Nem vagyok profi csodát ne várjatok tőlem. Csak hobbiból csinálom. Trollok jöhettek.

Álmaimban

Álmaimban végtelen mezőkön kóborlok,

friss levegőt szívva a hegyekben bolyongok

Óvatosan bejárom a leggazdagabb erdőt,

csillogó tavak mindenhol, nem találok fertőt

Hihetetlen könnyedséggel felszállok az égbe,

északon esténként bámulok a fénybe

leúszom bátran a legméllyebb tengerbe,

a mélységbe úszkálok kagylókat keresve

Álmomban az emberek rendkívül rendesek,

tisztelnek, köszönnek és szeretnek

béke van mindenhol nincsenek harcok,

sehol nincsen fájdalom, csak kicsapongó arcok

Imádok álmodni, látni a boldog tájat,

építeni, ültetni és gondozni a fákat

ez a világ kizárólag az enyém,

valóra is váltanám, ha tehetném

Ébredés

Amikor reggelente megszólal az óra

fáradtan kelek fel a lágy zeneszóra,

bemegyek a mosdóba és a tükörbe nézek,

ráncok vannak arcomon, a szemeim sem épek

Az utcákon az emberek többnyire rosszak,

megvetnek, lehordanak, mindenért beszólnak

veszekednek, rabolnak és állandóan pusztítanak,

hazudnak, átvernek és rossz dolgokra buzdítanak

A szabadság csak illúzió, rabszolgaként élünk,

szomorkodunk, sírunk és a holnap miatt félünk

maroknyi bátor ember hiába pusztul,

gyávák ezrei miatt a helyzet csak durvul

Sűrű erdők helyén szemétdombok állnak,

árva kutyák a menhelyen új gazdára várnak

szánalmas barmok akik állatokat bántanak,

kik gyáva vérükért a gyengébbeknek ártanak

Megszánom azokat kik szenvednek ezekért,

Istenem, kérlek! Hozzád szólok ezrekért

Megvetem a népet kik mind ezt eltűrik,

S remélem megleljük a fényt, mielőtt az eltüník