Végigvittem az Arcanumot. Már sokadjára. Életem egyik legmeghatározóbb játéka. Tízen egynéhány éves futottam bele először. Abszolút elvarázsolt, olyan szinten, hogy évekkel később sem tudtam szabadulni a hatása alól. Az itteni első írásom is erről a játékról született. ( ha érdekel ITT olvashatod ) Most viszont valami más is történt. Elértem a legjobb befejezést, amit közel 10 éve próbáltam teljesíteni.

A játék 42 különböző lehetséges bejezést foglal magában.  Ez így kimondva rengeteg, de ezt úgy képzeljétek el, hogy a játékbeli cselekedetek hatására egy ilyen összevágást láthatunk, hogy mit vittünk végbe a játék folyamán. Ezek elég erős összefüggésben vannak, és az egyik hatással van a másikra. sokszor végigvittem már, emlékszem az első élményre, azt hittem elsírom magam. Évekig próbáltam végigvinni, és gyerekként azt hittem, saját akarata van a játéknak. 

És most sikerült. De valahogy a várva várt katarzis elmaradt, helyette egy ilyen "mehh.." érzés költözött a várakozás és izgalom helyére. Az elérhető legjobb befejezést sikerült elérni, amire a játék során csak lehetőség van. Minden fate pointot összeszedtem, ha számolna akkor 100% az Arcanum. És valahogy olyan furcsa. Mint mikor egy jó könyv végére érsz, és várod a folytatást, de nincsen, mert véget ért egy történet.

Olyan régóta akartam a saját eredményemként látni a legjobb befejezést, hogy valami olyasmire számítottam, mint mikor 13 év várakozás után végigvittem a Duke Nukem Forevert. Egy borzasztóan Unalmas, középszerű játék volt, DUKE NUKEM. Kis szőröstalpú koromban imádtam, és minden évben reménykedve vártam, hogy de, fog jönni, el fog készülni. És mikor végigvittem, hát... Az az érzés fejthetetlen.

Érdekes ez. És főleg azért, mert tudom, hogy nem fogok többet Arcanumozni, legalábbis nem úgy, mint eddig. Kiveszett belőle az izgalom, minden kis titkát ismerem, még oroszul is eljutnék a feléig, olyan szinten ismerem a szövegeket. Persze ha Virgil benyögné a magnussal folytatott vita során, hogy Blyaty, szerintem lefordulnék a székről.

Lehet, hogy én misztifikáltam túl, és túl sokat vártam ettől az érzéstől, és ez volt a baj, nem tudom. Mindenesetre érdekes. Ezt az érzést szerettem volna megosztani veletek. Bezárult a gyerekkorom egy újabb kapuja.



Köszönöm a megtisztelő figyelmet.


Hit Counter