Előszó:

Ez lesz az első ilyen jellegű írásom, így arra szeretnélek kérni titeket, hogy jelezzetek vissza, mi a véleményetek. Ha lesz rá igény folytatom.

Feltámadás

Kinyitotta a szemét. Pislogott párat. Hiába, a régi szokások nehezen múlnak.
Lassan, szinte lustán felült. Szétnézett. Újból elkapta a hányinger, vagy legalábbis, valami hasonló. Lebiggyesztett ajkakkal lefitymálóan nézte a szegényes berendezést. Sehol egy festmény, elegáns bútor, vagy legalább egy ízléses szőnyeg. Igazi, hamisítatlan szemétdomb. Felkelt az ágyról, kisimította felöltőjét, majd hosszú évtizedek rutinjával megigazította a nyakkendőjét. Tükröt nem is keresett, úgyse találna ilyen kritikán aluli szálláson. 
Felvette az ágy mellé támasztott sétabotot, majd lassú kimért léptekkel elindult. 

Gondolatai a tegnap este és a tisztálkodás között ingáztak. Undorodott magától. Ruhája több ponton megégett vagy elszakadt, illetve bokától mellig vér borította. No, nem a sajátja, de ez most nem javított az összképen. Lassan sétált a hosszú folyosón, magabiztosan, bár most először járt itt. Viszont annak tudatában, hogy a bárányok között jár, nincs mitől tartania. A tegnap este szépen felborította a város egyensúlyát. Minél hamarabb fel kell keresnie a herceget, viszont mindenekelőtt a hollót. A kis hárpia biztosan tud egy-két hasznos információt. Még szerencse, hogy Edwardot a kocsiban hagyta. Szerencsétlen úgy járt volna, mint a többi ghoul. Mielőtt észbe kap, darabokra tépik.

- Damien! - A hang kizökkentette. Valójában morgás volt, mint hang, de a gazdáját elnézve, ez nem meglepő. Bruce volt az. Nem lepte meg, hogy a behemót gorilla túlélte az estét. 
- Üdvözöllek Bruce. Örömmel látom, hogy egy darabban vagy. - Mondandójába ezúttal is csempészett egy kis gúnyt, de épp csak annyit, hogy a Brujah ne érezze sértésnek. Ezeknél sose lehet tudni, mikor dobja le az agyuk a szíjat. 
- Gondolom... - A megjegyzés őszintén meglepte Damient. Nem gondolta volna, hogy ezek képesek olyasmire, mint a szarkazmus. Alapvetően nagy ellentét van kettejük között, bár ez a klánok közötti viszály, semmi személyes. Nem kedveli, sőt, lenézi a söpredéket, de be kellet magának vallania, hogy a tegnapot nem biztos, hogy megnyerték volna Bruce-ék támogatása nélkül.
- Jó kis balhé volt mi? Megmutattuk a lábasfejűeknek, hogy mi fán terem a harc. Még ti is csináltatok valamit két fintorgás között. 
- Valóban mozgalmas éjszaka volt, bár a disznó módján fetrengésében valóban utolérhetetlen vagytok. - Metsző mosolyt villantott a mellette ballagó óriásra. Ez most semmi más nem volt, csupán játék. Egy nagyon is komoly csatát nyertek, aminek tétje a város volt. A klánok összefogása nélkül, nem valószínű, hogy most is a kamarilla uralná a helyet.
- Még a vadak is hogy belemelegedtek a végére! Egyedül azt sajnálom, hogy a hülyegyerekek kevesen voltak. - köpött egyet. Nem zavartatta magát. - Feláll a szőr a hátamon tőlük.
- Amiből ugye van bőven. - Ezt csupán félhangosan, magának jegyezte meg, de egyetértett Brucal. Ő is több mint zavarba ejtőnek találta a malkavitákat. Úgy általánosságban. Lassan leértek a parkolóba.


-  Na, szevasz tintanyaló, este ütközünk. - Azzal felugrott a motorjára, majd nagy gázzal elindult. Végül pár méter után csak megállt és vigyorogva visszaszólt.
- Azért annyira nem voltatok használhatatlanok. - Damien színpadi eleganciával meghajolt.
- A ti jelenlétetek sem volt teljesen felesleges. - pár pillanatig némán nézték egymást, majd Bruce vigyorogva elhajtott.
Valahol mélyen, sajnálta, hogy csak a háborúk alkalmával válnak igazán csapattá. Igaz, nagyon mélyen. Rendkívül mélyen.  

Free Counters