Akárhogyis nézzük az előző generáció egyik legsikeresebb sorozata a sokat savazott Lineáris háborús fps, Call of Duty frencsájz vitte a pálmát. Az activision valamit nagyon jól csinál hisz az a kevés amit minden évben nyújt, mindig hozza azt amit az egyszeri játékos elvár, hisz a codot mindig is pörgős, hangulatos, lehengerlő kampány és a sokrétű multi miatt szerették a rajongók.

 Ez a sorozat már több fronton is bizonyított a történelmi idők véres és kegyetlen fronton, a kitalált de "elképzelhető" jelenkori hadviselésben ahol a terroristák, már háborút indítottak különböző nemzetek ellen, valamint a jövőben is szembe kellet néznük a nagyon is valós nanoteknológia veszélyeivel. Persze egyiket sem lehet komolyan venni, hisz bevetéseink során jóval eseménydúsabb összetűzésbe keveredünk mint amit az egyszeri baka megtapasztal szolgálata során.

 Lássuk is egyik kedvenc sorozatom jelen képviselőjét, az Adwanced Wrfare-t. Nekem a ps3as Zero Day kiadáshoz volt szerencsém hozzájutni, amihez némi extra fegyver és Exo suit jár, de erről később.

A mostani rész sem hazudtolja meg önmagát rengeteg helyszínt bejárhatunk, megannyi fegyverrel fegyver segíti a hatékonyságunkat, valamint itt is szerepet kaptak a különböző járműves, turret részek, amik tovább színesítik az amúgyis változatos ütközetekt.

A nemis olyan távoli jövőben, 2054 ahol a magán hadsereg oldják meg a zűrösebb helyzeteket amihez a kormánynak már nincsen befolyása. Ők azok a zsoldosok akik a cégük által kifejlesztett speciális fegyverekkel látnak el és bevetéseikhez, és bizonyos keretek között nagyobb szabadságot kapnak bevetéseik teljesítéséhez.

Főszereplőnk Mitchell egyik bevetésén olyan túlerőbe ütközik amit éppencsak, viszont önjelölt bajtársa nem volt ilyen szerencsés, de életét feláldozva megment minket. Persze búcsúként még elárulja hogy apja az atlas cég vezetője és ha tehetjük csatlakozzunk. (micsoda fordulat)

Sajnos menekülésünk nem teljesen sikeres hisz karunkat elveszítjük, ami egy katona végleges visszavonulását jelentené, de itt nem ér végett a játék, összeismerkedünk Jonathan Ironsal aki segít minket újra hadba állítani és állást kínál nekünk. Nos a kezdés engem teljesen meggyőzött, az érkezésünk itt se zökkenőmentes hisz egy épület oldalába csapódik be kabinunk amiből kiszabadulva lekell küzdenünk magunkat az utcákra, már itt megtapasztalhatjuk az exo nyújtotta lehetőségeinket. Ez egy olyan mechanikus ruha ami megnöveli használója fizikai erejét ezzel megnövelve hatékonyságunkat. Adott esetben nagyobbat ugorhatunk, falat mászhatunk ha helyzet úgy kívánja.

Küldetéseink a jól megszokott rajtaütések-re korlátozódik,  szerezd meg, mentsd meg, semmisítsd meg küldetésekre korlátozódik. A pályák szerintem részletesen kidolgozottak, az ellenfeleink a terepet kihasználva próbálnak minket megközelíteni. Bár azt tegyük hozzá az ai most sincs a helyzet magaslatán de az akció hevében ez most se nagyon tűnik fel.

A helyszínek változatosságára most sem lehet panasz, városok,raktárak, havas és egyébb egzotikus helyszinekre szólít a kötelesség. Szerencsére, vagy sem script egy percre se engedi el a kezünket SZÓ SZERINT, egyszer ugyanis próbáltam egy könnyen megközelíthető helyret felderíteni, de villant is a visszaszámláló hogy gyorsan térjek vissza a színpadra kicsit kiábrándító de nem zavart. Újdonság még a különböző gránátok bevezetése ami jó ötlet hogy egy gránát több funkcióban is használható egy gombnyomásra válthatunk a külömböző funkciók között. A számomra még mindig feleslegesnek ható lopakodós küldetéseket most sem vitték túlzásba ez valahogy mindig kizökkent az akcióból, egyszerűen nem illik a játéékba hiába viselkednek természetesen az ellenfelek de mégis zavaró hogy szinte az orruk előtt se vesznek észre. 

A grafika na igen mivel a ps3as verzióról beszélünk így erről csak annyit nyilatkoznék hogy nem zavaróan ronda, de azmár feltűnőbb hogy ennél meg Modern Warfare 3 is jóval szebb volt, pedig ott nem volt ekkora szabadságunk sem.

A blog még bővülni fog, ahogy végigvittem.