Az előző blogbejegyzésemben arról írtam, hogy a 90-es években kis gyermekként, majd később kamaszként milyen platform rajongója voltam, és mely játékok voltak azon a személyes kedvenceim az ezredfordulóig. Ebben a blogbejegyzésben pedig folytatom a sort, és megemlékezek azokról a játékainkról, amelyek a következő 7 évben számunkra a legszebb élményeket, és a legtöbb örömöt adták nekünk 2000-2007-ig.

Személyes kedvenceim, szubjektíven. Nem top lista, és nem is pontozom a játékokat :))

Millenium

Sok változást hozott a 2000-es év számomra. Nemcsak azért, mert eladtam a Commodore gépem, aminek rajongója voltam pici koromtól kezdve, és tulajdonosa majd 10 éven át, de még szeretett szülővárosomból is elköltöztünk a szüleimmel a főváros mellé egy kis faluba. Új hely, új munka...Minden megváltozott. Abból a kis faluból jártam be minden nap dolgozni vonattal a fővárosba, hogy egy koszos raktárban kemény fizikai munkával próbáljak meg minimálbérből önálló életet kezdeni a gamer barátnőmmel, aki akkor már a jegyesem volt. Egy évig voltunk távol egymástól, majd ő is elkezdett dolgozni ügyintézőként annál a cégnél, ahol én is melóztam. A szüleim házában a szobámban húztuk meg magunkat. Minden nap hajnal 4-kor keltünk, és este 7-kor értünk haza hulla fáradtan. Soha nem szerettem a fővárost, így pedig csak még inkább megutáltam… elvégre én igazi vidéki paraszt gyerek vagyok na :) Nem kezdődött olyan felhőtlenül a „felnőtt” élet…De akkor is játszottunk, amikor csak tudtunk :)

Playstation gamer 2000

Láttam már az ezredforduló előtt is PS-t, de valahogy nem nagyon érdekelt, nem annyira hatottak meg azok a játékok, amiket én láttam még 99 előtt. Aztán 2000-ben a szüleim régi ismerőseit mentünk meglátogatni. Náluk volt szerencsém kipróbálni néhány játékot, amik akkoriban jelentek meg (vagy korábban, de azokat nem láttam addig). Akkor találkoztam elsőként a Sony konzolján olyan játékokkal, amelyek már engem is lenyűgöztek:

Hazatérve jegyesemnek nagy örömmel újságoltam, hogy micsoda nagyszerű játékok vannak a Sony konzoljára, és szinte azonnal be is szereztem egyet. Természetesen az MGS volt az első, amit végigjátszottunk. Hatalmas élmény volt. Aztán jött egy játék, ami engem még 10x jobban lenyűgözött, mint az MGS, vagy bármi más:

Driver: Szabadon bejárható város, gyönyörű, amerikai autók, filmbe illő autós üldözések, menekülések, és Miami…. Én a Miami Vice sorozaton nőttem fel, és kisgyermek koromtól kezdve kedvenc filmjeim között volt a „Smokey és a bandita”, és az „Ágyúgolyó futam”, és akkoriban a "Hazárd megye lordjai" is az egyik kedvenc sorozatom volt. Mindig is imádtam az amerikai, nagy benzinzabáló óriás autókat, és minden autós üldözést a filmekben, ahogy azok a nagy dögök csúsznak, farolnak a kanyarban, összemennek, törnek, zúznak, ugratnak, felborulnak….ááááh. Kérem szépen! Egy ilyen ifjú gamernek a Reflections Driver c. játéka egy valóra vált álom volt. Mindig örömmámorban úszva játszottam vele, széles vigyorral az arcomon :) Még úgy is, hogy köztudottan nehéz játék volt. Legalábbis volt jó néhány küldetés, ami szerintem minden gamert megizzasztott akkoriban. Ezeket a párommal addig próbálgattuk felváltva, amíg nem sikerült végre egyszer.

Később, a Driver 2 pedig felülmúlva az első részt, még több felejthetetlen élménnyel gazdagított minket. Bár ez már Playstation exclusive volt, de így én csak még jobban örültem annak, hogy Playstation gamer vagyok. Nagy élmény volt Chicago, de Las Vegas, és Havana is. Az összes város, az egész játék olyan lett, mintha álmaim legjobb amerikai autós, üldözős, menekülős, akció-krimi filmjébe csöppentem volna. A gyönyörű, és jól rendezett átvezető videók is olyan profik voltak, mintha tényleg egy vérbeli, igazi, amerikai krimiben lennénk. Óriási élményeket adott a Reflections ezekkel a játékokkal. Pont az én stílusomat találták el tökéletesen. Az örökös kedvencek listáján az elsők között van :)

Autóverseny? Ugyan már…

Persze én is sokat játszottam az olyanokkal, mint a Toca 2 Touring Cars, és egyéb Codemasters TOCA játék, valamint a Colin McRae Rally 2 is sokáig a kedvencek között volt. A törésmodell, és a TOCA részről pedig plusz még az MI miatt kerültek be ezek a kedvenceim sorába. Bizony nekem ezek voltak a kedvenceim, nem pedig a nagyon népszerű Gran Turismo. Az én ízlésemnek ugyanis az autós játékoknál a törés alap követelmény. Magyarul: Ha nem törik az autó, nem érdekel.

Az én ízlésemnek inkább a Codemasters autóversenyzős játékai feleltek meg. Azonban a versenyautók, és a zárt pályás autóversenyzés, ahol csak rójuk a köröket körbe-körbe a Driver óta már tudott annyira lenyűgözni. Szerettem, és ma is kedvelem az autóverseny játékokat, de még ennél is sokkal jobban szeretem azokat az autókat, melyek a közúti forgalomban, a hétköznapokban is rész vehetnek (=nem spéci versenyautók). Ezek közül is a régi amerikai nagy klasszikusok a kedvenceim (1950-90, Cadillac, Crysler, Chevy, Ford, Dodge, stb.). Mindig is imádtam, ahogy ezek az autók a nem egyenletes úton úgy ringatóznak, mint csónak a vízen, és ahogy a kanyarokban füstölő gumikkal farolnak…áááh :) Aztán amikor egymásnak mennek, törnek, felborulnak. A legszebb számomra pedig az, amikor egy forgalmas városban üldözik egymást. Vagy amikor a zsaruk üldöznek egy autót. Én ezt szeretem. Ezért is van a kedvenc filmjeim között az EREDETI „Gone in 60 seconds”, amit még 1974-ben csináltak. A film történelem egyik leghosszabb, és számomra legszebb autós üldözéses jelenetével, amiben a 40 perces autós üldözés alatt 93 autó törik össze :) Persze volt még néhány film, benne nagyon jó üldözéses jelenetekkel, mint pl. Steve McQueen klasszikusa a Bullit, ahol egy akkoriban újdonság 69-es Dodge Charger, és egy Mustang üldözték egymást. Én azokat az autós játékokat szeretem a legjobban, ami azt az érzést adja, mintha egy ilyen filmben lennék.

A zárt pályás autóverseny játékok, amikben még ráadásul törés sincs, de még csak nem koszolódik, vagy meg sem karcolódik az autó, azok nálam nagyon nem jönnek be :)

A Reflection Driver c. játéka óta a zárt pályás autóverseny csak ritkán érdekelt, és az is csak akkor, ha van benne törés. Mert autós játék terén az én álmom inkább az, hogy olyan legyen, mint a fent említett filmekben, és sorozatokban van. Egy szabadon bejárható játéktérben (városban) menekülés, üldözés, vagy akár lehet verseny is, csak nem spéci versenyautókkal, nem zárt pályákon, ahol van forgalom is. És persze törés, plusz remek vezetési élmény. Nem kell nekem, hogy profi szimulátor szinten élethű legyen, sőt inkább kedvelem az arcade stílust. A vezetési élményben, az autók fizikájában, és a törésében nálam etalon lett az, ami a Reflections Driver 1-2 játékaiban van. Számomra az a perfect.

Medal of Honor

Még mindig Playstation. A hangulat, de legfőképpen az MI miatt tetszett annyira. Emlékszem, hogy el voltunk ájulva attól, hogy az ellenséges katonák milyen „okosak”. Pl. hogy visszadobja a gránátot, amit odadobtunk neki (vissza a feladónak :) Vagy amikor lőttünk, akkor oldal irányba elugrott a golyók elől. A sarkokat fedezéknek használták (vagy a ládákat, stb). A játékmenet is zseniális volt, a helyszínek hangulatosak.

Volt még jó néhány játék, amikkel jókat játszottunk. Syphon filter, Tekken, Dino Crisis, Resident Evil, Silent Hill, és sokan mások, de ezek voltak a legkiemelkedőbbek számunkra 2000 és 2002 között a Sony Playstation játékkonzolon.

Hiroshima 45, Chernobyl 86, Windows 98

A Commodore gépe, és az Amiga OS után nagyon nehéz volt megszokni a winfost. Utáltam, téptem a hajam, de tudtam, hogy muszáj vele megbarátkozni. Ezért hát lassan megszoktam, de nem szeretem még a mai napig sem. Most is sokat szidom a winfost, a nejem mindig jókat mosolyog rajtam :) De mivel ízig-vérig PC gamer lettem, ezért mégiscsak megszoktam, és hát azért nem is olyan szörnyű az. Sokat segített abban, hogy kijöjjek a winfossal az, hogy aránylag sikerült kiismerni, mert az elmúlt 15 évben sokszor dolgoztam rendszergazdák mellett (helyett), és nagyon sokat tanultam tőlük. Valamint az is segített, hogy már 7 éve szerver operátor vagyok. Hiszen szokták mondani az okosok, hogy „nem a gép hülye, hanem a felhasználó”, és hasonlók, amiben azért van némi igazság szerintem is. Persze még mindig nem értek hozzá annyira, mint a sok okos diplomás informatikus, és programozó, de legalább az alapokat talán sikerült elsajátítanom, mint PC gamer, és átlag user. A célom pedig ez volt, és nem több :)

FPS Gamer 2001

Az első PC-s játék, ami nagyon megtetszett a Delta Force 3 volt. Nem annyira cső FPS volt, viszonylag szabadon lehetett mozogni a pályán. Adott némi szabadságot, és lehetőséget többféle taktikára. Megtetszett nagyon ez a lövöldözős First Person műfaj, így további Delta Force részek, és más FPS-ek is nagy kedvenceim lettek. Ezeket pedig azért mégiscsak egér+billentyűzet kombóval volt nekem (is) kényelmesebb játszani. Plusz lassacskán már a grafika is kezdett PC-n szebb lenni, mint az akkori konzolokon. Ezért a Playstation mellett egyre több játék lett, amit pc-n játszottam, főként azért mert az FPS műfaj nagy kedvelője lettem. Soldier of Fortune, Delta Force 3:

Project I.G.I. Úgy emlékszem, hogy azért itt már kellett egy kicsit gondolkodni, taktikázni. Nem volt annyira nagyon könnyű, és szintén nem teljesen cső-FPS volt. A Ghost Recon, és a Rainbow Six játékokra is ez volt a jellemző. Nagy kedvencek voltak ezek is :)

Azt szerettem ezekben a játékokban, hogy zömében azért nem annyira cső-FPS-ek voltak. Adott szabadságot a játék, hogy milyen módon, milyen irányból, milyen taktikával oldom meg a feladatot. Nem volt tele rengeteg előre scriptelt jelenettel, és nem volt bennük 5-10 percenkén átvezető videó. De még a lineárisabb FPS-ek is nagyon tetszettek akkor, mert némelyikben egészen jó volt az M.I. Közben egyre inkább törekedtek arra is, hogy az ellenség különböző módon reagáljon a különböző testrészeket ért lövésekre. Szóval hogy ne a fülét fájlalja már szerencsétlen, amikor lábon lőttem :))) A Soldier of fortune volt ennek talán akkoriban nagy úttörője. Abban a csonkolás is nagy sikert aratott. Az ellenség sokszor szó szerint elvesztette a fejét, és szó szerint lábatlankodott olykor :)

Azért persze a Return to castle wolfeinstein, Clive Bakers Undying nem maradt ki nekünk sem, így sok felejthetetlen élményt adtak akkoriban ezek számunkra is. De volt még Red Faction, és sok más játék is, amikkel jókat játszottunk. Lényegében egy igazi, nagy FPS fan lett belőlem :) De csakis single player-ben nyomtam.

MAX PAYNE

Nagyon depressziós időszakomban voltam. Xar pénzért xar melót kellett végeznem, mert nem volt más. Jegyesemmel a jövőnk kilátástalan volt. Reménytelennek látszott az önálló élet abból a minimálbérből, amit kerestünk. De a szüleimnél lakni sem volt olyan jó. Sok konfliktusom volt velük akkoriban, mert forrófejű, makacs, és erőszakos voltam, akinek semmije nem volt, de mindent akart. Mi mindent? „the world chico and everything in it”. Igen, sok mindenben hasonlítottam Tony Montana-ra. Ezért a veszekedések, kiabálások sajnos mindennaposak lettek. Aztán egyre inkább elkeseredtem, amiért erőfeszítéseimnek nem volt semmi eredménye, és minden csak még rosszabb lett, egyre kilátástalanabb. A Max Payne hangulata tökéletesen tükrözte akkori lelki állapotomat. Nagyon megfogott, és örökre bevésődtek az emlékeimbe a játékkal töltött órák. Menedék volt a sötét, depressziós, feszültséggel, és haraggal, indulatokkal teli, megkeseredett lelkemnek. Jó volt, hogy kilövöldözhettem magam, ezzel levezetve a feszültséget, miközben a hangulatomat jól tükrözte az egész játék. Grafikailag számomra nagy áttörés volt. Fotó textúrák, addig soha nem látott realisztikus grafika, és a lassítás, Bullet Time, egészen jól rombolható környezet… Erről írtam is egy blogbejegyzést korábban (amit itt találhattok). Mint ahogyan abban már bővebben kifejtettem mindig is imádtam a John Woo féle lassítva, mindkét kézben pisztollyal vetődve, szinte úszva a levegőben lőni az ellenséget, miközben golyók süvítenek el a fülünk mellett. Akkoriban elképesztő grafika, Bullet Time, Shoot Dodge, Slow Mo, játékmenet, történet, hangulat, helyszínek. Ezekben profi volt a játék, így vitathatatlanul zseniális nagy alkotás lett, ami mára legendás klasszikussá vált.

Ha már a nyomasztó, depressziós hangulatnál tartunk: jókat játszottunk az American Mc Gee féle Alice bőrébe bújva, de a Silent Hill 2 is elég nyomasztó, és félelmetes volt. Ez utóbbit a Sony konzolján toltuk.

2002: Nős gamer, és gamer felesége (gamerné :))

Az esküvőnk ebben az évben volt, és ekkor már megkezdtük önálló, közös életünket az első kis albérletünkben Újpesten, amit nagyon olcsón, baráti áron adott ki nekünk Édesapám unokatestvére. Különben soha nem telt volna minimálbérből Újpesten albérletre Előjött tehát "a felhők közül a nap", mert hát "nem eshet örökké". Az élet szép lett, és boldog voltam újdonsült nős emberként :)

Gamer szempontból is szép év volt. Folytatódott nálam az FPS őrület: No one lives Forever 2, újabb Delta Force, James Bond Nightfire, Soldier of Fortune 2, Medal of Honor Allied Assault:

Grand Theft Auto 3:

Liberty city teljesen lenyűgözött. Addig 3D-ben én még nem tapasztaltam akkora szabadságot, mint abban a játékban (ami autós, és közben akció orientált játék lett volna).

A nejemmel mindketten csak ámultunk, és bámultunk. Szinte élő, lélegző, nyüzsgő város. Sokkal élettel telibb volt, mint a Driver, nagyobb szabadsággal, és sokkal több lehetőséggel. Teljesen elbódított, megrészegített az a szabadság, amit a játék nyújtott, mert olyat még 3D-s játék nem adott nekem soha. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Azonban azt az egyet mindig is sajnáltam, hogy az autók fizikája, és „viselkedése” leginkább LEGO autókhoz, vagy műanyag szappantartókhoz lehetett volna hasonlítani, és a grafika is amolyan rajzfilmes volt. A legtöbben akkor ezen is el voltak ájulva, de nekem a Driver játékokban lévő fizika, és törés volt az etalon, és hát attól azért elmaradt a GTA az én szememben. Persze ettől még imádtam :)

MAFIA (2002)

Egy újabb virtuális játékváros, ami teljesen magával ragadott. Itt megkaptam azt, amit a GTA-ban hiányoltam. Fotó textúrák, realisztikusabb grafika, és az autóknak sokkal jobb, realisztikusabb fizika, és törés. A karakterek, és a történet is nagyon jó volt. Végre egy olyan nyitott városban játszódó sandbox játék, ami inkább realisztikusabb, mintsem olyan, mint egy rajzfilm. Viszont ebben meg nincs annyi szabadság, mint a GTA-ban volt. A gyönyörű városban, a jó fizikával rendelkező autókkal mehetek akárhova…de hova? Miért? Milyen célból? Ugyanis a story módon kívül nem nagyon lehetett mit csinálni, csak céltalanul, értelmetlenül kocsikázni. Habár ez is nagy élmény volt, azért nem ártott volna, ha célom is van, a taxizáson kívül. Ekkor merült fel bennem elsőként, hogy de jó lenne ha ötvöznének játékokat, és egy játékot csinálnának belőle. Akkor kezdtem el elsőként arról ábrándozni, hogy milyen csúcs játék is lehetne egy GTA-Driver-Mafia keverék, ahol az említett 3 játék legjobb tulajdonságai ötvöződnének egy játékon belül...

A Mafia hatalmas nagy játék volt, óriási siker. Volt, amikor egész éjjel, reggelig játszottam vele, és egy percet sem aludtam aznap, olyan szinten nem tudtam abbahagyni :)

Ha már a régi autóknál tartunk érdemes megjegyeznem, hogy ebben az évben volt szerencsém a Rally Throphy c. játékhoz is, amelyben régebbi, klasszikus rally autókat vezethettünk. Az autók fizikája, a törés, és a vezetési modell nagyon tetszett nekem. A Bugbear első játéka volt ez, mely csapatnak köszönhettük később a Flatout-okat is.

Star Wars Jedi Knight II: Jedi Outcast (2002)

A csillagok háborúja filmeknek kis gyermekkorom óta rajongója vagyok, és ez a játék akkor, 2002-ben óriási nagy szám volt nekem. Mint igazi FPS gamernek óriási élmény volt a fehér rohamosztagos katonákra lövöldözni, de hogy még Third Person nézetben laserkardozni is lehetett hát azzal már tényleg levett a lábamról a játék.

2003. A folytatások

Újabb Delta Force, Rainbow six, Red Faction 2. De ebben az éveben mutatkozott be az első Call of Duty is.

Bár szinte az egész játék leginkább előre scriptelt volt, mégis sok gamert hódított meg, mert a játékmenet olyan élményt adott, mintha egy pörgős, akció dús, háborús filmbe csöppentél volna. Ennek a fajta játékmenetnek köszönhette sikerét szerintem elsősorban. Akinek meg nem tetszett annak sem kellet elkeserednie: ott volt az Operation Flashpoint, Ghost Recon, Rainbow Six, stb. Volt sok más minőségi játék, mindenféle stílusban :)

Jedi Knight: Jedi academy, Max Payne 2, és a MODOK

Nemcsak remek folytatások voltak ezek 2003-ban, hanem nagyban növelte a játékidőt a sok mod, melyek sorra születtek ezekhez a játékokhoz is. Nem csak új fegyverek, skinek, hanem sok teljesen új pályát, új SP küldetéseket tartalmazó modok is bővítették az alap játékot, ezzel a játékidőt nagyban növelve, számomra pl. megtöbbszörözve azt (és mindezt legálisan ingyen). Más címekhez is sok mod született már akkoriban is: Mafia, GTA3, stb.

Prince of Persia: Sands of time. Egy régi klasszikus méltó módon felújítva. Leginkább a nejem játszott vele, mert az ő stílusa volt ez a játék inkább, de nézni is nagy élmény volt.

NFS: underground (2003)

Az első NFS, ami tetszett. Nem törtek benne az autók, ami nekem ugyan alap kritérium egy autós játéknál, de az Underground-nak mégis volt egy varázsa, ami engem is elkapott. Jó volt a játékélmény. Nem tudom megfogalmazni miért, de valahogy tetszett, és jó volt vele játszani. Pedig nem az én stílusom az NFS, de ez valahogy bejött :)

A Codemasters is új játékkal jelentkezett ebben az évben is. Ezúttal a Toca Race Driver nevet adták neki. A kedvencek listáját gyarapította számomra ez is, mert hozta azt, ami az én ízlésemnek megfelelő, olyan minőségben, hogy én elégedett voltam vele: MI, törésmodell, vezetési élmény.

GTA Vice City (2003):

Egy újabb város, ami rengeteg szép élményt adott. A Miami Vice sorozat nagy rajongójaként talán nem kell részleteznem mekkora élmény volt Vice City utcáit róni.

Azonban még mindig sajnos inkább rajzfilm város, melyekben az autók még mindig olyan fizikával, és vezetési tulajdonságokkal rendelkeztek, mintha műanyag szappantartók lennének, de a szabadság, a hangulat, és a játékélmény kárpótolt. Nagyon sokat játszottam vele, és a rengeteg szuper mod, amit csináltak hozzá megtöbbszörözte a játékidőt, illetve komoly ösztönzés volt arra, hogy sokadjára is újrajátsszuk az amúgy sem rövid játékot, ami már alapból is rengeteg tartalommal rendelkezett. (Ezen felbuzdulva a 3. résszel is játszottam még a megjelenést követő több év múlva is, mert jó volt a rengeteg moddal együtt többször is újrajátszani :)

Doom 3 (2004):

Döbbenetes grafika, fények (illetve azok hiánya :) és para ezerrel. Játszottunk az előtt a Sony konzolján Resident Evil játékokkal, és volt szerencsénk a Silent Hill-hez is, és még néhány horror játékhoz, de mégis a Doom 3 volt az első olyan játék, ami többször is képes volt olyan szinten a frászt hozni rám, hogy egérrel a kezemben úgy ugrottam fel a székemből vékony hangon sikoltozva, mint egy lány :) Emlékszem rá, hogy akkoriban egy amolyan „munkásszállóban” laktunk abban a gyár, és nagyker épületben, ahol dolgoztunk. Közös fürdőszoba egy irdatlan hosszú folyosó végén volt, és csak minden második lámpa működött. Amikor játszottunk a Doom 3-al, akkor igencsak fostam végigmenni azon a sötét folyosón, vagy mire odaértem már tényleg majdnem összefostam magam :)

Half Life 2 (2004):

Ismét egy jó kis parázós játék, de teljesen másképp, mint a Doom 3. Itt nem szűk, sötét folyosók voltak, hanem napsütötte viszonylag nagy nyílt terek (többek között). Akkoriban döbbenetes volt a játék grafikája. Engem is teljesen lenyűgözött, ahogyan akkor sokakat.

Annyira élethű volt a grafika, hogy tényleg olyan volt, mintha ott lennék. Nagyon bele tudtam magam élni. Ugyanis én pl. vizuális típus vagyok, és ezért nekem is nagyban növeli a játékba való beleélést, ha annak fotó realisztikus grafikája van. A Half Life 2 pedig ilyen volt (többek között). Épp ezért nem tartom szép dolognak azt, ami az utóbbi években egyre jellemzőbb, hogy sokan lenézik, és szinte megvetik azokat, akiknek fontos a játékok grafikája. Vannak, akiknek sokat ad hozzá a játékélményhez. Nem vagyunk egyformák :)

Azonban ez a játék nem csak grafikában remekelt. A hangulat, a játékmenet, és az egész game nagyon profi volt. Méltán lett elismert játék, sokaknak még ma is a kedvencek között van.

Far Cry (2004):

Egy újabb klasszikus született az egyik kedvenc műfajomban, az FPS kategóriában. Ezúttal a helyszín a dzsungel, pálmafák, és tengerpart. Nem kis nyomot hagyott a videojátékok történelmében. Bár sokan már akkor is mondták, hogy csak a grafikája nagy szám, és amúgy nem olyan nagy játék, de azért nekem tetszett, és nem csak a grafika miatt. SŐT. Mai szemmel nézve, és összehasonlítva más akkoriban megjelent játék grafikájával (pl. Half Life 2) nem is értem, hogy mitől volt ez olyan nagy szám... Mármint szép, de olyan rajzoltnak tűnik most így nézve a képeken, mintha egy rajzfilmben lennék.

Persze akkor nekem is leesett az állam a grafika láttán, mint sokaknak. De nem csak az tetszett a játékban. Főleg az első néhány pálya nagyon megfogott. Ebben a játékban is megvolt ugyanis a viszonylagos szabadság. Nem teljesen cső-FPS volt. Egy-egy feladatot többféle módon, többféle irányból megközelítve lehetett megoldani. Volt benne szabadság.

Ezeken kívül 2004-ben voltak még folytatások, melyeket szinte ugyanolyan nagy örömmel játszottam, mint elődjüket (ha nem nagyobb örömmel): MOH: Pacific Assault, Call of Duty United Offensive (expansion pack), Toca Race Driver 2, NFS Underground 2, Colin 4. Viszont ebben az évben mutatkozott be egy másik rally játék is, amit azóta is sokan a legjobb játéknak tartanak ebben a műfajban: Richard Burns Rally

2005: Az FPS játékok terén ismét megjelent sok remek játék ebben az évben is, melyek közül a kedvencek: újabb Delta Force, Call of Duty 2, Brothers in Arms

Bár a BiA grafikája kicsit meseszerű, rajzolt volt, míg a COD2-ben inkább fotó realisztikus, mégis mindkét játék tetszett nekem (ebből is látszik hogy nekem sem csak, és kizárólag a grafika számít :) Noha a két játékot más játékélmény, és játékmenet jellemezte, nagyon jó volt mindkettő. (talán pont ezért)

Bloodrayne 2

A horror műfajban is erős volt ez az év, mert olyan számomra nagyszerű játékok láttak napvilágot, mint pl. egy akció orientáltabb játék második része, ahol egy vámpír leányzó bőrébe bújva jó móka volt kaszabolni, nagy vérengzéseket művelni a Bloodrayne 2-ben. (Még akkor is ha azért van egy kis képzavar abban, hogy "napvilágot látott". Hiszen a vámpírok köztudottan nem szeretik a napfényt :)))))

Egyébként is akkoriban néztük a "Buffy a vámpírok réme" c. sorozatot, és szeretem a jó vámpír filmeket is :) Szintén kedvenc, és nagyon véres Suffering: ties that bind is volt akkor. Vagy a kevésbé hentelős, és kaszabolós, inkább parázósabb Cold Fear, vagy a máig legendás Condemned: criminal origins is pumpálta az adrenalin szintünket.

F.E.A.R. (2005)

Ismét egy játék, ami miatt a gatyámból is kiugrottam sokszor :) Hát igen. Szégyen, nem szégyen, ez van :) úgy befostam attól a kislánytól sokszor, hogy csak na :) De ami a legjobban tetszett az természetesen a rombolható környezet, a Bullet time, és Slow motion. Ahogyan már korábban említettem, nekem ezek a dolgok nagyon sokat számítanak egy Shooter játékban. (még egy külön blogbejegyzést is írtam korábban erről).

Autós játékok terén is volt ebben az évben miből válogatni. Megjelent a Colin 2005, és a Codemasters is folytatta a Toca Race Driver játékát a 2. résszel. Volt még akkor NFS Most Wanted is, ami nekem ugyan nem tetszett annyira, de helyette volt egy NFS szerű autós játék, ami meg a legtöbbeknek nem tetszett, de nekem igen. Juiced:

Flatout (2005)

Egy nagy meglepetés. Nem volt körülötte nagy hype. Alacsony költségvetésű játék volt, és még olcsó is adták. Nagyon olcsón. Már a megjelenéskor olyan áron adták, mint a nagyobb címeket csak évek múlva volt szokás. Ennek ellenére mégis minőségi játékot alkotott a Bugbear. Nagy meglepetést okoztak ők az egész videojáték piacnak. Bebizonyították, hogy kis költségvetésű, és olcsó játék is tud jó játék lenni. Természetesen a törés az, ami a leginkább tetszett benne, de az egész játék nagyon jó volt.

                                                                                  ezt a képet nem lehetett kihagyni :))))

Total overdose (2005)

Nem volt egy komoly játék, de pont ez volt benne a jó. Egy amolyan "GTA-Max Payne Mexico" játék volt El Mariachi stílusban. Maga a játék sandbox stílusú. Elég csúnyácska grafika, és borzalmas volt benne az autók fizikája. De nagyon jó humora volt a játéknak, és amolyan Max Payne stílusban lehetet vetődni, úgy lehetett benne agyatlanul lövöldözni. Nagyon szórakoztató játék volt. Igazi felhőtlen szórakozás, jó kis lövöldözések, és rengeteg humor, nevetés. Számomra ilyen volt ez a játék, amit többször is végigjátszottam.

GTA: San Andreas (2005)

A várt szabadság, és a lehetőségek játéka megérkezett. Óriási, szabadon bejárható játéktér, rengeteg jármű, és számtalan elfoglaltság a fő story szálon kívül is. Immár nem csak egy város, hanem három, és az azok között elterülő vidék volt a játéktér. Ezen a nagy játszótéren pedig olyan sok tevékenységet, elfoglaltságot kínált a játék, hogy valami elképesztő. Teljesen elvarázsolt.

Pont a játék megjelenésekor költöztünk vissza a nejemmel szülővárosunkba, és az új munkahelyen való kezdésig ott volt a teljes nyár, addig szabadok voltunk. Teljesen magába szippantott a játék, 2 hétig nem tudtam abbahagyni :) Nagyon sok lehetőség volt benne, sokféle elfoglaltság, felfedeznivaló. Ráadásul ezek mellett még egy nagyon jó, és hosszú sztorival is rendelkezett. Érdekes, változatos, és nagyon sok küldetés volt a fő story szálon, plusz a mellékküldetésekből is volt bőven.

Aztán ehhez az alapból sem kevés tartalommal bíró játékhoz is később rengeteg nagyon jó mod is jött. Na ebben a játékban így már aztán tényleg van több száz óra, amit unatkozás nélkül el lehet tölteni (legalábbis nekem, aki kedveli ezt a műfajt.) Évekig játszottam vele :)

De sajnos a rajzfilm grafika, és a szappantartó módjára mozgó, "viselkedő" autók még mindig megmaradtak :( Ezért a modoknak köszönhetően szinte minden jármű modellt egyesével lecseréltem a saját kedvenc autóimra, melyek számomra sokkal élethűbbek, és szebbek voltak, mint az alap verzióban lévő modellek. Én idáig jutottam (saját képek):

Azért egy-két textúra csere, és a moddolt autó modellek is szebbé tették a játékot az alap verzióhoz képest. Ez szerintem látszik a képeken is. Plusz én elkezdtem minden autó fizikáját saját magam átírni, és hangolni a "handling" fájlban, hogy élethűbbek legyenek azok tulajdonságai. Voltak később különböző grafikai tuning modok ehhez a GTA-hoz is (ENB), de én nem próbálkoztam velük akkoriban, mert sajnos akkor (is) olyan gyenge gépem volt,hogy még így is alig vitte normális framerate mellett. Még a mai napig is jelennek meg modok, és grafikai tuningok ehhez a játékhoz is. Némelyik segítségével egészen olyanná lehet varázsolni a játékot vizuálisan, mintha a GTA5 lenne:

Driv3r (2005)

Sokaknak nagy csalódás volt a játék. Lehúzták, sok kritikát kapott. Engem azonban az autók, és azok fizikája, a törésmodell, és a grafika ismét lenyűgözött. Nekem pedig ezek a legfontosabb szempontok egy ilyen autós játékban. Ezekben pedig nálam ismét jelesre vizsgázott az újabb rész is. A grafika különösen, hiszen a legutóbbi részhez a Sony konzolján volt szerencsénk, és azóta eltelt már jó néhány év. A 3. rész pedig akkor lenyűgözően szép, fotó realisztikus grafikával rendelkezett. Még ma is öröm ránézni (így, kis felbontásban :))

Viszont a story, és a küldetések már nekem sem jöttek be annyira. A GTA3, Vice City, San Anderas után pedig már még inkább hiányzott az, hogy a story szálon kívül is legyen valami értelmes elfoglaltság, amit lehet csinálni. Egyre inkább zavart, hogy van egy szabadon bejárható város, de a story módon kívül semmit nem lehet benne csinálni, csak céltalanul autókázni.

A vezetési élmény, és a grafika viszont továbbra is a Reflections játékában volt a leginkább olyan, mintha egy filmben lennék. Csak sajnos egyre inkább ott volt a keserű szájíz, és bosszantott, hogy mekkora nagy játék is lehetett volna, ha tanulnak a GTA készítőitől, és azokból a sokféle mellékes dolgokból bele tettek volna ebbe a játékba is (vagy hasonlóakat). Egyre inkább idegesített a gondolat, hogy egy GTA-Driver ötvözettel meg lehetne alkotni a számomra tökéletes játékot... Főleg azért, mert akkorra már láttam, hogy nem lenne lehetetlen, és ezért sokat gondoltam arra, hogy milyen is lehetett volna, ha az a volna ott nem volna :))) Azért minden hiányossága, és hibája ellenére nagyon szerettem ezt a részt is, és óriási élmény volt ismét. A vezetés élménye, még mindig ennek a játéknak a részeiben volt a legjobb számomra.

Call of juarez (2006)

Hiánypótló alkotás, nem gyenge minőségben. Röviden így jellemezném. A western műfajt mindig is nagyon szerettem, és ez a játék ebben a műfajban nagyon profi lett. A játékmenet nagyon korrekt volt, és a slow motion (lassítás) nekem nagyon bejött, mert ennek is nagy rajongója vagyok már a 80-as évekbeli John Woo, és egyéb akciófilmek óta.

A játék grafikája döbbenetes volt. A fejlesztőknek, és a Chrome engine-nek köszönhetően elképesztő vizuális élményben lehetett részük a western műfajt kedvelő játékosoknak.

Számomra döbbenetes, hogy a kis Lengyel csapatnak köszönhetően már akkor milyen grafikai szintet el lehetett érni egy játékban. Furcsa ezeket a képeket úgy nézni, hogy tudom, hogy az év 2006...

El matador (2006)

Ez a játék meg a Dél-Amerikai Max Payne. A grafikára a fotó realizmus kifejezés illett talán a legjobban akkor, és a tipikus Max Payne vetődések, lassítás, shoot dodge, bullet time jellemezte az egyébként átlagos lövöldözős játékot. Nem volt ezen kívül benne semmi nagy durranás, ezért nem is lett népszerű. De nekem mégis elegendő volt ahhoz, hogy a saját kedvenceim közé soroljam, még ha ezen a listán nem is épp előkelő helyen szerepel.

18 Wheels of steel: Pedal to the metal, Haulin

Akkoriban sofőrként, áruszállítóként dolgoztam egy kereskedelmi cégnél. Mivel mindig is nagyon szerettem vezetni, így szerettem azt a munkát. Annyira, hogy amikor otthon voltam, akkor is árut szállítottam. Csak akkor már kamiont vezettem, és azzal vittem a rakományokat rendeltetési helyükre. Mindezt persze virtuálisan, ennek a játéknak köszönhetően, melynek nem ez volt az első része, de engem csak ekkor kezdett el érdekelni ez a műfaj. A "pedal to the metal" rész is pl. már 2 éve megjelent, mire beszereztem, és elkezdtem vele játszani. Sok árut szállítottam le, és sokáig róttam az utakat ebben a játékban a kamionommal. (amíg az a kékszemű el nem lopta :)))))

De még tovább gyarapodott az olyan játékok száma 2006-ban, amelyek az én ízlésemnek valók voltak: a nagy kedvenc Flatout újabb része jelent meg, de volt akkor Crashday, és LA Rush is, amiben volt nagyon jó törés, és egészen szép, realisztikus grafikával is rendelkezett. Nem zárt pályás autóverseny volt, hanem egy szabadon bejárható város. Bár nem lett akkora nagy durranás a játék, nekem ezen okokból mégis tetszett.

A kedvenc zárt pályás autóverseny játékok listája is bővült a Toca Race Driver 3-al. Az NFS is újabb résszel rukkolt elő, ezúttal a Carbon nevet kapta. Hát nekem ez is tetszett. Soha nem voltam az NFS kedvelője, sőt, inkább utáltam, de mind az Underground 1-2, mind a Carbon mégis bejött nekünk. Valami megmagyarázhatatlan okból, de tetszett :)

Egy szintén favorit FPS játékom is kapott egy remek kiegészítőt abban az évben: FEAR extraction point. De egy újabb GTA-Driver-Mafia jellegű sandbox játék is megjelent 2006-ban, ami nagyon sok szép élményt adott nekünk:

Scarface: The World is yours (2006)

Kisebb volt a város, mint egy GTA játékban. A járművek száma is sokkal kevesebb volt, mint egy GTA játékban. Az autók fizikája, irányítása, és a vezetési élmény nagyon gagyi volt, ahogyan a grafika sem volt éppen lenyűgöző (bár ezekben a GTA játékok sem igazán jeleskedtek számomra). Nem volt benne annyi lehetőség, mint egy GTA-ban. Nem lehetett kondi terembe menni, se fodrászhoz, és még sok minden nem volt benne, ami egy GTA-ban viszont igen. De volt, amit tudott adni ez a játék mégis, amit se GTA, se más játék nem tud adni. Olyat, ami nekem nagyon bejött: Az "I am f***ing Tony Montana" érzés :)))

A játékmenet, és a lövöldözős részek számomra köröket vertek a GTA játékokra. A RAGE mód, a küldetések, a pénz, a reputáció, a droggal való kereskedés, a begyűjtések, és az üzletek védelme, "terület foglalás", plusz az, hogy végre volt bőven mire költeni a pénzt. Az egész játékmenet nagyon bejött nekem.

Driver: Parallel lines (2006)

Egy újabb Reflections játék. Talán nem meglepő, de ez is tetszett nekem. Csakúgy, mint ez előző részek. A grafika lenyűgöző volt, szinte fotó realisztikus. Az autók, és azok fizikája, vezetési élménye, és az üldözések, menekülések szintén olyan érzést adtak, mintha egy krimi filmben lennék, csakúgy, mint az előző részekben. Ezért nekem ez is kedvenc rész lett :)

A 70-es évek nagyon bejött nekem mindig is, de az is tetszett, amikor később a jelenben játszódott (2006-ban). A story, és a küldetések az előző részhez hasonlóan nem lettek olyan jók, mint az első két részben, de nálam egy játéknál sem volt soha a story az elsődleges szempont :) Ezért a gyengébb story ellenére is tetszett a játék. A story módon kívüli tevékenységek, egyéb lehetőségek terén pedig léptek előre egy kicsit. Néhány utcai verseny, és mellékküldetések már voltak a játékban, azonban szerintem nagyon kevés volt belőlük, sokkal több kellett volna, annak ellenére is, hogy sajnos én még azt a keveset is erőltetettnek éreztem, és elég gyengére sikerültek szerintem. Az autók egyedileg testre szabása, és tuningolása is jó ötlet volt, de az is elég gyenge lett. Ennek ellenére szerettem ezt a részt is, mert a grafika, az autók, a törés, az üldözések, menekülés, és a sikátorokon keresztül áthajtás közben borogatni a kukákat, dobozokat még mindig nagy élmény volt.

Végszó

Ezek voltak az én személyes kedvenceim ebben a 7 évben (2000-2007-ig). Természetesen mindenkinek más az ízlése, ezért a saját kedvencek listája mindenkinek másképp alakul. Hiszen nem vagyunk egyformák, és olyan sok jó játék jelent meg ebben az időszakban is mindenféle stílusban, sokféle platformra, hogy szerintem mindenkinek volt miből válogatnia. Ezért mindenki megtalálhatta magának azokat a játékokat, melyek az ő saját ízlésének megfelelőek voltak, és így felejthetetlen élményekkel gazdagodhatott általuk.

Nektek mik voltak a kedvencek ebből az időszakból?

Köszönöm a figyelmet :)

Web Counter