(Ezek az írások a saját blogomon voltak fent, de az törlésre került, ezért ha nem baj, közzé teszem őket itt is, sok munkám volt velük, még ha ez a minőségen nem is látszik. Ezek nem kritikák, egyszerű vélemények. Nem is értek én a filmekhez, csak simán szeretem őket.)

Priest (A pap – Háború a vámpírok ellen)
2011
Rendezte: Scott Charles Stewart
Játékidő: 87 perc

Ritka a jó horror manapság, PG-13-as meg végképp, épp ezért is húztam-halasztottam ideáig a film benézését. Pedig a Légióban is az itteni főszereplő volt, és ott Steven Seagalt megszégyenítően alakította a fapofát. Na mindegy, most nagyon unatkoztam és pont fent volt a gépen, gondoltam miért ne? Nagy nehézségek árán sikerült a végére jutni (nagy nehézségek alatt a felénél beiktatott 3 órás szünet értendő), és azt kell mondjam, csalódtam. Ezúttal kellemesen.

 A sztori, ha jól tudom (ami nem valószínű, szokás szerint az utánanézés kimaradt) egy képregényből van, így ne is várjunk túl sok csavart, csak a kötelezőt a végén, mondjuk az meglepett. Ezt támasztja alá, hogy egy rövid, de látványos rajzfilmmel kezdünk, amiben elhangzik az “emberek elfelejtették a vámpírokat és az ellenük folytatott háborút” mondat, amit nem teljesen értek, tekintve, hogy kevéssel ezen történések után vesszük fel a fonalat és mindenki tudja, miről van szó. Na de nem térek el a történettől: van az egyház, ami beprogramozta az emberekbe a biztonságérzetet, mondván a falakon belül probléma nem lehet. Ugyanis vannak itt papok, akik gyorsak, erősek, és jól bánnak a fegyverekkel. Viszont valahogy csak megjelenik néhány rosszarc, pedig a vámpírok elméletileg mind rezervátumokban élnek. A magabiztos egyház szarik is rájuk magasról, ám egy pap, kit rokoni szálak fűznek egy (az, inkább) elrablott személyhez, megfogadja, hogy megtalálja őt.

Na így nagyjából ennyi, és ezeken kívül nem is igazán hangzik el párbeszéd, még a komolyabbak is kimerülnek néhány mondatban. Főhősünk most is bámul a semmibe, mellette a sheriff mintha nem is létezne, a kínai csajnak meg lenne egy jelenete, ahol próbál érzelmes lenni, de az inkább csak a “mikor fejezed már be?” gondolatot juttatta eszembe.

Vámpírokról beszéltem, de ők a legértékelhetőbb módon (de még mindig gyengén) alakító főgonoszt kivéve nem a megszokott értelemben vett Draculák, hanem olyan szürke, (minden tekintetben) szemtelen, nagyfogú kopaszkutyák. Bár ez még mindig sokkal jobb, mint a nyámnyila díszbuzik… Egyéb karakterekkel nincs gond, a pózerkedés összehoz egy-egy jól kinéző jelenetet, csak ne lenne a harcoknak akkora Mátrix beütése… Na meg a papok homlokán a kereszt, rohadt bénán néz ki!

Mátrix beütés, mint említettem, meg még sok minden. A film kb. felét már láttam valahol. Pl. a vonaton csaj etetés, aki suttyomban eltesz egy kést szerintem egy az egyben Karib-tenger kalózai (csak a vonat ugye nem bárka...), a nagy, nyálkás, fellógatott szatyorból kimászó vámpírok meg épp ugyanígy szerepeltek a Van Helsingben. (Lehet ezek apróságok, de nekem szemet szúrtak, na!)

A végső küzdelem mondjuk nekem bejött, de tény, hogy százszor odaverősebben meg lehetett volna oldani, mondjuk egy hosszabb és kiegyenlítettebb harccal és egy nem full happy befejezéssel. (Megjegyzés: mikor a kínai csaj elősétál a füstől tiszta kung-fu film, meg is hozta a kedvem egy kis Jackie Chanhez!)

Na meg ez a film rohadtul nem horror, semmi köze nincs ahhoz. Hülye ez az IMDb, én jobban tudom (vagy nem). Inkább a sci-fi / fantasy / akció kategóriába sorolandó, és nem is ér többet, mint mondjuk egy este tévében leadott akciófilm. Egyszer nézős, de annyira bőven jó, és ha nincs is időnk végignézni, akkor sem kell aggódni, mert egy olyan pillanata nincs, amine lenne kihagyható.

Ami miatt viszont mégis ilyen “jó” osztályzatot kap, az a világ maga. Igen, ez sem egyedi, de akkoris mocskosul hangulatos, ennyi!

5/10

(Apropó: királynő? Folytatás szagot érzek.)

__________________

Első rész

Unalom. Sosem bírtam túl sokáig, ahogy most is körülbelül ötven percig húztam az agyam e szörnyűséggel, mely The Box (azaz A doboz) néven kelleti magát. Ugyan, mint az alcímből kiderült, a felét sem néztem meg a filmnek, legalábbis egyenlőre, már van egy véleményem, amit szavakba is öntök, ha nem gond. Hogy gond? Akkor dögöljél meg…

Közhely ugyan, de mégis elsütöm: túl sokat akart a szarka… A folytatást úgyis ismeri mindenki. Egyenlőre ez abszolút illik a filmre, ugyanis az alapjában véve hangulatos misztikum egyszerűen ellaposodik úgy nagyjából öt perc után. Vázolom a sztorit:

Van egy lecsúszóban lévő házaspár, akik kapnak egy dobozkát, rajta egy gombbal. Feltehetőleg már ekkor sokan megnyomnák heccből, ahogy én is, de várjunk. Ugyanis a lenyomásával kapunk egymillió dollárt adómentesen. Gondolom ez minden épelméjű embernek elég indok arra a kis pöccintésre, én konkrétan addig nyomkorásznám azt a szart, míg szét nem törik. A gondolkodó arcot vágni látványosan nem tudó Cameron Diaz ellenben még nem tudja mit csináljon, húsz percig a férjével beszélget arról, hogy akkor most nyomja vagy ne nyomja. Végül is, amikor már eldöntötték, hogy ez biztos átverés, na akkor nyomja meg…

Ez lenne az eddig ugyan faék egyszerűségű, de később olvasott kritikák alapján túlbonyolított, agyonmisztifikált alapsztori. Már most az agyamra ment a film, nem véletlen tartottam pihenőt a kellős közepén. Cameron Diaz egyszerűen idegesít, már az is, ahogy kinéz, bűn ronda. Ezt csak tetézi a lábán lévő eldeformálódás, melyet az okozott, hogy egyszer eltört a lábujja, az orvos pedig lelépett, pont, mikor megröntgenezte. Nos nem tudom, akármilyen nyomorék hely Magyarország Békés megye nevű szeglete, itt az orvosok nem hagyják csak úgy megnyomorodni az embert. Az meg, hogy nem jutott eszébe arrébb tenni a lábát, vagy valami…

A környezet a ’70-es évek beli Amerika, a nő tanár, mondjuk pont kirúgják, a férfi pedig a NASA-nál dolgozik, de nem vették fel űrhajósnak. Tehát pechesek, a nő még egyszer azt is szóba hozza a barátnőjével, hogy mennyire meg vannak szorulva, napról napra élnek. Ettől függetlenül a hatalmas ház és a sportkocsi megvan, gondolom ott ez a létszükséglet, nem a víz. Könyörgöm, ha egy ilyen família csak egy hétre helyet cserélne akár egy itteni viszonylatban jómódúnak mondható magyar családdal, a földön csúszva rimánkodnának a régebbi életükért. Na szóval hülyeség az van, de a sztori csak most kezd beindulni. Igazából nagy reményeket nem fűzök a második részhez, de azért hamarosan bepróbálkozok vele.

Egy óra múltán…

Második rész

Ah, végre! Végre vége van ennek a nyomorékságnak.

Na ez a két mondat rögtön meg is alapozta írásom második felének a stílusát, tömény szidás, de hát mi mást mondhatnék egy alapjaiban elcseszett nyögvenyelős szarról? A hátralévő 1 órát is csak egy rövid szünet közbeiktatásával voltam képes végignézni, talán még az Entity-t sem untam ennyire (mondjuk ott szerepet játszott a társaság is).

Itt pörögtek fel igazán a készítők és belepakoltak minden hirtelen ötletet, feltehetően még azt is, ami a takarítótól jött, így kaptunk egy űrlényeket szerepeltető, csöppet sem elgondolkodtató katyvaszt, ami az én arcomat csúnya grimaszba torzította, pedig már alapból sem vagyok szép.

Igen, űrlények, legalábbis feltehetően. Konkrétan szó nem esik róla, de azért utalgatások vannak. Érdekes elvekkel rendelkeznek egyébként, az egész film tulajdonképpen egy próba, amivel az emberiség jóságát mérik fel, számba veszik, a pénz vagy egy ismeretlen élete fontosabb-e a számunkra. Ejnye a kis erkölcsösök, azonban láthatólag az már nem zavarja őket, ha számukra rengeteg ismeretlen embert kell kiirtani, ugyanis ha a kísérlet az emberiség gyarlósága felé billenti a mérleget a jóságról, jön az armageddon.

Ha már űrlények akkor fejlettek is, így kifejlesztették a zselévizet, amin keresztül közlekednek. Ez éppen úgy néz ki, mint a csillagkapu, szóval a szabadalomról lemaradtak, de tovább fejlesztették az ötletet, immár medencébe is szétfolyatható a cucc.

Szolgákkal is rendelkeznek ám, néhány emberből konkrétan bábot csináltak, tiszta testrablók. Kicsit sem néznek ki hülyén egyébként az egyszerre mozgó, szigorúan néző emberkék hada, az orrvérzéses ötlet meg szimplán irreleváns.

Megint sulykolják belénk a bölcsességeket, és senkit nem zavar, hogy ez a téma abszolút érdektelen. Az egyetlen úgymond ínyencség az eltorzult arcú csávó küllemének megvizsgálása, ilyen sérülést semmi nem okoz, villámcsapás meg főleg. Az utolsó pillantok ugyan nem a boldogság jegyében telnek, de talán még annál is rosszabb a befejezés, mintha minden happy lenne. Nyáladzás, de temérdek, következésképpen a vég csak rendkívül érzékeny lelkű emberkéknek okozhat maradandó perceket.

Na jó, nincs mit írnom többet, igazából már ezt is kár volt, ez a filmnek csúfolt szörnyűség egy ocsmány szar, épp, mint Cameron Diaz szénné botoxozott pofája.

1/10

____________________

Babylon A. D.
2008
Jáékidő: 90 perc
Rendező: Mathieu Kassovitz

Vin Dieselből kétség kívül kimaradtak a színészi kvalitások, ettől függetlenül azonban az akció műfajban az egyik kedvencemmé vált. Ahogy Dwayne Johnson a szememben az újkori Schwarzenegger, úgy Diesel a Stallone. Ha lesz egyszer celluloid verzió a God of Warból, remélem kettőjük közül játsza majd valaki Kratost.Tehát szeretem a filmjeit, még ha többségükben csak agyatlan, de badass akciókból tevődnek is össze. Viszont kivételek akadnak…

…mint ez a film. Mert ez a film egy komoly mondanivalójú, magvas gondolatokat tartalmazó alkotás, mely még filozófiai témák pedzegetésébe is belevág. Vagyis ilyen lett volna, és hogy ez miért nem sikerült, a következő “novellámban” választ adok (a név azért Jaffar, mert szimplán ez jutott legelőször eszembe):

“Jaffar, a hajdan volt tevehajcsár felküzdötte magát egy igen komoly posztba egy filmekkel foglalkozó cégen belül. Ő bírálja el, hogy egy film moziba kerülhet-e, és ha nem, mit kelljen vele csinálni, hogy átmennyen a rostán. Aznap is így volt.
Tehát belekezdett munkájába, mely akkor három film megnézése volt. Az első egy romantikus vámpíros marhaság, valami kis homokosok vannak benne, kiscsajoknak pont jó lesz maszturbálni, mehet. A második egy perverz pornófilm, melyben baseball ütőt nyomnak a csaj seggébe, majd lelocsolják benzinnel és felgyújtják. Erre meg ő maszturbál, szóval megfelel. Oké, már csak a harmadikon kell túl lenni… disztópia? Az meg mi a fasz? Miket írkálnak ezek a DVD-jükre, döntsék már el, miről beszélnek…
A film százhatvanadik percére félhulla állapotban leledző Jaffar már azt se tudja mit igyon, hogy valahogy végigszenvedje ezt a szennyt. Mi ez? Még hogy gondolkodni? Hiszen akciósztár van benne! A népnek úgysem kell ez, a nagyrészük meg sem érti…
– Vágni, vágni, vágni sokat! Amíg értelmes akciófilm nem lesz! – ordít rá Meleg Palkóra, akit valami Magyarországról szedtek össze. Kis ország, Ázsiában van valahol a semmi közepén…
Palkó jól szeretne teljesíteni, nem hogy a filmet, de még a Jaffar kertjét övező sövényt is megvágja, csak hogy ne neki kelljen legközelebb takarítani. Nem igazán zavarja, hogy a színészek alakítása a padlón végzi.
A maradék 90 perc pont jó, legalább nem fájdul meg az emberek segge a moziban, gondolja Jaffar, miközben nevetve elsétál a mai adag filmjéhez. Az egyikben van kannibalizmus is, az biztos jó lesz…”

Természetesen ez nem így zajlik, félre ne értsen senki, de körülbelül meg lehet érteni belőle mit és azt miért csináltak a filmmel. Tulajdonképpen kiherélték.

Maradtak hát az akciók, amivel akár még hódítani is lehetne, de nem így. Az egyetlen bunyós jelenet csöppet sem látványos, a kamerakezelés pedig hihetetlen pocsék, folyton rossz szögből veszi az eseményeket, és ha egyszer véletlen látnánk valamit akkor rögtön más kameraállásba vált a kép, mint teszi azt kb. 4 másodpercenként. Az orosz kolostorból (vagy miből) szabadult kínai karatenéni meg már külön poén, ráadásul azt sem értem mit keres ott, hisz gyakorlatilag semmi szerepe nincs, és a színész még azt is rosszul játsza. Vin legalább megint badass, az egyik jelenetben például hószánról, közvetlen szaltózás után egy pisztolylövéssel apró darabjaira robbant egy pilóta nélküli repülőgépet. Az elszállítandó kiscsaj… ja, tényleg, a sztoriról még nem is szóltam!

Szóval a történet: van egy zsoldos, akit arra kérnek fel, szállítson egy lányt egészen amerikáig. Főhősünk ezt, természetesen a megfelelő ellenszolgáltatások fejében vállalja, de hogy valóban miért is van ez a mizéria, az már nem kerül megmagyarázásra (pedig valószínűleg került volna), és az ember-gép lapcsolat, na meg a vallási szál is csak ott lóg a levegőben. Nem tudok róla, hogy megjelent volna egy rendezői változat, bár igaz, utána se néztem. Mindenesetre ha van, biztosan megnézem, mert érzésem szerint ez egy remek film, csak nem így…

Viszont egy-két pozitívum azért ebben a formában is átjön. Az egyik Oroszország ábrázolása, mely egy lepukkant, mocskos hely, ahol a fegyver az úr, éppen ezért rendkívül stílusos is. Amerika az újdonságok fellegvára, itt valóban érezhető, hogy a jövőben járunk. Ez azonban nem távoli tőlünk, hisz csak néhány év múlva játszódik. Nem mondanám rossz jövőképnek, hisz a gazdagság azért megvan (mármint New Yorkban, most a film végső jeleneteiről beszélek), de jó se, hiszen némely ember, mint például a főgonosznak mondható vallási vezető teljesen elvesztette morális elveit, célja csupán a pénz illetve hatalomszerzés (vagy legalábbis abból a néhány megmaradt történetfoszlányból nekem ez jött le, aztán ki tudja milyen jellemmel bírt az eredeti verzióban).

Szóval az elszállítandó kiscsaj: Az őt alakító színész játéka közepes, ez a film meg így, ebben a formában 4/10.