Szevasztok!
Immár, magam mögött tudhatok, harminc kemény évet. A Harminc év alatt, voltam sok minden, csak akasztott ember nem. Kipróbáltam magam mint feltöltő, voltam Releaser és blogoló itt a gamekapcson. Talán ez és a feltöltősködés, amit a legtovább és legszívesebben csináltam, csinálok. Van azonban még egy dolog, a játék, amit sosem fogok abbahagyni. Mindig van kedvem hozzá, nem érdekel sem lelkiállapot, sem az időjárás szeszélyessége. Gyermeteg lelkesedéssel tudok leülni egy-egy cím elé a mai napig, ami valószínűleg már nem is fog változni, de bevallom: Nem is bánom.

Épp ezért, összeszedtem most nektek harminc olyan sorozatot, amit életem végéig szeretnék pótolni. Mivel a játékkészítés gyorsan fejlődik, a cím sok, így vagy nagyon bele kell húznom, vagy száz évig kell, hogy éljek.

Resident Evil

El sem tudom mondani, hány órát töltöttem azzal, hogy Raccoon City és környékén túléljem a zombi apokalipszist. Az egész, azt hiszem 2000-körül kezdődött a Resident Evil 3: Nemesisel. Életem egyik legmeghatározóbb játéka volt, talán ezért is a kedvencem mai napig. A Resident sorozat, nem csak a mutáció kegyetlenségével ismertetett meg, hanem egyenesen megtanított, milyen kihívásokat rejt a TÚLÉLŐ HORROR stílus. Mennyire máshogyan kell játszani, mint egy Quake vagy Fighting Force játékot. Később sikerült pótolnom, az első és második részt amik szintén nagy kedvencekké váltak. Ezen felül még a negyedik és ötödik részt is végigjátszottam, valamint a WiiU-s részeket is és még párat a sorozatból. Szinte nincs olyan, amit ne próbáltam volna és bár kicsit fanyalogva ültem tősgyökeres RE rajongó ként az újabbak elé, mégis örömmel látom a képernyőn, a Resident Evil feliratot mindig.

Command & Conquer Univerzum

Iszonyat nagy kedvencem még a következő univerzumban játszódó játéksorozat is, viszont elég érdekes módon, szinte egyet sem játszottam végig. A Red Allert 2.-vel csatlakoztam be a világba, majd később az eggyel játszottam nagyon sokat, amikor elkezdtem kifüggni az univerzumot. Valójában azonban a Generals volt, amiből egy nemzettel végigjátszottam a kampányt, viszont később áttértem a multira így annak izgalma hanyagoltatta velem a kampány további nyüstölését. Azt hiszem, nagy feladat lesz ezt is pótolnom.

Final Fantasy Univerzum

Sokak nem értik, mit lehet ennyire szeretni egy JRPG játékban. Talán, ha anno nem találkozom vele, akkor annyira semleges lenne nekem is mint például a Zelda vagy a Phantasy Star univerzuma. Így azonban, hogy tudom mire képes a Square és milyen az, amikor már több tíz része van egy játéknak, mégis képesek új dolgokat mutatni, új világokat, szerethető hősöket vagy Anti hősöket megteremteni, de mégis érzed azt az ismerős érzést a menüben és irányításban, mintha itt-ezzel már játszottál volna, így tudom miért szeretem a Final Fantasy sorozatot. Az FFVVIII volt, amiben tapasztaltam, milyen is amikor a készítők ténylegesen foglalkoznak egy világgal és majdcsak élőre teremtik azt. Később pótoltam a Final Fantasy IV-et és nem olyan nagyon rég a NES-re kiadott Final Fantasy első részét. Egyet sem bántam meg és a hosszúsága ellenére, sok játéktól eltérően itt nem rettentett el az időrabló jelző a játék többi részétől, csupán erősödött bennem az érzés, hogy mindenképp pótoljam a kimaradt részeket.

Gears Of War

Nagyon érdekes, hogy a GoW bekerült a listámba. Pár éve, amikor mindenhol köpködtem utána, sosem gondoltam volna, hogy egyszer olyan játékok mellé fog bekerülni, mint a GTA, Splinter Cell vagy hasonló nagy kedvenceim. A GoW egy teljesen véletlen események sorozata miatt lett az a játék, amivel elkezdtem játszani. Talán a Max Payne miatt, de nem igazán szeretem egy játékban, ha nem reális a sérülésmodell. Pontosan ez volt, ami mindig elriasztott a Gears of War sorozattól, hisz csak kapod a lövéseket, fröcsög a vér de mégis mész tovább. Aztán, volt egy időszak, amikor ez nem annyira zavart. A BioShock szériával együtt, ezt is elkezdtem és azon vettem észre magam, hogy az addig 1-2 óra játék után megunt első részt, egyszerűen nem tudom lerakni. Majd napok múlva, amikor végeztem, rögvest felkerestem egy pár boltot ahonnan játékokat szoktam rendelni, és be is húztam az összes részt, amik azóta is itt sasolnak a polcomon, és csak arra várnak, hogy újra harcba száljak Marcus oldalán.

Assassin's Creed Franchise

Lehet, hogy számotokra vagy sokak számára meglepő, hogy itt szerepel a játék, de én egyszerűen imádom. Anno az első rész lázában égő játékosokat itt sem értettem meg. Kipróbáltam, megnéztem, bólintottam hogy tényleg gyönyörű és komplex, de annyira unalmas és monoton volt, hogy többszöri próbálkozás sem segített azon, hogy megszeressem. Aztán később, munkában egy cikket olvasva az Assassin's Creed III-ról, arra a következtetésre jutottam, hogy ki kellene próbálnom ezt a játékot, mert az olvasmányom alapján úgy néz ki, sokat változott az első rész óta. Így a PSP-n a Bloodlines kézi konzolos részével elkezdve, megindultam hogy pótoljam a sorozatot. A PSP-s játék nagyon tetszett, viszont az első rész, ugyan olyan monoton volt számomra mint addig, azonban a történet miatt, kényszert éreztem, hogy végigvigyem. A második rész viszont, mindent megváltoztatott és örök kedvencemmé tette a sorozatot. A két kiegészítő után, jelenleg Altair és Ezio kalandjaival végeztem és egy új világban, Connor történetét játszom jelenleg.  A Syndicate és Unity kivételével, teljes a gyűjteményem.

MotorStorm

A MotorStorm azon meglepetések közé tartozik, ami nem csak hogy hangulatában és játszhatóságában is 10/10-es játék számomra, de ötleteiben, változatosságában és nem utolsó sorban a figyelmem elkerülésében is üti a maximumot. Véletlenek márpedig nincsenek? Mert én ezt a Tavaly vásárolt PS3-al kaptam és csak azért raktam be a gépbe, hogy megnézzem egyáltalán mi is ez, hisz sosem hallottam róla. Napokig volt a lemez a gépben, és kegyetlen nehézsége ellenére is, minden egyes percét imádom. Azért a folyamatos jelző, mert az utolsó pályákat egyszerűen még most sem sikerült megcsinálnom, pedig már csak egy hajszál választ el attól, hogy az utolsó aranyat megszerezve, felugordjak és ordítsak egyet, hogy Na nem b@sztok ki GoDachal, ezt is megcsináltam. Aztán meg, jöhetnek a következő részei. Mivel a Flatout és a Moto Racer is nagy kedvencem volt, így nem is kétséges, miért az ez is.

Crash Bandicoot Sorozat

Azt hiszem a hozzászólásokat és véleményeket olvasva, ezzel a sorozattal sem vagyok egyedül, aki imádja a butaságát és szórakoztatását. Anno, nagyon régen egy messzi-messzi galaxisban rengeteget toltam a harmadik részét, amit nem sikerült valamiért befejeznem. Végül úgy döntöttem hogy a Ratchet & Clank mellett ez is az a széria lesz, amit elkezdek begyűjteni és végül majd egyszer pótolom. Neki is kezdtem egy két éve, és az első két részt rögtön ki is pörgettem. Kihagyhatatlan ;)

Silent Hill

Talán ez is jó példa arra, hogy az ember ne legyen előítéletes. Én a Silent Hill játékokra, egészen a negyedik részig csak valami korcs Resident Evil klónként tekintettem, ami élő példája a versengésnek és ha már a Capcomnak van Resident Evilje, akkor miért is ne lehetne a Konami-nak Silent Hill-je. Mekkorát tévedtem, te jó isten. A Silent Hill 4: The Room már az első fél órában megvett magának és bár mivel a sorozat előző részeivel nem játszottam, kicsit érthetetlenek voltak a történések, mégis végig izgalmas és lebilincselő volt a sztorija. Azonnal neki is kezdtünk a párommal, az első három résznek is, ami kicsit tovább tartott, hisz a története Őt is nagyon érdekelte, a puzzle elemeket együtt fejtettük meg, így kikötés volt, hogy csak a jelenlétében játszhatom a játékot. Azóta még két kistestvéres (PSP) részt is kipörgettem az Origins-t és a Shattered Memoriest. A legutóbbi annyira tetszett, hogy talán kötelezővé tenném, az iskolában mint végigjátszandó játék.

Splinter Cell

Sam Fischer kalandjait az első promo videók alapján, a Max Payne-hez hasonlóan lehetetlenek tartottam, hogy majd olyan gépeken is futni fog, ami nem a NASA-nál van. Aztán telt múlt az idő, végre kijött a játék és imádtuk. Figyelni kellett a hangokra, árnyékokra ami itt már nem csak grafikai szépítése volt, de egyenesen a játékmenet egyik legfontosabb eleme. A második rész végigjátszása óta, ugyan úgy szeretem a sorozatot, kellemesen emlékszem vissza rá, valahogy mégis a feledés homályába merült. Ettől azonban még nem mondtam le róla.

Metal Gear

Na ő az a játék, aminek kipróbálására és végigjátszására két dolog ösztönöz. Az egyik, hogy játszottam a legelső részével, ami annyira maradandó volt, hogy most több mint húsz év után az újrajátszásánál, még mindig kívülről dúdoltam a dallamait és emlékeztem a pályarészekre, történésekre, ellenfelekre. Ezt nagyon sok mai játék nem tudja felmutatni, mert már pár nappal később erőlködnöm kell hogy felidézzem, mi is történt. A másik érv ami mellette szól, az egész egyszerűen a rajongók, rajongása. Tisztában vagyok vele, hogy másnak is jó ízlése van, így mivel nekem kimaradt a sorozat, hallgatok rájuk, hisz sem a Mass Effectet, sem a Bioshockot sem pedig az XCom-ot nem ismertem volna meg, ha nem hallgatok rátok.

Mass Effect

Na igen. Fentebb pont említettem Őt is. Aki nem próbálta, annak hiába írok ódákat, miért is Csodálatos ez a játék. Aki meg próbálta, valószínű végig is tolta és tetszik is neki, így azokat meg hiába akarom "meggyőzni".  Azonban sajnos, ezzel is úgy jártam mint a TT féle The Walking Deaddel. Ritka játék az, amit többször végigtolok. RE3, Half Life, Quake/UT, TWD, Wanted és ennek az első része. Annyira beszippantott, annyira megnyert magának, hogy el sem hiszem, hogy ki sem akartam próbálni. Egy amolyan "virtuális" haver unszolására próbáltam ki, több mint egy hónap egyezkedés után. Azonban amit kaptam, az valami eszméletlen. A Kaszások, a történet és a csapat, na meg a Normandy. Mind olyan, hogy az ember majd megvesz a folytatásokért. Többször végigjátszottam az első részt, majd mivel nem akartam a torrentes verziót leszedni, ezzel is tisztelegve a készítők előtt, a következő rész megvásárlásakor újrakezdtem megint, a mentések miatt. Aztán, annyira belemélyültem, hogy a mellékküldetéseken és a DLC-ken kívül nem is foglalkoztam a fő történettel, hogy ezzel is kitoljam a játékidőm. Viszont, egy mocskos winyócsere újra a kezdetekhez vezetett volna vissza, ami viszont így már kicsit unalmasabb lett volna, és még az emlékeim is élénkek a játékról, így határozatlan ideig parkoló pályára került. De nem örökre...

God Of War

Akinek kimaradt a PS2, PS3 éra, az a jelen játékról sem tudja elképzelni, hogy miért is rajonganak az emberek annyira a sorozatért. A God Of War, az a játék ami nem csak hogy megmutatta milyennek kell lennie egy vérbeli Hack and Slash játéknak, de annyira magasra tette a lécet, hogy mellette az MGS Rising, Dantes Inferno, Prototype és millió jó játék, csak jó játék maradhat. Természetesen eddig majdnem minden része megvételre került, és az első rész, valamint a két PSP-s része is végig lett véve, de még mindig hosszú az út, hogy azt mondjam, letudtam a franchiset.

Halo

A Halo sorozatot valaki vagy szereti, vagy nem. És azt mondom, mindkét tábort megértem. A neonfényes színek és érdekes ellenfelei, engem is elrémisztenének, ha nem tudnám mennyire egyben van a játék. A megjelenésekor, méltán büszkélkedhettek vele az Xbox tulajok és a kései PC megjelenésnek pedig jogosan értetlenkedhettek a PC tulajdonosok is, miért ekkora szám ez a játék, hisz idő közben olyan nagy címek kaptak helyet mint pl a Half Life 2. Én azonban, azok közé tartozom, akiknek volt szerencséje az első két részhez időben, és a PC verziókkal sem volt különösebb baja. Azóta 360-ra is az összes megjelent részt megvettem a Reach kivételével, és azt kell mondjam nem bántam meg. Bár, nekem a kedvencem az ODST lett, a számozott Master Chief részeket is bűnnek tartom kihagyni.

Call Of Duty

Mára a neves franchise neve közutálat tárgya lett, azonban én még mindig kellemesen gondolok vissza, minden játékban eltöltött órára. Igaz, hogy a multi kerülésem miatt, nekem a CoD 2 is kimaradt, csak a single részét vittem végig és nem sikerült megbarátkoznom a többjátékos móddal, de a Black Ops II.-ig bezárólag, kellemesen gondolok vissza mind a PC-s mind a Konzolos részekre. Mert addig, mind megvan és mindet ki is toltam. Aztán, lassan majd az újabbakat is lepörgetem, mert arra amire szánják, nekem tökéletesen megfelel.

Virtua Fighter

Sok verekedős játék van, és ha valamit fel kell hoznunk, akkor általában mindenkinek a Mortal vagy a Tekken jut eszébe, azonban nekem valamiért hihetetlenül a szívemhez nőtt a Virtua Fighter első két része is. Talán pont emiatt szeretném pótolni majd, a többit is és megnézni hová fejlődött a lassan 15-20 éve nem látott sorozatom.

Rogue Squadron

Remélem sokan vagytok, akik próbálták a Rogue Squadron című játékot. Én hetekig, hónapokig, évekig elő tudtam venni, annyira tetszett. Furcsa, mert a Star Wars filmek nem késztetnek sem moziba járásra, sem semmilyen rajongásra a játékaik viszont annál jobban bejönnek. Ezért is örültem, amikor a tudomásomra jutott, hogy Gamecubera folytatták a játékot és még két rész készült el. Ennek és a visszafelé kompatibilitásnak volt köszönhető, hogy újabb érv döntött amellett, hogy vegyek egy Wii konzolt. Sajnos, azóta még pótolni viszont nem sikerült.

Rainbow Six, Ghost Recon

Sosem voltam a hidegháború, kémfilmek rabja, azonban a Tom Clancy's játékokat mindig is szerettem. A sorozat két első tagjával anno még PCn és PSX-en játszottam nagyon sokat, azóta pedig az Advenced Warfare és Vegas óta nem sikerült egy címet sem pótolnom, pedig mindenképp szeretném.

Shenmue

Sokak által az Open World megteremtőjének is titulált Shenmue is azok közé tartozik, amit míg élek, szeretném végigjátszani.  Még régebben, azt hiszem az 576 oldalain keresztül ismerkedtem meg a játékkal, és hihetetlennek tartottam azt a rengeteg lehetőséget, amit írtak róla. Hatalmas izgalommal olvastam el a végigjátszást is róla anno, és azt hiszem lassan ideje lenni beállni azoknak a sorába, akik elmondhatják magukról, hogy végigvitték a játékot.

Soul Calibur

A SoulCalibur játékot még egy Plazaban egy játéktermi gépen láttam legelőször, és azóta is nagy kedvencem a Tekken sorozattal együtt. Nemrégiben, nekikezdtem a szellemi elődjének, a Soul Blade-nak amiből végül majd a SoulCalibur is lett. Meglepő vendégszereplőivel, kíváncsian várom mit hoz majd a sorozat nekem.

Devil May Cry

A Devil May Cry számomra a PS2 demo lemezével mutatkozott be. Lényegében, úgy szerettem a játékot, hogy a lemezen lévő Devil May Cry 3 intróján kívül, ami kegyetlenül hangulatosra sikeredett, semmit nem tudtam a játékról. Pár éve, egy rövid loot után sikerült szert tennem az első részre, amit miután végigvittem, elkönyveltem magamban a tényt, hogy nem csak a Ninja Gaiden az egyetlen nehéz, technikát igénylő ilyen stílusú játék. Azóta már 360-ra sikerült megszereznem a HD Collection nevű gyűjteményt, amiben az első három rész van benne és megvennem a negyediket is, a Reboot-ot pedig Steamre szereztem be. Most, még csak a 3. résznél járok, de biztosan nem fogok megfeledkezni róla.

Grand Theft Auto

Rémlik valakinek, a Most én jövök, vagy a Következő meghalsz után, én vagyok kétszer mondat? Nos, nekem rémlik, mert gyakran mondogattuk egymásnak a GTA első két részével játszva, a haverommal. Aztán amikor bejelentették a harmadikat, csak csodálkoztunk, hova fejlődött a technika. Később, játszva vele, pedig még a világ is megszűnt körülöttünk. Aztán a Vice City hangulatos szín, sztori, játékvilága pedig csak rátett egy lapáttal a rajongásunkra. Nekem azonban a San Andreas volt, ami végleg megnyert magának. Többször végigjátszottam 100%-ra és még azt is tudtam benne élvezni, ha csak cél nélkül bolyongtam a játékban. Hiába vettem meg a konzolos Story részeket és ruháztam be a IV., V. részekre, ezt a szerelmet, amire azt mondom, a VILÁG LEGJOBB JÁTÉKA, azóta sem tudta űberelni szinte semmi sem.

Mortal Kombat

Rég volt már, hogy a csoporttársammal veszekedtünk, hogy a fagyasztós ninja e az erősebb, vagy a sárga ruhás koponya fejű. Azóta már felnőttünk, a Mortal Kombat univerzum kinőtte magát. Ha nem is az első rész, bár azzal is sokat játszottunk, mégis az Ultimate 3 volt a kedvencünk. Rettentő sokat játszottunk még a negyedik résszel is, ami minden hibája ellenére, szerethető volt. Aztán a PS2 vásárlása mellett, az az érv is szólt, hogy a Mortal Kombat 5-6-7 csak konzolokra jelent meg. Az érv aztán a feledésbe merült, mint a folytatások is, és bár próbáltuk játszani és megszeretni, valahogy már nem az az igazi Mortal Kombat volt. Viszont a Reboot (IX) az valami hihetetlenre sikerült. Ahogy feldolgozta az első három rész történéseit, az példaértékű feldolgozásnak kellene hogy legyen, minden cég felé. Kár, hogy az X már nem ezt a vonalat követte, viszont ettől a pár bukástól még helye van itt a sorozatnak.

Forza Motorsport

Álmomban sem mertem volna gondolni azt, amikor a PSX-be betettem az első Gran Turismo-t, hogy lesz olyan játék, ami minden tekintetben felér a Real Racing Simulatorhoz. Aztán, amikor a szintén első Forza Motorsportot elindítottam és már a GT3. részét toltam javában, akkor láttam, hogy itt bizony komoly konkurenciára talált a Gran Turismo. Bár, sosem versengtettem a két sorozatot, idővel a GT minőségének lejtmenete miatt, a Forza lett az, aminek elkezdtem szépen, sorban kijátszani a részeit.

Quake

Az ember, viszonylag nehezen viseli, ha egy jól működő játékot lecserélnek valami másra. A Quake sikerességét, ez azonban nem befolyásolta. Mindhárom rész, azon kívül, hogy FPS játék volt, teljesen más stílusban került a játékosok kezébe. Én még jelenleg most pótolgatom az első részt, mert bár ismertem és játszottam velük, a Quake 3 Arenan kívül, egyet sem játszottam végig. A világát azonban a DOOM-al és Wolfeinsten-el együtt, egyszerűen imádom.

Castlevania

Halványan derengett csak, mi is az a Castlevania és hogy valami kardos izé volt még anno a NESemen. Később, amikor összeraktam a képet, a Nintendo 64 majd PS2 verziókkal és leesett, hogy ez a játék annak a 2D-s H&S játéknak az utóda, amit régen annyira szerettem, rögtön felkerült a listára.

Fallout

Van egy dolog, ami miatt nem szoktam szövegelni azoknak, akik az újabb Resident Evil részeket preferálják előnyben. Ez a dolog az, hogy én meg bár ismertem és próbaképp játszottam is a Fallout előző részeivel, a megváltást számomra a Fallout 3 jelentette. Az a játék egyszerűen mesteri. A története bár nem fog díjakat nyerni, a körítés minden pénzt megér. A DLC-k változatossága pedig mérce kellene hogy legyen más kiadóknak, ezért is lett a Fallout 3 számomra nem csak Game Of The Year de egyenesen Game Of The Life játék is. Valamint ezért kérek minden szeletet a világából, amit úgy érek el, hogy a régi és konzolos részeket is pótolni fogom.

Ninja Gaiden

Itt is olyan régi a szimpátia, mint néhány játéknál. Még a 8 bites korszakba robban be a Ninja Gaiden, ami rögtön megvett kilóra az animált átvezetőivel, pörgős zenéjével és kihívó nehézségével. Nem sok játékban lehetett városban garázdálkodni egy Ninjával, így maga a kivitelezés is elég volt. Aztán, jött Xbox Classicra a Ninja Gaiden BLACK, ami szintén a nehézségével és kiforrott harcrendszerével, az Ősz hajszálak mellett, szimpátiát is hozott.

Onimusha

Igaz, hogy a név nem volt teljesen idegen számomra, de legelőször az Onimushára a harmadik rész borítójánál figyeltem fel, ahol ott pózolgatott Jan Reno is. Sok alkalmam nem volt velük játsszani, inkább egy hosszabb próbának mondanám az első és harmadik részbe belefektetett időt, viszont biztosan pótolni fogom egyszer majd ezt is.

Doom

A Doom azon játékok közé tartozik, ami valamiért fiatal korom óta kimaradt a szórásból. Tetszett, akartam vele játszani, tehát semmiféle ellenérv nem szólt ellene, mégis elkerült az egész. Ezért aztán pár éve arra gondoltam, ha már úgyis megvan és nincs is kifogásom a játék ellen, el kellene kezdeni pótolgatni. Az első részét le is küldtem, majd a Doom64 Pc-s portját (azt hiszem Ultimate Doom) pörgettem le, viszont megálltam a sorozattal hogy be ne csömöljek tőle. Most jelenleg a Bethesda féle DOOM-ot tolom, de biztosan pótolva lesz ez is.

Gothic 

A Gothic sorozatba belevertem annyi időt, mint amennyit más játékokba egy év alatt, azonban mégsem mondhatom el magamról, hogy a négy része közül, végigvittem volna egynél többet. Mindig volt valami fránya mellékdolog, ami miatt a II. rész kivételével, egyiket sem tűzhettem ki a listám élére. Egyedül csak annyi vígasztal, hogy tudom magamról, imádom annyira hogy sem a technikai, sem a grafikai fejlődés nem fog meggátolni abba, hogy ha csak évek múlva pótolom, akkor is élvezzem.

Ennyi lett volna hát az elmélkedésem a bepótolni való sorozatokról. Azokra az stuffokra, amit nem nevezhetünk franchiseoknak, még csak gondolni sem merek már, hogy összeszedjem, mert a 100 év is kevés lenne hozzá ;)
A lényeg, hogy míg van miből válogatni, azt hiszem én vagyok a szerencsésebb ;)

Játsszatok!