Bár már majd’ egy hónapja tapossuk 2015-öt, én azért még visszakalandoznék 2014-be.
Nem is Igazán egy listára gondoltam, hanem csak gyorsan összesíteném a véleményemet pár mondatba. Legörgetés előtt ne feledjétek elolvasni Godach és Yanez posztját!

Szóval akkor lássunk is neki! Tény hogy ez az év nem volt valami jó játékok szempontjából. Sok ígéretes cím érkezett, de ennek a fele jó nagyot bukott…

Nekem az év eleje haláli unalmas volt. Így visszanézve azt se tudom mit csináltam.
Ennek oka, hogy én általában karácsonykor tárazok be és utána egy kis szünetet tartok.
Pont ezért is kezdeném egy olyan játékkal, ami bár később jelent meg, mint az első kipörgetett címem az évben, de azért ezen túl kell esni…

WATCH DOGS:

Biztos sokan várják, hogy most mondjam el mennyire szarkupac ez a játék, és hogy ismerje be hogy felültem a hypevonatra…  Nos, ez nem fog megtörténni! Sokan tényként kezelték, hogy ez egy rossz gamma, hogy az Ubisoft egy szarszemétszaralak aki még fütyül is ha kell, ha nem.
Én ezzel nem teljesen értek egyet, félreértés ne essék: Nem jó játék, de nem is olyan bűn rossz.
Had ne mondjam, nem csapkodtam a fejemet a falba tőle.

És szerintem ennyi… :D Ezek azok a játékok, amit ebben az évben vettem!
Ja, várjunk... Van PS+-om!
Talán ez az egyik ok, ami miatt az egyik legjobb évemet zártam gamer szempontból.
(alfabetikus sorrendbe)

Batman: Arkham Asylum:

Nem rossz játék, ennyi… Nagyon sokan ajánlották az Arkham sorozatot – nem is véletlenül -, de lehet hogy egy játék el tud évülni. (Mondom én aki StarCraft első részével még mindig órákat tudok eltölteni!) Biztos vagyok benne hogy ez 2009-ben nagyon jó játék volt, azt se zárom ki hogy még mindig az, csak én vagyok túl válogatós. A sokak által dicsért harcrendszert azóta már sokszor, sokféleképpen láttuk. Lehetéges hogy számomra ezért nem ütött akkorát.

Bioshock Infinite:

Talán ha nem játszottam volna ezzel a játékkal egy merőben más ember lennék. Legalábbis egy vérröggel kevesebb lenne a fejembe. Csak mert a kesze-kusza sztorija bizony azt okoz!
Egy elképesztő játék, maradi technológiával, ami mégis élvezetes!
Az év egyik legnagyobb meglepetése volt számomra. A felszínen egy maradi shooter kevéske újítással, de ha mélyebbre kukkantunk meglátjuk az igazi énét: egy csiszolatlan gyémántot. (94es metascore-ral… Khm…)
Az ilyen játékok miatt jó játszani, és ezek miatt nevezzük a videojáték fejlesztést művészetnek.

Brothers: A Tale of Two Sons:

Ez a játék csak az előző állításomat tudja alátámasztani! Emlékszem, épp végigvittem egy játékot miután ezt is elkezdtem, nem játszottam vele sokat, amikor is rájöttem, hogy még ma ki akarom vinni ezt a 2-4(!) órás mesterművet. Szerintem ez mindent elmond…

Fez:

Tudjátok az a kettődéshromdésizéplatformmicsoda! Nem? Az a fehér kis valami kalappal a fején…
Na azért! Röviden és tömören: Élveztem. Ennél többet nem is írnék, mert szerintem mindenki ismeri.

Guacamelee!

Egy elképesztően szórakoztató kis játék tele remek ötletekkel. Ez volt az első ps+ játék, amivel játszottam és hát mit ne mondjak… Talán az egyik legjobb platformer, ilyen játékokra vágyik az ember, ha le akar vezetni egy kis feszültséget némi ugrabugrával.

Hotline Miami:

Brutális és szórakoztató. Ezzel a két szóval tudom jellemezni ezt a csodát. Tudom furán fog hangzani, de olyan jó volt bemenni, leütni egy embert, elvenni a kését, beledobni egy másik fejébe, annak felvenni a shotgunját, hogy szétlőjünk néhány embert, a fejükbe állítsunk egy billiárd dákót, nyugodtan kisétáljunk és elszürcsöljünk egy Sex On The Beach-t. Jaj, azok a ’80-as évek…

Metro: Last Light:

Sokáig azt sem tudtam mi ez a játék. Mind a két könyvet olvastam, de nehezen sikerült elképzelnem, hogy hogy tud valaki ebből játékot csinálni. Nem az akció miatt, az még nem nagy baj. A hangulat, ez a nehéz dolog. Persze ezt az ukránok olyan könnyen teljesítették mintha csak egy Flappy Bird-öt kellett volna készíteniük. A játéknak egész végig nagyon erős a narrációja és ez nem véletlen. Ehhez valahogy értenek a Kelet-Európaiak.

NBA 2K14:

Sose értettem, hogy nem lehet szeretni a kosárlabdát. Olyan „kecses” (ellentmondás következik :D), férfias és vagány.
Pont ezért azt várja egy vérbeli kosár fan, hogy ezt a videojáték is átadja, és hát nem lehet panasz.
Először gépen játszottam jó sokat, közben majd’ minden héten írtam ide, a kommentekhez hogy milyen jó lenne ps+ játéknak… Köszi szépen Sony, én is szeretlek!
De gyorsan a játékról is: Zseniális minden idegesítő hibája ellenére! Mondom ezt úgy hogy csak a last-gen verzióval játszottam, ami lényegében a 2K13. Annyira jó hogy még tegnap is a képernyő elé szegezett, pedig tavasz óta megvan és folyamatosan elő-elő vettem.
Mára van egy 3X-os alapszakasz MVP, egy Finals MVP (2, de Bill Russel meggondolhatta magát, mert a ceremónia után úgy döntött, mégse én vagyok a kiválasztott, hanem Kobe…) nyertes karakterem és az összesítésem 99!
Szóval igen, imádom a kosarat, a ’16-ot biztosan beszerzem.

Payday:

Amivel nem játszotta sokat és csak 60-as vagyok, ezért nem fogok nagy bölcseleteket mondani. Szerintem egy jó játék, de csak haverokkal! Méghozzá a ps verzió egy nagy kalap … egy pc-s mellett.
Fele annyi Heist van…

Puppeteer:

Egy elképesztően jó ps exkluzív játék! UC és TLoU mellett az ilyen játékokra van még nagy szüksége a PS4-nek nem meg a tucat indiekre!

A Saints Row: The Thirdet is most pótoltam, de ha rágondolok, már rosszul vagyok. Pedig nem rossz játék és szeretem is a sorozatot.

Sly Cooper: Thieves in Time:

Nem gondolta volna, hogy ilyennel fogok még játszani, de egy tolvaj mosómedvével, egy hacker teknőssel és egy rózsaszín vízilóval többnek érzem magam. És a vicc, hogy néha még élveztem is…

Tomb Raider:

Először PC-n ugrottam neki, de elszántságom hamar alábbhagyott.  Nem éreztem, hogy az én játékom lenne. Másodszorra PS3-on már jobban tetszett, sőt, nagyon is élveztem annak ellenére, hogy megerőszakolta az elődöket. Számomra még mindig nem ér fel egy Unchartedhez, még ha az is akar lenni.

És végül, de nem utolsó sorban az általam nagyra becsült XCOM, amivel még mindig játszom.
Had ne mondjam, nagyon fájt, amikor elhalálozott a skót-néger-sniper parancsnokom. Mondjuk visszalehet tölteni a mentést…nooboknak... De ott volt a testvére aki bosszút állt érte! (Igen, átszabtam a karaktereket! :D)
A menedzsment pedig fantasztikus imádom az egész játékot!

Még azért nincs vége, bírjátok ki!
Ebben az évbe magához szólított a jó öreg PC-m és én hallgattam hívó szavára.
Talán most jöttem rá hogy néha jobban szeretem, mint a…

Na, nyár elején eldöntöttem, hogy kipróbálom az EU4-et, de előjöttek régi emlékeim és hát én utálom az Europa Universalist… Sajnálom, de ez van. A Crusader Kingset viszont imádom!
Nincs jobb, mint letünt korok történelmét átélni, átírni. Egy nagyszerű, mély játék, amiben még belőlem is lehet Magyarország királya, Kárpátia Birodalmának császár (amit elb@sztam mert túl sokat b… akarom mondani: túl sok fiút nemzett {9} a kedves császár – akinek az apja 92(!) éves volt amikor fogant :D – de nem baj ezt is túl kell élni…)
Nem sok játék van, ami rátudott venni hogy napi 1-2 (3,4,5,6,7,8,9) órát eltöltsek vele rendszereen!

Ezen kívül újra elővettem a StarCraft első részét, a Total War sorozatot és próbálom megszerettetni magammal a Civilizationt… Kisebb sikerrel.

Pc-n még a Papers, Pleas-t említeném, ami egy zseniális kis játék és a magyarítást is dicsérem mer’ nagyon jól sikerült. Már megértem a BKV-ellenőröket...

Persze ott van még a The Walking Dead 2. évada, amiben nagyot csalódtam, de sebaj. Szidom majd máskor, máshol.

Az elején egy kicsit füllentettem a vett játékaimmal kapcsolatban, nem egyet, hanem kettő szereztem be ebben az évben, illetve többet…
Bár már volt róla szó, de elmondom még egyszer.  Boldog tulaja vagyok egy MGS: The Legacy Collection-nek. A beszerzés egy picit nehézkés volt, de sebaj! Ki ne szeretne egy angol nyelvű japán játékot Spanyolországból német borítóval? Tudom, hogy ti is ilyet kértetek karácsonyra!
Nos, nem egy rossz játék, de… Fenomenális! Azóta teljesen rákockultam, kiokosodtam és büszkén állíthatom, hogy már megállom a helyemet bármelyik vitában, eszmecserében, ami ehhez kapcsolódik.

Ez eddig mind szép és jó, de ennyi?! –gondolhatjátok -, és igazatok is van! Természetesen ezen kívül még sok játékkal játszottam, de ennek egy részét nem tartottam említésre méltónak, a másik felét meg nem vittem végig.
Gyorsan hozzáteszem, hogy csak most jön a java...

~Badass zene~

A pillanat, amire mindenki várt. Egy új élet kezdete, a történelem átformálását jelentő történés…
A nyolcadik generáció.
Egy Konzol mind felett, egy Konzol kegyetlen, egy a szobádba zár, bilincs az egyetlen.
Milliók imádkoznak hozzá, fanboyok hirdetik az igét és az igaz Konzolt… A PS4-et…

~Elhalkuló zene, szarkazmus/irónia kikapcsolva~

Igen, igen, karácsony óta én is a már kevébé next-gen konzol önelégült felhasználóit szaporítom. Gyorsan hozzáteszem, eddig nagyon elégedetten végzem eme teendőimet.
A konzol arra jó, amire van: játszani... Meg még rakat más fain kis cuccost tud a kicsike.
A kontroller meg a középút számomra: Még mindig azt vallom, hogy az X1 és a 360 kontrollere talán a legjobb a piacon. Az egyetlen problémám az, hogy túl tömzsi, ennek ellentéte a DS3, aminél egy kartonlapból jobbat tudok készíteni (enyhe túlzás, szerettem azt is) és a nagymancsúaknak maga volt a kínzóeszköz. Ahogy már mondtam pont ezért a PS4 kontrollere a megfelelő.

De térjünk rá utolsó játékunkra a Far Cry 4-re:

Sokat vacilláltam, hogy melyik legyen rá az első játék és jól döntöttem! A számomra halál unalmas 3. rész után tökéletesen frissítette fel a sorozatot, úgy hogy mégis ugyan az maradt, csak egy nagyobb skin cserével. Először nem hittem, hogy ennyire élvezni fogom, de hamar rákaptam a virtuális „ízére”.
Ezt mutatja az is, hogy a trófeák 95%-a van meg (coop partner kerestetik :D) amire én egyáltalán nem adok, de azért jól reprezentálja a vele eltöltött kellemes órákat. Viszonyítási alap: a Splinter Cellbe van meg a trófeák 50%-a… A Splinter Cellbe…Nekem… Oka: A trófeák felesleges e-pénisz növelő szerek.

Összességében én szép évet zártam, remélem ti i!
További jó gémelést és szép napot!