Játékokból nem lehet jó filmet csinálni, és ez igaz fordítva is. Idén nyáron két olyan film is mozikba kerül, ami játékokkal foglalkozik. Az egyik a nemsokára vetítésre kerülő Hitman, a másik pedig a PixelEK (EK, mivel az angol címén az S többesszámot jelent). Utóbbi nem egy címet dolgoz fel, sőt, még csak nem is olyan formában, mint ahogy azt megszokhattuk.

Mikor felrepültek az első hírek, sokan élből elítélték a film sikerét. Rengeteg helyen lehetett olvasni, ahogy a kommentelők Adam Sandler munkáságát ócsárolják, s bár tény, az utóbbi időben (főleg az Apa Ég! és a Jack és Jill) a "humora" átment "retardáltba", én bízakodva vártam. Amúgy is, ha nem lenne benne névrokonom, akkor többen nézték volna meg? Emlékeztek a Gamer című akciófilmre? Sokan várták, bukás lett....

Én bírom Adam-et, nagyjából minden filme tetszett. Miért pont ezt hagynám ki, ami a videójátékokkal foglalkozik? Várandós asszonykámat magammal is rángattam, nem akartam egyedül megnézni. Nem húzta a száját, hogy "már megint valmai hülye játék", ezért is vagyok nagyon szerencsés. Imádom!
A moziterembe még nem lehetett beülni. Nem csak mi várakoztunk ott. Volt két srác, akik együtt jöttek és hát...le sem tagadhatták volna, hogy ők "kockák". Kisgyerekekből is akadt bőven, szerelmes párokat viszont nem láttam. Mindenki vagy a gyerekét/unokáját, vagy a haverját cibálta el magával. Már akkor tudtam, a többiek röhögésén fogunk röhögni.

 
    (Asszonykámat is fel akarta falni Pacman) 

Történetünk 1982-ben kezdődik, ugyanis ekkor nyílt meg az első játékterem. Brenner (Adam Sandler) egyből siet barátjához, Cooper-hez (Kevin James), hogy együtt lépjenek be ebbe az új világba. Még ebben az évben egy világbajnokságot is rendeznek, ahol a versenyről készült, VHS kazettára felvett bajnokságok fellövik az űrbe, hátha az idegenek majd megtalálják ezt az üzenetet. Igen ám, de az ufók félreértelmezték, majd harminc évvel később támadást is indítanak a Föld ellen.

Brenner hiában volt tehetséges a játékokban, mégis egy "összeszerelő" lett belőle, aki összeköti a TV-t a PS4-el és így tovább (nem hiába PS4, a Sony szinte az összes karakter kezébe Z3 okostelefont adott -és a HALOt is megemlítették). Mégis Cooper, a legjobb barátja vitte valamire az életben. Jobb is, hogy ők ketten még harminc év elteltével is tartják a kapcsolatot,mert egymás segítségére szorulnak. Továbbá melléjük szegődik még két srác: az egyik annyira kocka - név szerint Ludlow (Josh Gad)-, hogy a Dojo Qouest női karakterébe, Lady Lisába szerelmes. A másik figura pedig a világbajnokság nyertese, Eddie (Peter Dinklage), aki mindig mindenre trágár megjegyzéseket tesz, bunkó stílusban beszél mindenkivel, és belevaló tökös csávónak állítja be magát. Legnagyobb támogatójuk Violet (Michelle Monaghan) lesz, aki két nap alatt fejleszti ki a földönkívüliek elleni fegyvert.

Hiába száll be a hadsereg, az Ufókat csak játékosok tudják legyőzni. Megmosolyogtatott, mikor Brenner beszélt Violet kisfiával a játékokról, miközben a Last of Us Remastered-et tolta a kissrác:
"- Elég véresek ezek a mai videójátékok. Ez agyatlan hentelésnek tűnik. Régen a játékokban taktikázni, gondolkodni kellett, nem pedig csak menni és lőni".
Ez így igaz! Persze vannak kivételek, de nézzük meg hová fajult a játékvilág... De ez más téma, jelenleg a Pixelek a blogom tárgya.
Szóval megérkeznek a Pixelek. Amihez érnek, azok pixelekké válnak, sőt, el is tudnak rabolni embereket. A látvánnyal nem volt semmi bajom. Igaz a 3D nem igazán volt álleejtő (én meg 4DX-ben akartam megnézni), de a látvány korrekt. A Földnek három élete van, ha mindet elveszíti, a Föld nevű bolygó megsemmisül. Viszont ha a Föld lakóinak sikerül megnyernie, akkor a Pixelek békénhagynak. Minden nyert verseny után kapunk egy figurát, akik szolgálni fognak minket. Éééés itt jön képbe az egyik legidegesítőbb figura, az a narancssárga cső szájjú izé, akinek elfelejtettem a nevét.

Hogy miért? Mert soknak éreztem. A film poénjai ha nem is nagyot, de ütnek, én legalábbis elmosolyodtam több mint a felén - ahogy a teremben lévő gyerekek is. Ha már poén: jó volt látni a '82-es jelenetnél, ahogy ott van a Namco, a Nintendo és az Atari logója. Jó volt Toru Iwatani-t a vásznon látni, Pacman alkotóját. Jó volt újra látni a játéktermet, ahová gyerekként sokat jártam apámmal. Jó, hogy '92-ben születtem, mert átélhettem a látottakat, mielőtt ilyen gyorsan fejlődött a technika!

A másik dolog ami idegesített, az a romantikus szál. Szerintem túl hosszúra sikerültek ezek a részek, és abszolút feleslegesek is.
Egyébként az akció részekkel nem volt bajom, főleg az utolsó harcnál. Na annál egy kicsit újra gyereknek éreztem magam.
Miután kijöttem a teremből az járta gondolatomat, hogy jó volt egynek ez a közel két óra. Nem bántam meg a mozijegy árát. Jelen pillanatban egy ideig nem nézném meg újra. Nem azért, mert rossz volt, hanem ennyi egyenlőre elég. Ha otthon is megtekinthető lesz, akkor biztosan elő veszem. Annyira élveztem, mint az összes többi Ádám Sandler filmet.

(Játszadozzunk el a gondolattal: ha most fellőnénk az űrbe egy felvételt az egyik bajnokságról, majd 30 évvel később támadnának meg a Pixelek minket újra, milyen játékok jönnének le az Űrből?) 

7.5/10

 
(Hétfél? Eddig ez az egyetlen pozitív kritika...)