Bevezető

Eléggé különc, és bogaras vagyok. Többek között például azért, mert általában szeretek az évszaknak megfelelő játékokkal játszani. Szeretem ha a játék, amivel játszom abban az évszak, a klíma nagyjából megfelel annak, ami a valóságban is van éppen. Így tehát őszi, téli tájakon játszódó játékkal általában nem játszom a nyári forróságban, és fordítva. Ősszel, és télen általában nem játszom olyanokkal, amelyek nagy hőségben játszódnak.

Összeszedtem néhányat a személyes kedvenceim közül, amelyekkel leginkább nyáron játszottam, és nyarat idéző forróságban játszódnak. Nem toplista, csak ami eszembe jutott.

Far Cry 2.

Megjelenését követő nyáron sok időt töltöttem vele. Ma is megállja a helyét számomra. Nagy kedvenc, amit sok év után is előveszek néha egy kicsit. Nem olyan, amire azt mondom, hogy eljárt fölötte az idő. Sok mindenben jobb, mint a később megjelent epizódok, és úgy általában sok későbbi shooter játéknál is.

Far Cry 2 details vs Far Cry 5

Akkor még nem volt benne wallhack, ikon az ellenség feje fölött életerőcsíkkal, és egy számmal, ami a szintjét hivatott jelezni. Még minimap sem volt, és úgy általában nem volt tele a képernyő mindenféle ikonokkal. És itt most nem az idő szépíti meg az emlékeket. Amikor ezzel játszom, sokszor gondolok arra, hogy mi lett ebből a szériából is például, és sok más játékból. Azonban manapság is lehetne sok játékot ikonok, wallhack, és minimális HUD elemekkel, vagy teljes HUD nélkül is játszani. Én ha tehetem így megyek.

Persze vannak játékok amelyek rákényszerítenek, hogy használjuk a mindent mutató wallhack-et, ami a gameplay szerves része, ahogyan az is, hogy bevessünk mindenféle spéci képességet, kütyüt, és az ikonokra lövöldözve nézzük hogyan fogy az életerő csík, esetleg az ellenfelekből potyogó számokkal együtt. Csak darálunk, rohangálunk mint a mérgezett, grindelünk, és várjuk milyen véletlenszerű loot esik... Jómagam is sokat játszottam pár ilyennel, de manapság már hanyagolom őket, és inkább előveszek pl. egy ilyen régi klasszikust.

Call of Juarez: Bound in Blood

Szintén egy időtálló kedvencem. A látvány ma is megállja a helyét, az atmoszféra nagyon bejön. Imádom a western műfajt. A gunplay ez egyik legjobb amihez valaha szerencsém volt. Akkor még volt remekül megoldott fedezék mögül fegyverrel kihajolás (first person nézet), és assist kikapcs mellett elég nehéz volt eltalálni az ellenfelet, főleg ha messze volt. Fura egy dolog ez. Sok más FPS játékban könnyebben eltalálom az ellenfeleket, pedig ott is ki van kapcsolva az aim assist. Lehet, hogy alapból van bennük egy rásegítés, ha akarom, ha nem? (pc, egér+bill).

Mai napig az egyik legélvezetesebb western shooter számomra a Gunslinger-el együtt. Elég sok jó rajongói single player map-et is letöltöttem anno, amelyek tovább bővítik a tartalmat.

Rage

Az első rész hangulata és a gunplay szintén kedvenc. Az ellenfeleket ha lelőttem nem a szokásos rongybaba effekt volt, hanem életszerűen reagált a lövésre, attól függően milyen testrészre kapta. Pl. ha a lábán lőttem meg akkor féllábon ugrált, vagy sántikált, és hasonlók. Aztán amikor megkapta a halálos lövést, akkor a meghalást is sokféle mozdulattal tudta előadni. Ez az ún. "death animation", amit a nejem "látványoskodásnak" szokott nevezni :) Nálam ez a jó gunplay egyik legfontosabb eleme. Kár, hogy sok játékban le van tudva azzal, hogy a kapott találatokra nem is igazán reagál (csak megy le az életerő csík) majd amikor az utolsó, halálos találatot kapja, akkor mint egy rongybaba (ragdoll) összeesik és kész.

Vagy: száz liter vér fröcssen ki belőle, és cafatokra hullik. Na ezt is utálom. Nagyrészt ez az oka annak is, hogy a Rage 2 eddig nem hozott annyira lázba. Nekem túl soknak tűnik a gore, és a mutáns szörny, meg talán túl gyors nekem már ez a Speedy Gonzales rohangálás, és ugra-bugra. Régen még szerettem az ilyet, de ma már nem igazán. Éppen ezért a gunplay szinten nagyra tartott Doom sem tud lázba hozni.

A Rage 1-hez visszatérve: Számomra unalmas, és felesleges időhúzás volt a nyitott világ, ami elég kicsi is. Sajnáltam, hogy nincs lehetőség a játék végén menüből az egyes küldetéseket újrajátszani. Én az ilyen esetekre azt szoktam csinálni, hogy a küldetés elején külön mentés slot, és ami tetszik azt megtartom, így a játék végére a manuális mentések listája lehetővé teszi a legjobb küldetések újrajátszását. Csak betöltöm a mentést, és már mehet is újra a küldetés.

Mad Max

Ha már poszt apokaliptikus világ, és nyár, akkor ez a játék nagyon ott van, mert a sivatagi forróság olyan hitelesen van ábrázolva, hogy szinte leolvad a monitor, és kifolyik belőle a homok. Premierkor még tartott a nyár végi kánikula (vénasszonyok nyara szeptemberben) és azóta is minden nyáron végigjátszom egyszer. Hasonlóan, mint a Rage-et, hogy külön mentések vannak a játék egyes szakaszairól, és jellemzően az intro, tutorial küldetéseket kihagyom újrajátszáskor, és valami utána lévő mentésről játszom újra. Van, amikor csak az "outpost"-okat foglalom el sorra, mert nagyon tetszik benne a bunyó, de az autós hacok is.

A film zenéjétől a nagy meleg ellenére is libabőrös leszek. Ehhez a zenéhez a tavalyi újrajátszásomból készítettem egy gameplay klipet:

Assassins Creed Origins

A sivatag itt talán még lenyűgözőbb, mint bármelyik másik játékban. Egyiptom káprázatos, és hatalmas, a gameplay pedig nagyon bejön.

Ezt, és más játékot is elkezdtem újrajátszani. Nagyban motivált ebben a "Next Gen", ugyanis a tavaly beszerzett újabb generációs vga kártyám immár elbírja, hogy Reshade modot tegyek a játékok alá anélkül, hogy a framerate a számomra játszhatatlanul alacsony értékre esne le. A Reshade moddal még lenyűgözőbbé lehet tenni grafikailag majdnem minden játékot. Nekem a legtöbb játék túlságosan elmosódott, homályos, fátyolos, és túl színes, rajzfilmszerű. A mod segítségével ezt ki tudom küszöbölni. Először is minden játékban minden élsimítást kikapcsolok, majd valamilyen sharpening-et teszek rá a mod segítségével, az élethűbb fényekért Ambient Light-ot, és még egy kicsit a színeket szoktam visszavenni, más tónust adok neki, hogy életszerűbb legyen, ne olyan rajzfilmes. Most az Origins is így még gyönyörűbb, mint alapból:

Volt már egy megkezdett NG+ mentésem. Azt folytattam tovább most az elmúlt hónapban. Az NG+ egyik előnye, hogy már a játék elejétől max szinten vagyok, és így rögtön az elején bárhova mehetek, bármilyen körzetbe, nem köt a szintsapka. Ezúttal épp ellenkező sorrendben haladok a térképen, mint az első végigjátszáskor. De jó lett volna már alapból is ez a szabadság, nem pedig a szintezéssel járó kötöttség.

Dead Island

Régebben még szerettem a horror filmeket, és játékokat, különösen a zombi hentelést. A Dead Island megjelenésekor még javában tartott a késő nyári kánikula. Annyira beszippantott minket a game, hogy egy hétvége alatt kipörgettük az asszonnyal. Kb. 30 óra péntek délutántól vas. estig. Felváltva nyomtuk. Igen, nem kicsit videójáték-függők voltunk, meg sok más függőség is jellemzett minket (és egyéb defektek, amiket jobb ha nem írok itt le…)

Nagyon beszippantott Benoi szigete. Tengerpart fehér homokkal, pálmafákkal. Napernyők, koktél bár, és bikinis csajok... Zombi bikinis csajok, és fürdőgatyás csávók :D Soha addig nem tapasztalt élvezet volt evezőlapáttal, és baseball ütővel szétverni őket :)

A Resort hangulata nagyon bejött. Nem érdekelt engem, hogy nem Oscar-díjas a sztori, és "érdektelenek" a küldetések, én örömmel vittem vissza a Teddy macit is, vagy elmentem én bármilyen baromságért oda-vissza. Akár elemmel működő papír zsebkendőért, vagy távirányítású két forintosért is átverekedtem volna magam a zombik között.

Engem más játékban sem zavar a sok „fetch quest”, vagy lehet akárminek nevezni, mert számomra „az út az, ami boldoggá tesz, nem a végcél” (A békés harcos útja). Márpedig engem igencsak boldoggá tett azon a gyönyörű szigeten a zombikat hentelni a legkülönfélébb fegyverekkel. Sokáig egy machete volt a kedvenc, aztán a Katana kard mindent vitt. Főleg a zombik fejét, és végtagjait :) Újrajátszás amolyan NG+ volt, a max elért szinten, az addig megszerzett fegyverekkel kezdhettem újra.

Jómagam sokszor saját zenei válogatást teszek a játékok alá, kikapcsolva az original zenét, mert azt hamar megunom, vagy nem tetszik. Soha nem felejtem el milyen élmény volt visszatérni a tengerpartra. Ahol korábban még evezőlapáttal csapkodtam ott ezúttal borotvaéles, halálos machete, és katana segítségével hasítottam szét egy csapással a zombikat. Közben pedig AC/DC válogatás szólt. De jó volt így hentelni, szinte ütemre, amikor szólt a „She got the Jack… She got the Jack, Jack, Jack, Jack….”

Jó, hogy akkoriban kiélveztem ezeket a zombis, horroros őrületeket, mert pár évvel ez előtt megundorodtam minden horrortól, és túl vérengzős játéktól, filmtől. Szóval ma már nem venném elő, és már az AC/DC-t sem szeretem. Változom, és változik az ízlésem is. Lehet, hogy pár év múlva már nem lesz kedvem játszani semmivel sem pl. Addig amíg tart a szenvedély igyekszem kiélvezni, amíg lehet. Ma már sok minden nem érdekel, amiért még korábban odáig voltam. Ahogy öregszem változom. Nem vagyok már a régi... Minden véget ér egyszer... az élet is... És bár a halottak lehet hogy zombi élőhalottakként visszatérnek, de ők sem azok már akkor, akik voltak korábban…. Na jó, megártott a meleg :D

Just Cause 3

Az Avalanche másik OW játéka. A 2. rész után ez is favorit lett. Premierkor vettem meg, és még abban az évben nyáron, hónapok múlva is nyúztam. Először végigvittem sima alap grafikával, normal sebességgel, aztán nyáron a nagy kánikulában, hogy egy kicsit lehűljek (Chill out) Relax módba váltottam, a grafikát a már említett Reshade moddal ("Marty McFly" -féle speciális verziójával) lecseréltem egy kicsit kevésbé rajzfilmesre, hűvösebb színekre, és így toltam Relax módban, azaz Slow Motion moddal:

Míg a 3. rész első napos vétel volt, a 4. rész nem győzött meg. Megjelenés után amit olvastam, és amit láttam belőle teljesen elvette a kedvem a beszerzésétől. Nemrég volt alkalmam azonban kipróbálni Xbox-on Gamepass-ban. Nem kicsit randa, pc-n talán Reshade moddal fel lehetne némiképp javítani, de sajnos már nem hoz lázba ez a gameplay. Már nem jön be az a hátulnézetes lövöldözés, ahol nincs fedezékrendszer, és így a golyók elől kitérést kb. csak az ugra-bugra, jobbra-balra táncolgatás adja. Meguntam ezt a szériát is...

Total Overdose

Menjünk megint egy kicsit vissza az időben. Ez a játék az imént említett dolgokra ellenpélda. A kivételek erősítik a szabályt, merthogy ez egy fedezékrendszer nélküli TPS.

Az egyik kedvenc tps játékom a Max Payne-széria. Shoot-dodge, slow-motion, bullet-time, kill cam, John Woo filmek módjára a levegőben úszva, vetődve szórni a golyókat az ellenségre. A Max Payne minden részét imádtam, a 3. nálam jelenleg is a legnagyobb favorit TPS.

Ez a játék azonban a Max Payne borúsabb hangulatával ellentétben hihetetlen nagy poén volt. Helyszín a forró Mexikó. Ebben is van vetődés, lassítás, de van itt még Matrix-szerű falon futás, cigánykerék közben lövöldözés is, és más érdekes mutatványok. Elképesztően poénos, és szórakoztató gunplay. Rengeteg röhögtem, remekül szórakoztam vele anno. Az egyik legnagyobb FUN faktorral rendelkező shooter. Sokszor játszottam végig, újra, meg újra. Egy időben megunhatatlan volt számomra, aztán eltűnt a süllyesztőben, mivel steam-re nincs. De van gog-ra, úgyhogy szerintem beszerzem onnan ismét. Nem is tudom hogy tudtam élni nélküle :DD Még ma is itt cseng a fülemben, amikor mondja egy hang hogy „szpájszí múúv” :)

Végszó.

Ennyi lett volna a személyes kedvenc nyári játékaim (Summer Games :) ajánlója, listája a teljesség igénye nélkül. Van még jó pár ami belefért volna, de nem akartam túl hosszúra nyújtani. Egyébként az idei nyár legnagyobb slágere nálam a Red Dead Redemption 2, és a Forza Horizon 4, de számomra mindkettő négy évszakos játék, nem szezonális.

A nyári forróságot idéző játékok sorát folytathatnám még hosszasan. Pl. a Crysis első részében a tengerpart, és a dzsungel megunhatatlan volt, főleg a sok elég jó minőségű rajongói single player map-el. A Far Cry 3 dzsungele ahhoz képest igencsak visszalépés volt grafika, fizika, AI terén egyaránt, de azért az is kedvenc volt. Akkor éreztem igazán hogy elindult a mainstream játékok butulása... meg a Ghost Recon Future Soldier-nél... Ja, tényleg a Ghost Recon Wildlands fiktív Bolíviája is káprázatos nyári helyszín. Igen, lehetne még folytatni, de most zárom soraimat, és inkább átadom a lehetőséget nektek, hogy ha van kedvetek folytassátok ti a sort a kommentekben.

Köszönöm a figyelmet.

Nektek melyek a kedvenc játékaitok, amelyek forró nyarat idéző nagy hőségben játszódnak?