ezen a téren igazából nem az EU-hoz, hanem a Balkánhoz tartozunk).

A C-64 sikerét mutatja a nemrég beépített játékokkal itthon is megjelent joystick, melybe a teljes Commodore architektúra beépítésre került és TV-re kötve jó néhány régi klasszikus újra végigjátszható. Térjünk azonban vissza az EVM kiadványához (már nincs kereskedelmi forgalomban - 2016) és nézzük át, mit tartalmaz az olcsó DVD-tok. Találunk benne egy CD-t és egy pár oldalas dokumentációt, mely a lemezre pakolt C-64 emulátor kezelését taglalja. Az emu (CCS64) elég jó, bár állítólag a Vice64 névre hallgató program szebb képet ad. A 3000 játék elsőre igen impozánsan hat, de korántsem igaz, hogy ez egy teljes gyűjtemény volna. Sőt! Olyan alapjátékokat nem találtam, mint a Creatures II., az Elvira, a Rocket Ranger vagy a Street Rod. Ez elég nagy baj. Még nagyobb gond a tartalomjegyzék hiánya, számos játék pedig DOS filenévvel szerepel, vagyis olykor ki sem lehet találni, mi lehet a játék, csak próbálgatással. Érdekes módon két külön könyvtárba vannak szétpakolva a programok, így még nehezebb dolgunk van, ha kifejezetten egy játékot akarunk megkeresni. Lássunk viszont néhány igazi nagy nevet, idézzük fel őket és nosztalgiázzunk kicsit, mielőtt visszatérnénk a hétköznapok szürke világába az Oblivionhoz és a Tomb Raiderhez.

Bruce Lee

Elképesztő sikerű ügyességi akciójáték volt, melyet a megboldogult Data Soft fejlesztett. A főhős egy mai szemmel rettentő ronda sprite volt, a helyszínek kidolgozása is hagyott kívánni valót maga után. A játszhatóság azonban mindenért kárpótolt, a beletanulási idő néhány perc lehetett, a végigjátszás pedig egy bő óra.

Sikerét a már halott Bruce Lee elképesztő méreteket öltött kultuszának köszönhette. A kínai valóban ott volt a szeren, szerintem sokkal nagyobb nyomot hagyott maga után, mint amekkorát Jackie Chan valaha is fog. Elég, ha csak a Wing Tsun-ra gondolunk.

A játékban persze a félelmetes kínai boxból csak nagyon keveset fogunk látni, az egy darab repülő rúgás és az önfeledt öklözés mellett nemigen fogunk látványos kombókat összehozni.

Azért jó volt elővenni ezt a klasszikust és felidézni, mivel ütöttem el az időmet... Jézusom, közel húsz évvel ezelőtt (már 30...)!

Creatures

Amennyire szánalmas volt a Bruce Lee kidolgozottsága, annyira jó a Creaturesé! Az Apex Computer Production által készített játék (és különösen a második rész) tulajdonképpen kihozta a maximumot a C-64 tudásából mind grafika, mind hangzás tekintetében. A folytatás még fényévekkel tett az eredetire, ezt sajnos nem találtam meg a CD-n. A második rész arról híresült el, hogy főhősünk minden pályán változatos módokon halálozhatott el, igazi vérengzős kis játék volt. Az első részben már megvoltak az alapjai ennek a játékmenetnek, igazi scrollozós-vándorlós játék volt, mint mondjuk a Super Mario, csak sokkal jobb annál (ez persze szubjektív :-)).

Az egyetlen gond a kazettás verziónál az volt, hogy mint "utántöltős" játék, az összes élet elvesztése esetén vissza kellett tekerni a magnót és újra be kellett tölteni az első pályát. A második rész tudtommal már csak floppyin jelent meg, ott ráadásképp egy új turbo loaderrel, ami a játékot másodpercek alatt a memóriába rántotta.

A program sikerét mutatja, hogy az ezredforduló táján bődületes grafikával a Creatures 3 elkészült PC-re. Ebből láttam képeket - eszméletlenül szép.

Ikari Warriors

Természetesen nem maradhat ki ez a gyöngyszem sem az ismertetésből. Az Ikari Warriors Rambo szellemi örökségére épített kommandós játék. Lentről felfelé scrollozó pályán kellett irtani a gaz ellent, időnként tankba is pattanhattunk, ami haladásunkat jelentősen megkönnyítette. A kor felfogását tükrözte, hogy ellenfeleink töltényei csigalassúsággal vánszorogtak felénk, s az ügyességi kihívást egyedül az jelentette, hogy egyszerre több halált hozó lövedéket kellett elkerülnünk. Mondanom sem kell, a save lehetősége itt is ismeretlen fogalomnak számított, így együltő helyünkben kellett végigtolnunk az Ikari Warriorst.

Donkey Kong

Gondolom, erről a játékról azok is hallottak, akik a C-64-est csak hírből ismerik. A Donkey Kongnak hatalmas rajongótábora van, még az új GameBoy készülékekre is megjelent. A jelenlegi Donkey Kong világbajnok videóval tudja igazolni, hogy egyfolytában több, mint 25 órán keresztül kerülgette az óriás majom által felé dobált hordókat. A feladat egyszerű volt, a pálya aljáról indulva kellett feljutni a tetejére a királykisasszonyhoz, ehhez rámpákat és létrákat lehetett használni. Egyszerűen nagyszerű!

Last Ninja 2.

Azért a második részről írok, mert csak ezt találtam meg a CD-n. A Rainbow Arts (majd később a System 3) gondozásába került játék már igazi kalandjáték volt, ahol tárgyakat kellett használni, meg kellett küzdeni hatalmas villák biztonsági őreivel, shurikeneket dobálva kellett legyőzni a felénk pisztollyal közelgő smasszereket. A Last Ninja 2 Remix Spectrumon egy teljes magnókazetta-oldalt felemésztett, és C-64-en is hasonló mértékben foglalta a helyet. Apropó, a System 3-ra még visszatérnék egy gondolat erejéig. Olyan erős cég volt, mint ma a Blizzard, minden arannyá vált a kezük alatt.

A Last Ninja 2 a világ egyik legjobb játéka C-64-en, igazán elnéznék belőle egy FPS-t, amit mondjuk a Valve fejleszt és az UBI Soft ad ki PC-re... (tudom, UBI... - 2016)

Laser Squad

Hatalmas kategóriabéli ugrással teremhetünk a Laser Squadnál. Ez a játék egy vérbeli körökre osztott stratégia, melyben egy néhány tagú kommandós csoportot kellett irányítanunk. A játék annyira sikeres volt, hogy a cég elkészítette a program fantasy műfajba ültetett változatát Lords of Chaos címen. Ugyanakkor Spectrumon a Rebelstar jelent meg a Silverbird gondozásában, mely szintén a Laser Squad nyomdokain haladt. Ebben a stílusban azóta is csak az XCOM-UFO sorozat MicroProse általi megközelítése tudott maradandót alkotni (ja, és a Jagged Alliance II., bocs!). A 3D nem biztos, hogy jót tett ennek a műfajnak, majd talán néhány év múlva.

Lotus Esprit Turbo Challenge

Vessünk egy pillantást a játéktörténelem egyik legélvezetesebb autóverseny programjára! Érdekes módon a Gremlin Graphics játékának Spectrumos és C-64-es verziója sokkal jobban sikerült, mint Amigás és PC-s társaik. Természetesen nem a kivitelezésre gondolok, hanem arra, hogy a játék felépítése ezen a két platformon jobban sikerült. Egy szerencsétlen fejlesztői döntésnek köszönhetően a fejlettebb gépeken minden pályát az első háromban kellett befejezni ahhoz, hogy a gép tovább engedjen a következő helyszínre. C-64-en viszont teljesen mindegy volt, hol végzünk: akár utolsók is lehettünk a pontversenyben. Az osztott képernyős megoldás érdekessége az volt, hogy egy játékos esetén sem volt mód teljes képernyőn játszani. Ketten azonban hatalmasat lehetett ökörködni, és mivel a két játékos a többiekétől elütő színű autóban versenyzett, mindig tudtuk, ha riválisunk elénk ért. Persze az osztott képernyő egyik jellemzője volt, hogy ha épp riválisunkat kergettük, néha a monitorfelére sandíthattunk, így előre felkészülhettünk egy-egy élesebb kanyarra. Ha viszont ezt kihasználva elmentünk társunk mellett, máris neki adatott meg ez a nem lebecsülendő előny.

Érdekessége a játéknak, hogy Forma 1-es versenyzők ellen küzdhettünk, akiknek a neveit a jogdíjak miatt kissé elmaszatolták (pl. Nigel Mainsail, Crash Hard Banger, Alain Phosphate).

A Lotus-sorozat annyira sikeres volt, hogy a Gremlin Graphics/Magnetic Fields páros három részt is szállított belőle, és a kilencvenes évek vége felé ezt egy PC-s gyűjteményben PC-n is kiadták (mondjuk a három rész együtt sem tesz ki tíz megát, de ez más kérdés).

Maniac Mansion

Na ezt valószínűleg mindenki ismeri, egyrészt azért, mert Amigára és PC-re is elkészült, másrészt mert folytatása, a Day of the Tentacle egész egyszerűen alapműnek számít a kalandjátékosok körében. C-64-re ezen kívül tudtommal a ZakMcKracken készült el. A Lucas Arts nevéhez fűződik, ezt a céget a kalandjáték-rajongók istenként tisztelték a kilencvenes években (akár csak nagy konkurensét, a Sierra-t, a harc természetesen Amigán és PC-n folyt a két óriás között). Mára mindketten leálltak a kalandjáték gyártással, Lucasék magukra találni próbálnak és a Star Wars univerzumot erőltetik, a Sierra a Vivendi Universal tagja, játékfejlesztéssel már nem foglalkozik, de a jobb játékok elé a VU odabiggyeszti a Sierra logot. Nagy kár, mert a Sierra teljesen profi volt, a kilencvenes évek egyik meghatározó fejlesztője.

A Maniac Mansionban néhány fiatalt irányíthattunk az ún. point n' click módszerrel, és a félelmetesen debil történeten kellett keresztüljutnunk. Volt ebben fejveszett menekülés, tárgyhasználat, "eközben" bejátszások, így vált az élmény filmszerűvé és egyedivé. Manapság a point n' click már kihalt, most kéztördelve várjuk, hogy a Fahrenheit nyomdokain elindul-e az új generációs kalandjáték lavina.

Neuromancer

William Gibson nevéhez fűződik a Neurománc cyberpunk világának megalkotása, természetesen a Neuromancer ebbe a környezetbe, életérzésbe repít el bennünket. A kalandjátékban piszkos üzleteket kellett bonyolítani, a mátrixban csatangolva fel kellett vennünk a harcot az ún. Jegekkel. Sokan e játék kapcsán hallották először a Mesterséges Intelligencia (AI) fogalmát.

A Neuromancer ugyanakkor azzal is büszkélkedhet, hogy a fejlesztők megelőzve korukat különféle easter eggeket rejtettek el benne. Az egyik legnagyobb poén az volt, hogy meg lehetett hackelni egy svájci bankszámlát, aminek következtében csóró és lepusztult főhősünk egyszeriben a bolygó leggazdagabb egyedei között találta magát. A maga idejében alapmű volt a Neuromancer. Nagy kár, hogy a cyberpunk világokat azóta is mellőzik a kiadók, kíváncsian várom, hogy a 2006-os E3 milyen Shadowrun stuffról rántja majd le a leplet!

Sid Meier's Pirates!

Aki erről a programról bővebben akar hallani, olvassa el Pirates! cikkünket (később felrakom - 2016). Nem is tudok mást hozzátenni ehhez. A C-64-es verzióban nem volt benne a tánc és néhány apróság, ami a remake-t csak még jobbá tette, ennek ellenére elmondható, hogy a Pirates! a régmúlt korok egyik szoftverszenzációja volt és csak áldhatjuk Sid Meiert, hogy meglátta a lehetőséget a C-64-es verzió elkészítésében.

Rockstar

Az egyik kedvenc játékom volt, mindenképpen említésre méltó. A Code Masters alkotta, célunk egy (vagy több) rocksztár csúcsra járatása volt. Albumokat állíthattunk össze, koncertturnét szervezhettünk, a jobban sikerült számokhoz videoklippet szerezhettünk. A jogdíjakat a cég (akárcsak a Gremlin a Lotus Espritnél) érdekesen oldotta meg a létező sztárok nevének eltorzításával, így lehetett menedzselni például Tina Turnoffot vagy Wacky Jackot. Ebben a játékban volt kreativitás és eszméletlen zenéje volt (különösen Spectrumon). Hé, Peter Molineux! Tessék csinálni egy remake-t!

Sleepwalker

Az OCEAN játéka visszavisz minket a platform kategóriába, itt egy alvajáró fiút kellett terelgetni kutyája segítségével. Az 576 kByte hasábjain izgatottan olvastam annak idején a programról, ennek ellenére nem sikerült megszereznem, így tízegynéhány éves késéssel érdeklődve indítottam az EVM által mellékelt verziót. Mit mondjak, nem ütött meg különösebben, de mivel annak idején nagy port kavart, gondoltam én is szánok rá néhány szót.

Turrican

Az egyik legnagyobb lövöldözős klasszikus, mely igazán Amigán érett be, a Turrican volt. A játék nevét a telefonkönyvből nézték ki a fejlesztők, a névből pedig idővel fogalom lett. A Turrican érdekes játékmenetével, félelmetes boss-aival, remek zenéjével fogalommá vált. Összesen három része jelent meg, ebből a Nagy Öregen csak az elsővel játszhattunk, ha jól emlékszem.

Defender of the Crown

A Cinemaware is azok közé a játékkészítők közé tartozott, akiket illik megemlítenem. Minden játékuk prémium kategóriás volt, legismertebb talán a Rocket Ranger. Néhány éve a Cinemaware nagy melldöngetés közepette bejelentette visszatérését. Visítottam az örömtől, de csak egy Defender remake-re futotta nekik, az is mindjárt budget kategóriában indult.

A cím viszont a C-64-en valaha volt legjobb stratégiai játékok egyikét takarja (kétségkívül a legismertebbet). A harc Angliáért folyt, egy nagybirtokos segítségével kellett hadsereget építeni és megverni az ellenfeleket. A játék a körökre osztott játékmenet és az érdekes megvalósítású harc egyvelegét adta (utóbbit kicsit nyúlhatná a Civilization sorozat is).

A Defender of the Crown igazi klasszikus, azóta is kevés játék tudott a műfaj keretein belül ekkorát durranni.

ELITE

Az Amiga Classics cikkben már méltattam (majd felkerül) ennek a remek űrszimulátornak a folytatását. Az ELITE volt az egyetlen játék, amelynek a kezeléséhez hajlandó voltam 30-40 billentyű funkcióit bemagolni. Szinte a keyboard összes gombjához rendelve volt valamilyen parancs. C-64-en már volt hozzá joystick, bár már megszoktam a Spectrumos irányítást, mire hozzájutottam a fillezetlen vektorgrafikát kínáló, mégis tökéletes játékhoz. Igen, tökéleteset írtam, mert az is. Az ELITE C-64-es játéka tökéletes, tízből tíz, a száz százalék. Értelemszerűen jóval kevesebbet tudott, mint a Frontier, mégis... a veterán játékosok valószínűleg elismerik, hogy manapság sem nagyon adnak ki ilyen jó játékot.

Nem töltött utána, az egész elfért a 64 k-s memóriában...

Elvira Arcade

A Flair Software Elvira sorozatát sajnos hiába kerestem a korongon, pedig a C-64-es RPG/kalandjátékai közül ezek a legjobbak. Érdekes módon RPG-t amúgy sem nagyon találtam talán csak egy-két Ultima-t.

Az Elvira Arcade, mint neve is mutatja, arcade a javából, boszorkányunkkal ugrálva-lövöldözve kellett különféle kihívásoknak eleget tennünk. A grafika rendkívül innovatív volt, még a fentebb említett Turricant is megverte, kazettás verzió nem volt.

Supremacy

A végére hagytam egy olyan programot, melynek C-64-es verziója megverte az Amigás és PC-s változatot is, pedig ez nem semmi. A látványos űrstratégiában minden megvolt, ami egy játékot naggyá tehet. Fantasztikus kiadó-fejlesztő, a Virgin Mastertronic állt mögötte (megemlíteném, hogy a Virgin a játékgyártás csúcsát produkálta és a kalózkodás miatt hagyta ott a játékipart, olyan fejlesztésekben volt benne a keze, mint a DUNE, a Blade Runner vagy a Mortal Kombat). A grafika minősége hihetetlen, hangulata verhetetlen. Zenei felelőse Jeroen Tel. A Supremacy-ben elhangzó zenéket a valaha hallott legjobb számítógépes zenék közé sorolom, a főcímzene egyszerűen olyan zseniális, hogy nálam kapásból ez jut eszembe, ha valaki megkérdezi, mit tartok a legjobb játékzenének (mondjuk a Grand Monster Slam se semmi, vagy Spectrumról a Mystical, Amigáról a Cannon Fodder, PC-ről a Civilization IV. témája).

A Supremacy-ben a cél mindig egy galaxis leigázása, ill. az ellenfél birodalmának meghódítása volt. Ehhez bolygókat kellett kolonizálni, real time módon foglalkozni kellett az adókkal, a sorozással, a termeléssel. Ahogy az ELITE esetében azt mondtam, tökéletes, úgy a Supremacy is az. Néhány apró hibától eltekintve a játéktervezés csúcsa, amit a Virgin Mastertronicnál műveltek. Jó lenne valami hasonló PC-re, Sid Meiernek írnék levelet az ügyben.

Végszó

A régi játékok reneszánszukat élik. Nem csak azért, mert azok a játékosok, akik a 80-as és 90-es évek programjain nőttek fel, nosztalgiázni vágynak, hanem azért is, mert mobiltelefonjaink jelenlegi kapacitása egyre inkább lehetővé teszi a Spectrumos és C-64-es játékok újrafeldolgozását. A kis képernyőkön a felbontás és színmélység már most meghaladta a Nagy Öreg szintjét, a mobilos játékok összetettsége azonban egyelőre a retro hangulatot idézi.

Ebbe az ismertetőbe természetesen sok nagy név nem került bele, a válogatás teljesen szubjektív volt. Nem írtam a Wizards of Wor-ról, melyet az első igazán multis játékok között tartunk számon (most a TV-teniszt ne vegyük ide), kimaradt a Project Firestart, mely az egyik legnagyobb C-64-es cím és az Ultima-sorozatot is éppen csak megemlítettem.

Akit a téma komolyabban érdekel, tallózzon a neten, és ezerszámra tölthet le régi, nagyszerű C-64-es programokat. Sokatok megtalálhatja bennük elveszett ifjúságát, letűnt korok emlékét.

--------------------------------------------------------------------------------

Pozitívumok: Megelevenednek a múlt emlékei, a Commodore-64 életre kel és odaüt a mai játékoknak 3D és Havok fizikai motor nélkül.

Negatívumok: A CD-kiadvány számos hiányossággal küzd, ilyenek a beazonosíthatatlan játéknevek és a tartalomjegyzék hiánya, a válogatás sem túl bőkezű.