Nem vártam túl sokat a F.3.A.R-től, mert más lett a fejlesztő, meg gagyi Trailer-eket dobáltak ki, a gameplay-től sem voltam elájulva, így már bőven a megjelenés előtt kezdtem elfele ásni a "sorozatot". Ma sikerült beszereznem, kipróbáltam, s sokkal jobb lett mint vártam.

Egy elmegyogyós (?) szobát láthatunk a menüben, amint egy kamera figyeli a szobában tartozkodó két puját. El is kedzek egy új játékot gyorsba magányosan, mert bezony egy jó pajtival is végigverekedhetjük magunkat a sztorin. Paxton Fettel magyaráz, hogyan lőttük fejbe az első részben (vagy az első kiegészítőbe), és akkor ő most nagyon mérges, de azért mégiscsak testvérek vagyunk. Point Man-t éppen két őr vallatja. Jön a bratyó, belekúszik az egyik testébe, kitöri a társa nyakát, majd végez a másikkal is. Paxton végig a seggünkbe lohol, úgyhogy a másik játékos őt fogja irányítani.

Az irányítás nagyábból a Call of Duty-s, tehát mész, nézelődsz a két gombával, zummolsz az LT-vel, RT-vel lősz, A-val ugrasz, B a gugolás, X az újratöltés, RB a gránát. Na de hogy ne legyen tök ugyan az, két gombot felcseréltek, mégpedig az Y, azzal lassítod az időt, az LB-vel meg fegyvert váltasz (jóvan, a CoD-ban nincs időlassítás, de akkor is ez a két gomb visszacserélődhetne). Sokszor akarok fegyvert váltani (kettő lehet nálunk) az Y-al. Fedezzékbe is tudunk húzódni. Odamész a falhoz, oszt nyomsz egy B-t, ami néha azért picit zavaró, de amúgy jól használható.

Az ellenfelek kicsit hülyébbek lettek az előző rész óta. Elég sűrűn dobnak gránátot a volt fedezzékünkhöz, közbe meg oldalról nézed ahogy elhajítja (utána meg megkéseled). Ettől még mindig elég okosak, fedezzékekbe vetődnek, próbálnak hátulról megtámadni, s sokszor váratlan helyekről ugranak elő a frászt hozva ránk. Igaz a játék nevéhez képest egyáltalán nem fosatós. Akciós, méghozzá nagyon, nem nagyon van időnk pihenésre, folyamatos az akció az egész pályán. Bár eddig csak 3 pályát vittem végig, mert csak bele pislantottam, de egy pálya van fél órás.

Minden játékkal házimozin játszok, úgyhogy a robbanás hangja ne csak kis pukkanás, a fegyvereké meg ne kis kattogás legyen, hanem szakadjon szét a dobhártya egy robbanás hallatán, hogy aztán sípoljon a fül. Itt meg is van, a hangok nagyon jók. A zenék is, meg úgy minden, csak sokszor van ilyen sípolás (szomszéd nénike át is jött, hogy tessek mán lejjebb venni, mert a dübögéstől nem tud ruhát kötögetni). Grafikailag a játék szépnek mondható, szerintem bőven megállja a helyét a mai játékok mellett (Duke Nukem mellett bőven, de egy Crysis 2-nél már nem igen). A környezet is rombolódik, mikor milyen kedve van.
Nézzük azt a Paxton srácot, mert hát ugye neki más a szuper ereje: ő bele tud mászni másnak a testébe. A gameplay-ekben elég szerencsétlenül nézett ki, ahogy hadonászik a kezével, de a gyakorlatban már nem tűnik annyira szánalmasnak. Átléphetünk az ellenfél testébe, így a játékmenet ugyan az lesz, mint Point Man-é. A meggyilkolt emberek maguk után hagynak (miután a holt testük eltűnt) egy kis...izét, na azt ha felveszed, akkor tovább maradhatsz a kiszemelt testben. A CO-OP része rohadtul tetszett.

A multit sajnos nem tudtam kipróbálni (azért mert csak), viszont van egy játékmód, ami a CoD: World at War vagy a Black Ops zombi módjához hasonlít. Hullámokban törnek ránk az ellenfelek, majd azokat megölve gyorsan visszaépíthetjük az ablakokat, amin beugrálnak. Kár, hogy csak a kör végén lehet építkezni.

Sokkal rosszabat vártam, de szerencsére nem azt kaptam. Még nem vittem végig, CO-OP-ban négy, single-ben 3 pályát vittem végig (ugyan az, csak mással voltam). Hát ha most kéne pontozni, akkor nekem egy 8/10 lenne, de a CO-OP húzta fel, amúgy hétfelet érdemelne.