A Gearbox sokak számára olyan, mint egy Isten. Nagyon sok jó játékot hozott el nekünk a Valve-val, abból az időből, amikor még az utóbb emlegetett kiadót, nem a Steamhez hanem a minőségi játékokhoz kapcsoltuk. A Half Life sorozaton kívül, a Gearboxhoz lehet kötni, még a Brothers in Arms szériát is, ami bár nem volt akkora siker mint a Half Life és kultuszjáték nem lett, mégis a minőségi programok közé sorolhatjuk, és a másik két vetélytárs a Medal Of Honor és Call Of Duty sorozatok mellett, méltán nyerte el a dobogós harmadik helyet.
Az Opposing Force, akkor még kiegészítő csomag ként emlegetve jutott el hozzánk. Önmagában is futtatható programról beszélünk, ami a széria első részét teljesen más szemszögből mutatta be nekünk. Míg az alapjátékban a tudóssal, Gordon Freamennel kellett túlélnünk a katasztrófát amit magunkra szabadítottunk, addig itt Adrian Shephard, USA tengerészgyalogosával kellett rendet tennünk. Illetve, csak kellett volna, de aztán amikor kiderült, hogy kevesek vagyunk akkor visszavonulót fújtak, minket pedig egy apró késés miatt a Black Mesa kutatóintézetben hagytak magunkra.
A játék számomra korszakalkotó volt. Persze, ma már csak mosolyog a fiatalabb réteg, viszont nekem hatalmasat robban a csapattársak aktivitása. Mert akkor, abban az időben ez egy újdonság volt. Nem csak, hogy az NPC-k (Játék Által Irányított Karakterek) nem mozogtak és nem nagyon csináltak cselekvéseket, de ha volt is ehhez hasonló script (előre generált cselekménysorozat) akkor az is csak az ellenfelekben volt tapasztalható.
Számomra a Half Life Sorozat ezzel a kiegészítővel kezdőtött, majd csak később pótoltam az alapjátékot, majd a második hivatalos kiegészítőt, a Blue Shiftet. Élmény volt, mindhárom szemszögből megtapasztalni a történéseket és végre igazi, sztori módot játszani.
Mivel a múltkor kitértem a hangokra, így most is megtenném és ennek több fő oka is van. Az egyik, hogy a zenékre egyáltalán nem emlékszem. Nem azért, mert rosszak voltak, hanem mert abban az időben, még a tört verzió kis méretének elérése miatt, általában kiszedték belőle. Viszont, a játékban a hangokra, mai napig emlékszem, annyira maradandóak, annyira egyediek. Egy-egy fegyver hangja, az élettöltés, a páncéltöltés mind olyan, hogy ha most meghallom, akkor a hideg kiráz, annyira feleleveníti az emlékeket.
Ebben is, mint a HL-ben már volt multiplayer, amiről külön egy egész napnyi posztot tudnék írni. Rengeteg lehetőséggel, nagyon jó ballanceval és sok-sok fegyverrel iszonyatosan jó LAN partikat lehetett lejátszani, és higgyétek el, este hattól másnap reggel hatig nem lehetett megunni. Aztán persze jött a Counter Strike, de ez már egy teljesen más történet.
Számomra az Opposing Force 10/9
És csak azért nem 10, mert sajnos a mostani generációt már nem fogja bevonzani az a plussz a játékban, amit akkor nekünk extázisként okozott.
Ti, hogy emlékeztek az Opposing Force-ra?
Azt hiszem, most a HL1 felújított változata után (Black Mesa) ezen is dolgoznak.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.