Üdv mindenkinek!

Elég rég jelentkeztem irománnyal és az is pont tavaly év végén volt és épp azt ecsetelgettem, hogy beszereztem egy ps4-et, így most megint épp micsoda véletlen egy ps4-es cikk lesz a következő is. Hozzátenném, hogy abszolút nem bántam meg a masinéria vásárlását, rengeteg örömet szerzett az ember fiának... de dobbantsunk is az aktuális témára az Uncharted utolsó (?) részére.

Ha most azt mondom nektek itt, hogy első napos vásárlás volt nálam a cím és csak így 2 hétig a szekrény polcán nézegettem, akkor tuti hülyének néztek páran :D de érdemben nem tudtam vele eddig foglalkozni és úgy voltam vele, hogy addig nem vágok bele, amíg 100%-osan nem tudok erre koncentrálni. Gondolom ilyen játékosból is csak egy van a világon, aki megvette és 2 hétig hozzá se nyúlt és pont ez is én vagyok. Más tuti remegő kézzel tépte fel a fóliát és azonnal belevágott a kalandba az install után és addig fel sem állt a székéből míg nem végezett vagy épp nem WC-re kellett mennie. Ja, de Cartmen már erre is kitalált egy módszert. Muter rotyi! Ezt lehetett figurázni játékos társaimnak Muter helyett, Asszony rotyi, fiam/lányom rotyi esetleg magányosoknak kutyu/cicu rotyi etc....

Szóval nem azért nem játszottam a játékkal eddig, mert nem volt meg, vagy ne érdekelt volna, hanem időhiány végett nem akartam rontani a saját szórakozásomat és darabokban végigjátszani. De eljött az én időm is és bumm, lássuk miket tapasztaltam / láttam a játékban.

Egy elég jó kis jelenettel indítunk a játékban épp bratyónkkal hajózgatunk, amikor is ránktörnek a gengszterek és megkezdődik a hajsza életünkért...a látvány kapásból brutális nem lehet rá mást írni, a víz a tomboló tenger a vihar, sajnos itt nincs sok időnk nézegelődni, pedig
elcsodálgattam volna a háborgó tengert egy darabig tuti. Ezután egy hosszabb felvezetés következik a játékban, ami megadja a hangulatot a játékhoz.

Gyerekkori visszaemlékezés, börtön jelenetek, majd a jelenlegi életünk feleségünkkel. Ácsi itt durrant le az állam először igazán a víz alatti világ hihetetlen, amikor a kocsit kell felhúzatnunk a mélyből. Komolyan mondom én leszartam, hogy mit kell csinálni csak úszkáltam, mint egy kibaszott bálna a vízben és élveztem , amit látok.

A sztori tömören, hogy a börtön háta mögötti toronyban állítólag van valami kincshez vezető dolog, amit Vargas szellőztetett meg nekünk és kért, hogy szerezzük meg neki, persze mi meg is találjuk a keresztet, de eltitkoljuk, amiből aztán lesz is bonyodalom rendesen.
Meglépünk a börtönből és itt bummm lelövik bratyónkat  ez így nem spoiler, de kb úgy is mindenki vágja, hogy a bratyóval karöltve toljuk ezt a kalandot így hamar rálehet jönni, mi történt vele és azért itt nem hal meg.

15 évet ugrunk az időben épp vizipisztollyal lövöldözgetünk a padlásunkon, az asszony rekordját kéne megdöntenünk a Crash Bandicootban, ez mekkora már a játékban nem?
Én nem döntöttem meg, bár nem tudom meglehet e dönteni amúgy az asszony rekordját? Szóval éljük hétköznapi kis életünket, mint visszavonult kincsvadász, de persze az élet soha nem olyan könnyű így hősünk hamar újra egy nagy kaland közepébe csöppen, persze ezt nem hagyhatjuk ki, mert a bratyó élete függ tőle. Mint ugye kiderült nem halt meg a bratyó , összefércelték, majd újra bebörtönözték, ahol meg is találta a drogbáró, hogy találja meg neki a kalózok kincsét. Irány az aukció, ahol megszerezhetjük az áhított keresztet és a benne lévő
kincses térképet. Persze mi nem megvenni jöttünk ide, hanem ellopni. Amúgy hány embert baszott át a lopakodás közben az őr megszólaló Sony telója? Én egyből felugrottam, hogy az
enyém csörög, de mivel csak eggyet jelzett így mondtam kapja be a fszom , aki játék közben akar megzavarni...erre nézem semmi hívás a telón, majd jót röhögtem utána a dolgon.

A térkép megszerzése után irány Skócia és a híres kalóz sírjának megkeresése. Na itt jött a legmegmosolyogtatóbb része a játéknak, ugye Nathan ugrik akár 10 méteres szakadékokat is kereszetül gond nélkül megmászik bármit. De bizony egy 25 fokos 5 méteres emelkedő már az útját állja :D Ugye volt, hogy azt a sárga ládikót kellett inkább lehurcolni messziről az épületbe, hogy tovább juthassunk, mintsem simán felgyalogolni azon a hú de nagy emelkedőn. Nagy blama :D Végre beindulni látszott a kaland. Az eddig történtek azért még nem ütöttek akkorát őszintén. Felfedezzük a sír alatti katakombát , ami elvezet minket a továbbjutás kulcsa felé. Azonban megint nem lesz könnyű a dolgunk, mert innen is úgy kell meglépnünk a ránk zúduló ellenek elől, kis lövöldözés következik. Utunk következő célja Madagaszkár!

Azért bratyónk, ha magunktól nem vennénk észre, hogy micsoda jó a látvány, úgy fél óránként beszól egy-egy területen, hogy "nézd csak ezt a kilátást / látványt" ezzel is a készítőket visszaigazolva, hogy tényleg eszméletlen lett a játék kinézetre. Komolyan a víz, mikor hasítunk benne a kocsival, vagy a hatalmas látótávolság, a por a tűz a robbanás viselkedése is mind tökéletes. Robbanás után olyan szinten jó a felvert por, hogy először nem hittem el, hogy ez játék, teljesen élethűnek tűnt így el is dobáltam jó pár bombát, hogy teszteljem. Madagaszkár szigetén kis kocsikázással indítunk, lesz izgalmakban is részünk rendesen.
Annyira nem szippantott be ez a kocsikázós rész, inkább azt vártam, mikor lesz vége, megyünk , megállás lövölde, megint megyünk , megállás lövölde kis csörlőzés és ennyi. Persze a táj itt is eszméletlen, kis gyűrűs farkú makik futkoznak, madarak repkednek és még talán egy ragadozó macska is leugrott egyszer az egyik fáról, de olyan gyorsan távozott. Végre megtaláljuk a bejáratát az úti célunknak.

Amúgy vannak benne néha hülyeségek, mint amikor nagyon ránk akarja erőltetni a játék, hogy az ő logikája szerint oldjunk meg valamit. 2 méterre nem bír felugrani szegény Nate és még a bratyójának se szól, hogy tartson már bakot, mert akkor simán fellépne és vagy 20-szor csinálják a játék során, nem ezt nem teheted, mert a játék logikája szerint most te nem tudsz ekkorát ugrani és nem is tarthat neked bakot Sam :D

Végre aztán jött valami, amitől úgy igazán kicsit elájultam méghozzá a harangtorony és annak megmászása, imádtam őszintén, itt kilóra megvettek. Sajnos a puzzle részek igencsak gyerekcipőbe járnak a játékban (tudjátok én nagy kalandjáték fanatikus vagyok, így mindig fontos szempont nálam, hogy agya tekert puzzle-k legyenek egy játékban, ami nem csak ennek a játéknak róható fel negatívumként, hanem már az összes játéknak, hogy nem tudnak / nem akarják megterhelni a mai generációt még azzal is, hogy gondolkodniuk kelljen...).
Ezután az autós menekülés megintcsak epic lett, ugye ez a jelenet sokaknak lehet ismerős, hisz régen ezt játszották mindenfelé kedvcsinálónak. Innen a játék már tényleg nem ereszti az embert, elkapta a fonalat és bumm nincs menekvés.

Következő helyszínünk Libertalia, hisz ide vezettek a nyomok, mikor már hajókázunk a tengeren ismerős lehet a dolog a játék elejéről, csak most szép csendes minden. Körbenézünk a szigeten kis mászkálás ugrálás. Az időjárást itt kiemelném, eszméletlen, ahogy bóklászunk és feltámad a szél, elborul minden és leszakad az ég. Na most már a játék eleji rész következik, csak most nem kell végigjátszanunk újra csak villanásonként megélni.
Hajótörést szenvedünk a nagy viharban magányosan sodródunk a partra, ahol bratyónk keresésére indulunk azonnal. Komolyan ez a sötét viharos táj valami frankón van megcsinálva megint csak (de mi nem ebben a játékban?).

Szépen kitisztul az idő a nap feljön és újra a varázslatos táj tárul szemünk elé, persze a bratyó is meg lesz hamar és folytatjuk a nagy kutatást az elveszett kalóz város után. Itt , persze megint lesz egy kis lövölde meg kiderül egy-két dolog még. Hirtelen újra gyerekként folytatjuk kalandunk. (Egy kicsit kizökkenti az embert szerintem, az elején egyszer elment, de ide nem kellett volna beiktatni még egy gyerekkori emlék részt.) Közben kiderül vannak itt fontosabb dolgok is, mint a kincs.

Kalandozás az asszonnyal. Miután elszakítják tőlünk Sam-et, hirtelen előkerül az asszony, és innen kezdve ő lesz a társunk, mint kiderül teljesen eltudja látni ő is azokat a szerepeket, mint a bratyó. Ha kell bakot tart, ha kell húz-tol velünk mindent. Valahogy nem akarták, hogy Nate magányosan kalandozzon, mindig passzoltak mellé valakit, hogy ne unatkozzon. Egyre mélyebbre ásunk a kalózok elfeledett birodalmába és bár ez a része gyakorlatilag csak arról szól, hogy megyünk előre az asszonnyal elég brutális  látványban a rég fel nem fedezett poros kalóz háza például nagyon tetszett. Itt kicsit felgyorsulnak az események és már csak azt vesszük észre, hogy vége a játéknak és az Epilogue-ot nézzük.

Nekem 16 óra 1 percet vett igénybe a végigjátszás, nem kapkodtam kicsit elidőzgettem egy-egy helyen, ami nagyon tetszett, kutakodtam a kincsek után, amiből 109 darabot lehet összegyűjteni, nekem 68-at sikerült elsőre, szóval lesz még mit keresgetni. Amit hiányolok, hogy a TR-ben a treasure-ok mellé, mindig volt leírás, hogy honnan származik és egy történet mellé. Itt csak megnézheted és a  tárgy nevét láthatod. Kicsi dolog, de nekem jobba adta volna, ha a tárgyak mellé kapunk legalább egy pár soros történetet.

Kis kellemetlenségek.:

A játékban egyszer volt, hogy kicsit beszaggatott az egyik lövöldözés közben, egyébként nem tapasztaltam szaggatást. Viszont az egyik pályán a fény, ahogy beszűrődik a sötét zúgokba és tudjátok a szálló kis porok mennek, az két helyen is nagyon ocsmány lett vagy nem gondoltak arra, hogy benéz abba a kis zúgba bárki is vagy csak pillanatnyi hiba volt azt nem tudom. Aztán egyszer szépen megnyílt alattam a föld és a nagy kékség lett úrrá a lábam alatt. Ezt a pár hibát leszámítva semmi mást nem igen lehet felróni a készítőknek ilyen téren.

Nekem kellett egy kis idő mire elkezdtem élvezni a játékot, de mire élvezhettem volna igazán, addigra meg már vége lett. Számomra az abszolút  fénypont a Harangtorony volt és az utána lévő menekülés a játékban. Meg, amikor a növényzettel benőtt torony tetejére kilépünk és ott az a kilátás, komolyan mondom hihetetlen volt az élmény.

Pár pozitív dolog.:

- játékélmény a tetőponton, ezt a kalandot tényleg át kell élnie mindenkinek (ez nem mellékvizes duma, ezt tényleg az ember saját bőrén kell megtapasztalnia).

- a felcsendülő zenék a játékban. (Olyan szinten van összhangban a játékkal, hogy ez nagy pozitívum az biztos, minden mindig, akkor szólal meg , amikor kell és ez tényleg nagy odafigyelést igényel, mert ezzel is csak az egyébként jó játékot még jobbá lehet tenni).

- a részletesség, tényleg olyan szinten meg van csinálva a játékban minden egyes grafikai dolog, hogy ezek után kimeri azt kijelenteni, hogy gyenge ez a ps4? Talán az egyik legszebb játék jelenleg a piacon.

- Az átvezető videókból hirtelen kapcsolunk a játékba és észre se veszed a különbséget. A legtöbb játékban a videók , mindig jó minőségűek, de a játék már fele annyira se néz ki jól, de itt mintha néznéd tovább a videót és már azt veszed észre, hogy neked kell irányítani Nate-et.

Nos ennyi lett volna ez a kis élménybeszámoló tőlem Szép Napot .: DarkLord