Régebben sokáig nem voltak rémálmaim. Ennek örültem is. De ebben az évben eddig két olyan álmom volt, amik elég durván megviseltek, mikor felkeltem. Utána is olvastam ennek (google első találat).
Foggalmam sincs honnan jönnek ezek az "ötletek". Pedig horror filmet jó régen néztem már. Most megosztanám veletek ezt a két rémálmomat. Az egyik kicsit humoros (Zombiinvázió a faluban), bár felébredve korántsem volt az. A másik pedig lesokkolt. Ha értenék az animációhoz (meg meglenne hozzá a megfelelő gép), akkor "megfilmesíteném" ezeket, próbálnám visszaadni azt, amit én reggel felébredve éreztem. Hangulat romboló lehet ez a bejegyzés!
Apuka és kisfia tragédiája:
Tegnapelőtt álmodtam. Nem szerepeltem benne, az eseményeket kívülről láttam, akárcsak egy filmet.
Egy tizenéves kisfiú és édesapja elmentek hegyet mászni. Pólóban. Arra viszont nem készültek fel, hogy a hegy tetején nagy hóvihar alakul ki. Bármennyire is siettek vissza a kocsihoz, a vihar gyorsabb volt náluk. Repkedtek a mínuszok. Sajnos a kisfiú szervezete nem bírta a hideget. Mire leértek a hegyről, a kisfiú megfagyott. Édesapja karjába vette, beültette a kocsiba az élettelen testet az anyósülésre, s a biztonsági övet is bekapcsolta. Az apuka padlógázzal száguldozott, közben zokogott.
Egyszer csak a megfagyott kisfiú kinyitotta a szemét. Világító kék szeme volt, pupillái tágak. Nagyon lassan édesapja felé fordította a fejét. Az apuka nem nézett rá, le se vette az útról a szemét, de attól még látta mi történik mellette. Azt hitte ez nem a valóság. Csak képzeli. A kisgyerek vicsorítva visított apjára, majd visszafordította fejét és becsukta a szemeit. Pár perccel később a kisfiú újra szép lassan odafordította az arcát apja felé, majd újra visított egy hatalmasat. Ezt háromszor játszotta el. Harmadjára a kisgyerek kiszabadult a biztonsági övből és apjára támadt.
A kocsi felborult. Kimászott belőle a kisgyerek. Egy benzínkútnál voltak, ahol a gyermek találkozott édesannyával. Az anyukánál volt egy seprű. Mondta a kiskölyök démoni hanggal:
- Nyomd le a seprű nyelét a torkomon, úgyse tudok meghalni!
Az anyuka úgy is tett. Valóban nem tudott meghalni. De aztán elvette az anyjától a seprűt, majd édesanyja torkán letolta a seprűnyelet. Az anyuka elhunyt, a kisfiú pedig elsétált.
Itt keltem fel. Visszaaludni nem tudtam. Rendesen megviselt. Felültem, és pár percig csak néztem magam elé. Hogy lehet ilyet álmodni!? Szerintem a köcsög hiradó miatt volt, amiben valami csóka lesavazta az asszonyát.
A szereplőket pedig nem ismerem. Talán utazás közben láttam őket. Nagyon beteg álom. Több ilyet nem akarok!
Zombiinvázió a faluban:
Falunkat és az egész világott megfertőzte egy vírus. Az emberek többsége zombi lett, a maradék túlélő pedig menedéket keresett. Én is az egyik túlélő csoport tagja voltam. Nálunk, itt a faluban van egy nagy focipálya.
Nyolcan voltunk, mint túlélők egy csapatban. Este volt. Épp útnak indultunk volna egy BMW-vel meg egy lakókocsival. De a lakókocsi motorját beröffentve hatalmasatt puffant és leállt a motor. A zaj nyolcvan körüli zombit hívott magához. Én meg bátor voltam, mondom:
- Javítsátok meg a kocsit, én addig visszatartom őket!
Kiszaladtam a focipályára, ahonnét jött a horda. De nem volt annyi eszem, hogy valami gépfegyvert vigyek magammal. Nem. Én vagány vagyok! Kiálltam a horda elé egy hatlövetűvel. Lőttem is szépen a fejeseket, míg egyszer az egyik zombi a jobb mutató ujjamat megkarcolta a fogával. Nem megharapott, csak megkarcolta. A kocsi beindult, így futottam is vissza. Útközben kétségbeesetten kérdeztem a többiektől:
- Az ember csak a harapástól változik át, vagy pedig a karcolástól is?
- A karcolástól is. Le kell vágnunk az ujjadat, hogy ne alakulj át te is.
Kiakadtam. Nem azon, hogy "jajj, most megpusztulok" vagy valami. Nem. Sírás kerülgetve kérdeztem:
- És akkor mivel fogok fikázni???
Na nem mintha a való életben túrnám az orrom. Meg ott volt még a bal kezem is.... Nem engedtem a nyisszantást. Ideig ura voltam a helyzetnek, tudtam irányítani magamat, de nagy fáradtság kapott el. Ledöltem egy picit aludni. Álmodtam az álmomban (Inception)! Mondjuk arra nem emlékszem, mi volt az. Mikor felkeltem (mármint az álmomban) összeszűkült a látóterem. Gondoltam megmosom az arcom. Tükörbe belenézve láttam, ahogy a szemeim kezdenek vérvörösek lenni. Bepánikoltam. Maradék erőmmel végül megváltam a fikatúró ujjamtól. Utána kezdtem újra önmagam lenni. Felkeltem. Igazából.
Oké, ez az álom nem volt annyira sokkoló, mint előző, viszont ami a való életben történ az már annál inkább. Mikor felkeltem, a jobb mutatóujjam el volt zsibbadva. De csak az! Alig bírtam mozgatni. Pontosan az az ujjam volt, amit az álmomban megkarcoltak. Nagyon dúrva volt!
Mindkét álmom nagyon valósághű volt (volt 3X) (plána hogy miután felkeltem még éreztem is). Az egyik ismerősöm mesélte még régen, hogy neki az álmában egy krokodil kapta be a kezét. Próbálta kihúzni, de nem tudta. Arra kelt fel, hogy a valóságban is próbálja kihúzni a kezét, ugyanis beszorult a keze a fotel és az ágy közé.
Tényleg ritkán vannak rémálmaim, de akkor nagyon betegek! Nem tudom honnan szülöm ezeket...Nektek mi volt a legkeményebb álmotok? Volt már ilyenhez hasonló, mikor az álomdban történ valami és a való életben is azt csináltad (Jessica Alba, meghúzása álló pecekkel ébredés nem ér!)?
Te miért? Neked infinity ammo-d volt!! :D
Nekem szerencsére nincs sok rémálmom, csak három, de azok rendszeresen visszatérnek.
Az első : Tipikus rémálom. Nappal van (érdekes). Egy sövénylabirintusban futok. Egy idő után ijesztő hangokat kezdek hallani.(tényleg nagyon ijesztőek) Aztán hirtelen elkezdek lassított felvételben futni. Hátranézek és meglátom az üldözőmet. Egy kapucnis alak az. Csak a szája látszik. Hegyes, éles fogai vannak. Mosolyog.
Én lassított felvételben futok, ő viszont nem.Sikítanék, de egy hang sem jön ki a torkomon. Épp mielőtt utolérne felébredek.
Na ez így alapból annyira nem ijesztő, de a tehetetlenség érzése az valami borzalmas.
A második : Ez is egy klasszikus rémálom. Egy kútban térek magamhoz. Felnézek, és látom a fényt.Az ég borús, de a Nap gyenge fénye mégis elvakít. Elkezdek sikítani. De semmi, csak a visszhang(ami azért elég ijesztő egy ilyen álomban). Majd ismét felnézek, és látok egy embert aki épp lenéz a kútba, már épp örülnék, amikor észreveszem, hogy az az ember a csaj az Átok c. filmből.
A harmadik : Ez az álom amitől a szar is megfagy bennem. Felébredek az ágyamban. Sötét van. A szemem hamar hozzászokik a sötéthez, így elkezdek látni. Hallok egy gonosz kacajt anyukám szobájából. Persze hogy elindulok felé(miért is ne?). Végmegyek a sötét folyosón ami összeköti a két szobát. Csak pár méter, de mégis óráknak tűnik. Érzem, hogy már nem én irányítom a testemet. Kinyitom az ajtót és ott ál velem szembe a kapucnis alak (!) egy véres késsel. Mosolyog. Gyomron szúr a késsel és felébredek. Vagy mégsem ? Ugyanaz a szituáció csak nincs gonosz kacaj,és WC-re megyek.Kinyitom a WC ajtót. Kedvenc kapucnis barátom persze megint ott van és ismét leszúr. Ezutűn fölébredek (most már tényleg).
Ezután az álom után még sosem sikerült visszaaludnom. Amint fölébredek lámpa, TV, gép bekapcs, és még véletlenül se megyek ki a folyosóra(egyszer már majdnem behugyoztam emiatt, de végülis túléltem :D) Ez az álom sem hangzik ilyesztőnek, de olyan félelmetes hogy nem tudod, hogy most ébren vagy, vagy nem. Ráadásul ébredés után mindig hallom a kacajt.
Köszi, hogy végigolvastad !
Egy magas felhőkarcolóban vagyunk pár haverommal meg egyik rokonommal, aztán összefutounk az első élőholtakkal akik elől elmenekülönk bezárkózunk egy irodába. Mindenki nekiáll fegyvert keresni, találtam egy kilenc miliméterest az egyik fiókban (lőszer nélkül) persze a többiek autómata sörétest meg ak47 -est találtak. Na mindegy nekivágunk a kitörésnek, annyit tudok hogy mindig ránéztem a zombikra és elkezdtem mondani hogy: bumm és azok összeestek és meghaltak :D (nagy poén).
Na a végén leértünk és már mindenki kifogyott a lőszerből mindenki eldobta a fegyverét (én is). Egy elhagyatott gyár némi erdős résszel fogadott bennünket éjszaka. Hallottuk hogy egy rakás zombi megindul felénk átmásztunk egy magas kerítést és egy hosszú egyenes út tárult a szemünk elé kétoldalt fákkal az út végén egy kocsival. Visszanéztem láttam hogy a zombik közelednek, elkezdtünk az autó felé futni és felébredtem. És ez még tetszett is. :)
Egyébként ha valaki a jövőben meg szeretné jegyezni az álmát, készítsen egy papírt és egy tollat az ágy mellé. Elég érdekes tud lenni az, miután elfelejtetted teljesen az álmot, és elolvasod amit írtál...
Köszönöm hogy közzétetted :)
Én is azt álmodtam a minap, hogy egy vadászgép lövöldöz rám, és amikor rám küldött egy rakétát, sikeresen elugrottam előle, és akkor becsilingelt egy trófea hang!:D
Ezt akkor álmodtam, mikor teljesen be voltam zsongva, néhány trofi megszerzésére a játékokban.
Rémálmaim is voltak már párszor, de engem nem az ilyen zombis meg hasonlók ijesztenek meg, hanem amik annyira a valóságra hasonlítanak, hogy felébredés után is a megbizonyosodás hajt, hogy vége a rémálomnak. Ezek általában katasztrófa, vagy valami vírus jellegű álmok.
Ezen meg jót nevettem
"- És akkor mivel fogok fikázni???" :DD
Kiskoromban volt egy folyton visszatérő álmom, soha nem felejtem el. Inkább zene. Szóval megszólalt álmomban egy rémisztő zene (szöveg nélkül) és már tudtam, hogy most fog történni velem valami rossz. Már a zenétől kivert a hideg és valóban mindig történt valami kínzó dolog. Nagyon sok volt. Mára már csak egyre emlékszem. Egy motorverseny pályája alá fektettek valahogyan, mintha gumiból lett volna és fel lehetett emelni. Ezután pedig jött a sok motoros és tucatjával hajtottak át rajtam, közben meg ment a hátborzongató szám. Sosem értem a kínok végére, mert mindig felébredtem. A durva az volt, hogy ezek az álmok után nagyon gyakran nappal, amikor egyedül otthon voltam, előjött a fejembe ez a zene és folyton megijedtem. Vagy 5 éven át tartott ez a dolog. Hála ma ez már csak egy régi rossz emlék. Ám a zenét enyhén még most is fel tudom idézni. Persze még ennél durvábbak is voltak. Talán majd egyszer elmesélek párat.
Jó lett a blog, grat!
Nekem így a másodikkal kapcsolatban, olyan volt h valami régiségboltban néztem egy érmét, ami megvágta az újam, felkeltem, és tényleg megvolt vágva :)
Persze azért voltak ennél durvábbak is, mint például amikor lassított felvételben szemen lőttek egy revolverrel, és arra keltem félálomba hogy még mindig érzem valamelyest. Persze meg amikor még nagyon nagyon fiatal voltam, akkor hugyoztam álmomba és tök jól esett, és hát izé :DD
Rémálommal kapcsolatban pedig, volt már rengeteg, de ami nagyon megmaradt bennem, az elég dúrva volt. Álmomban feltűnt hogy furcsán viselkednek a rokonaim, nem úgy ahogy szoktak. Annyi maradt meg az álomból, hogy bekukucskálok az ajtón, és azt látom, ahogy az egyik rokonom fekszik a földön, remeg mintha valami rohama lenne, és egy hasonmása áll mellette piros szemmel. Ezt még kisgyerekként :)
Lassan viszont visszasírom a rémálmaimat, mert mostanság ilyen gondolkodós álmaim vannak, gondolkodom, azt se tudom miről, de egyszerűen nem hagy nyugodni, és félálomba felkelek, és nem hagy nyugodni, nagyon szar. Most lefekszem, remélem valami érdekeset álmodok ^^
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.