A lista számozása leginkább azon múlt hogy jutottak eszembe a címek, nem emlékezetesebb az első mint az utolsó. A maga módján mindegyik felejthetetlen élmény számomra. Valamint kivételesen igyekeztem nem a retró irányába húzni, de az első cím, az mégis csak a szívszerelmem.

10. Marc Ecko's Getting Up: Contents Under Pressure

2006-ban jelent meg kalandjáték, melyben Trane nevű főhősünket kísérjük keresztül élete nagy kalandján, hogy halad álma felé, hogy legendává váljon a Graffiti művészek között. Elképesztően gyönyörű munkák vannak benne, fantasztikus művészi értéket vonultat fel, mondom ezt úgy, hogy sem a hip-hop kultúra sem a graffiti nem áll közel a szívemhez. A története szerint szépen lassan Trane is ráébred hogy mi megy végbe a városban, és egy fájdalmas élmény után felveszi a kesztyűt a maga módján. Össze se tudom számolni hányszor vittem végig. Nagyon magával ragadó hangulata van, és miután megbékéltem a zenékkel ( nem sok Gojira, Heathen Foray vagy Slayer szól benne, így egy darabig szokni kellett) mind a játékmenet, mind a mechanika behúzott és nem eresztett. 

Számomra a hangulata volt olyan, hogy imádtam játszani, felfedezni, mászkálni. Megnyugtató volt és tökéletes ki tudott húzni a valóságból, hogy azt érezzem, én lógok a vonat oldalán egy festékszóróba kapaszkodva.

9. This War of Mine



Lengyel testvéreink szegelték össze ezt a kis játékot, melynek célja az volt, hogy a háborút emberi oldalról mutassa be. Nincs csillogás, hősiesség, filmbe illő helytállás, csak fájdalom, szenvedés, áldozatok és könnyek. Egyetlen kalandot játszottam végig de az is több mint elegendő volt. A kilátástalan depresszió olyan mesterien van adagolva a játékban, hogy pillanatok alatt ragad magával, és mászik be az agyunkba. Úgy kuporgattam a készleteket mintha a sajátom lett volna, és fájó szívvel hoztam meg nem egy döntést. Nappal a menedék körül tevékenykedünk, este pedig kimehetünk hogy ellátmányt szerezzünk. 

Túlságosan valódi és hihető az élmény, nagyon rátelepszik az emberre. Zseniális játék, okkal lett oktatóanyag a fiataloknak, soha többet nem akarok játszani vele. 

8. Red Alert 2



Általános és középiskolás Informatika órák. "Kirov Reporting!" Ez a játék a bázis építős éra aranykorából való, megvalósította mindazt amire a Dűne játékok a technika miatt nem voltak képesek.Zseniális kampányok voltak, rengeteg emlékezetes ütközettel. Számát se tudom hány alkalommal gyalult kíméletlenül egymást cimborákkal, osztálytársakkal, tanárokkal. Nagyon addiktív kis játék volt, rengeteg taktikázási lehetőséggel, instabil szövetségekkel rejtett funkciókkal és tonnányi egységgel. 

Rengeteg kellemes emlékem fűz ehhez a játékhoz, megannyi Lan party később hajnalig tartó csatározások. A gyorsbillentyűk funkciói még mindig a kezemben vannak. 

7. Batman Arkham Asylum



Amióta az eszemet tudom rajongok Batmanért. Képregények, mesék rajzok, minden farsangkor Batman voltam. Amikor ez a játék megjelent, még nem volt olyan erős gépem ami elvitte volna, de szerelem volt első látásra, így kuporgatott pénzemből szülinapra, karácsonyra, hanukára, újévre azt kértem hogy legyen egy olyan gépem amin ez a csoda megy. És lett. A sorozat mindegyik darabját imádom, nem tudom őket objektíven nézni. Mindent megkerestem, végigküzdöttem, feloldottam, és imádtam minden percét. 

Amit ez a játék nyújtani tudott egy megszállott rajongónak, az valami hihetetlen élmény volt. Soha nem okozott még olyan gyönyört szilánkosra törni valakinek a vállát, mint ebben a játékban. Hibátlan játék a mai napig.

6.Guitar Hero - Legends of Rock



Mivel az utolsó konzolom egy ü 8 bites NES gép volt így ezt a csodát én billentyűzettel és egérrel játszottam. Illetve egy idő után elkapott a gépszíj és kézbe vettem a billentyűzetet mint a gitárt, a num -al pengettek az F1 - F5 gombok pedig a húrok voltak. Igazi rocksztárnak éreztem magam. Elképesztően jó zenéket vonultatott fel, és az egész látvány meg a hangulat nagyon magával ragadott. Magamnak is félek bevallani hány órát öltem virutális karrierem építésébe, de egy biztos. Aki a Dragonforce Throug Fire and Flame c. számot 5 húron hiba nélkül végig tudja vinni, az előtt emelem kalapom. Nekem 3 húrral is nehezen ment. Lehet, hogy gitáron könnyebb, úgy soha nem volt lehetőségem kipróbálni. 

Vicces, a lista írása során ez a 2 játék amit szimultán telepítek fel a gépre. 

5. Dark Souls III



Nekem a szériából ez volt az első amivel játszottam, és lenyűgözött, illetve visszahozta gyerekkoromból milyen volt habzó szájjal ordítani. Lenyűgözött a melankolikus hangulata, a gyönyörű képi világa, és az a mindent átjáró sötét, nyugtalan érzés amit árasztott magából. A története lenyűgöző, bár nem kevés kutatást igényel, ha az ember érteni akarja mi történik a szeme előtt, de határozottan megéri a ráfordított időt, különösen ha az ember szereti a Dark Fantasy-t és már elege van a sablon történetekből. 

A multi része nagyon nem nekem való, én az alap ellenfelekkel is többször bajban voltam, de végtelen büszkeséggel töltött el, mikor végre a végére értem. 

4. Spec Ops - The line



Ez az a játék ami a képek láttán nem ragadott magával. Elkezdtem, haladtam vele, aztán abbahagytam. Mekkora hiba volt! Őszintén örülök neki hogy kapott egy második esélyt, életem egyik legemlékezetesebb játéka. A játékmenet nem nagy durranás, a látvány elmegy, a harcok szórakoztatóak de a történet és a hangulat... Nem szeretnék spolierezni senkinek. Aki még nem tette próbálja ki, adjon neki egy esélyt, nem fog csalódni. Valami hihetetlen élmény volt végigvinni. Ez volt az a játék, ahol a történet után ültem és néztem a szereposztást, és mint a golyók cikáztak bennem a gondolatok. Rendesen film szerű élményt nyújt, kár kihagyni. 

Addig meg se állj, amíg hősnek nem érzed magad.

3.Bioshock



Nehéz lenne a sorozatból kiválasztanom egy darabot amire azt mondom, hogy az volt a kedvencem. Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy maga a világ amit megteremtett szippantott be szinte első pillanatra. Mindegyik része, kiegészítője tudta annyival színesebbé és többé varázsolni a játékot, hogy egyöntetűen nem tudnám megmondani melyik volt a kedvencem. De a hangulata és története egyaránt lenyűgöző, és remek csavarokkal operál. Ez is egy olyan élmény, amit ha az ember végigjátszik, és ül a fekete monitor előtt olyan érzése van, mint amikor egy jó könyv végére ér. 
Mintha kiszakítottak volna belőle egy darabot, és napok telnek el az üresség érzésével mire tovább tud lépni. 

Volnál szíves tovább olvasni? 


2. Max Payne



Nagyon meghatározó élmény volt számomra ez a játék, emlékeim szerint itt szembesültem vele először, hogy a játékok világa bizony igencsak sötét tud lenni akar. A nyomasztó atmoszféra, a főhős keserűsége, szenvedése és fájdalma, a zseniális narráció, és szinkron tették a Max Payne nevet olyan jól látható helyre a játékvilág térképén, hogy aki annak idején találkozott vele, biztos hogy nem felejtette el egykönnyen. Nem egy könnyen emészthető darab, kimondottan sötét és depresszív, de egyben varázslatos is. Kiválóan idézi vissza a niore kor hangulatát a zenékkel, a képi világgal és a monológokkal. A története is érdekes, nem utánozhatatlan vagy maradandó, de igen emlékezetes.

Itt nyert számomra új értelmet a rémálom fogalma. 


1. The Neverhood



Nem tudom megmondani áll-e ennél közelebb játék a szívemhez. Minden formájában fantasztikus és páratlan alkotás. Az egész játékot gyurmából rakták össze és fotózták le. Félelmetes mennyiségű munka kreativitás és tehetség áll emögött a cím mögött. Az egész hangulata nagyon magával ragadó, a fejtörői pokoli nehezek és végigjátszás nélkül napokra de akár hetekre le tudja kötni az embert. A zenéi peidg... A mai hallgatom őket. Utánozhatatlan stílus természetesen mérhetetlen nosztalgiával fűszerezve, de így ez a kombináció számomra olyan, mint a gyerekkori ízek. Lehet hogy van ennél jobb, vagy szebb, vagy több, de ebben a formában, ezekkel az emlékekkel számomra amíg csak élek ez lesz a nagybetűs játék. 

Végtelenül bájos és magával ragadó játék, akinek kimaradt volna, és szereti a point and click kalandjátékokat az elvetemült humort annak bátran ajánlom, nem fog csalódni. 

Ez volt hát az én kis listám. Meglepően sokat agyaltam rajta mely címek kerüljenek fel, de nagyon kellemes visszaemlékezés volt. 

Ezzel kapcsolatban lenne hozzátok két kérdésem:

Nektek mik voltak igazán maradandó címek? 
Illetve ha ajánlhatnál valakinek egyetlen egy játékot amit nagyon szeretsz, melyik lenne az, és miért?

Köszöntem a megtisztelő figyelmet.