Üdv Mindenkinek!

Godach vagyok, aki még nem ismerne innen gamekapocsról, régebben sokat blogoltam itt és az elején (ó de rég is volt már) még 2014.-ben elkezdtem egy folyamatos blogsorozatot, amiben minden év végén bemutattam, valójában inkább megosztottam a többi játékossal, mikhez volt szerencsém abban az évben. Ez, jelenleg is fut, immár negyed éves darabolásban, azonban az előző éveket is pótolni szeretném, ennek az egyik részével találkozhattok most.

"Amit tudni kell rólam, az az hogy mindenevő vagyok. Sem platform sem pedig játékstílus nem szab határt annak, hogy életem egyik meghatározó időtöltésével foglalkozzak, ami meglepő módon nem más mint a gaming. Nem vagyok sehol sem kiemelkedő, de utolsó sem. Nincs semmi extra bennem, csak maximum az, hogy imádok játszani. Volt is erre egy nagyon jó megjegyzés, amit gyakran szoktam emlegetni, felidézni: "Nem azért játszom, mert nincs életem, hanem azért hogy sok legyen"

#092 Left 4 Dead 1 (PC)

Sosem voltam nagy multiplayer játékos. Nem is igazán érdekelt az online rész soha, semmiben. Természetesen a LAN party-k azok maradandó élmények egy gamer életében, de az hogy idegenekkel játsszak együtt, akiket nem ismerek, nem vonzott. A Left 4 Dead megjelenésekor azonban rávettem magam és nem bántam meg. Ha nem csak azt nézem, hogy számomra egy hihetetlenül összerakott, sok lehetőséget és változatosságot nyújtó játékkal nyomultam, ami a kedvenc témámat (zombiapokalipszis) dolgozza fel, hanem azt, milyen kegyetlen jó volt csapatként egy hawaii és egy orosz srác társaságában egy egész kampányt végig tolni, akkor is hatalmas pacsit küldenék a készítőknek.

#093 Mirror's Edge (PC)

Nem is tudom, hogy ezelőtt találkoztam e olyan játékkal, ahol az ugrálás volt a fő játékmechanikai elem. Persze ismerem a PoP szériát, de nem játszottam vele, azonban az ebben az időben divatját élő freestyle futkorászásra én is vevő voltam. Az, hogy egy parkour kalandjait pedig belső nézetből élhettem át, nagyon jó élmény volt.

#094 Soldier Of Fortune 1. (PC)

Ebben az évben a végigjátszott játékok között, nagyon sok olyan van, amit a nosztalgia miatt vettem elő. Volt régebben egy listám, viszont a kétezres évek elején szelektáltam azokat a végigjátszott játékokat belőle, amiket cheattel vagy más segítséggel toltam végig. A Soldier első része is egy olyan gyöngyszem, ami ebben az évben makulátlanúl kerülhetett be a végigjátszott játékaim közé.

#095 Tom Clancy's Splinter Cell 1. (PC)

Emlékszem még, ahogy néztük a képeket és lehetőségeket egy asztalt körbeülve, azt hiszem Gamestar újságot olvasva erről a játékról. Hihetetlennek tartottuk, hogy a NASA-n kívül valakinek is futni fog a háztartásában. El kell mondanom, hogy a sok akció játék után, kicsit szokatlannak és nehéznek hatott a Splinter Cell első része, de ahogy ráéreztem az ízére, rögtön magába szippantott és nem bántam meg, hogy bepótoltam.

#096 Tom Clancy's Splinter Cell 2. - Pandora Tomorrow (PC)

Tudjuk, milyen az ha valaki vérszemet kap. Mint ahogy azt fentebb is említettem Sam Fischer és a története, megvalósítással együtt nagyot csapott így már repültem is a következő részére. Érdekes, hogy bármikor kérdeznék tőlem, egy nagyon jó játéknak tartanám mindkettő végigjátszott részt, valamiért mégis ott le is maradtam, azóta se játszottam egyel sem.

#097 Attack On Pearl Harbor (PC)

Pár évente késztetést érzek arra, hogy vadász legyek. Ha nem az, akkor focista vagy buszsofőr. Vagy, valami teljesen olyan, ami amúgy nem annyira érdekel, de mégis szeretnék azonosulni bizonyos posztokkal. Erre volt jó a fenti játék is, amikor bizony pár óra erejéig második világháborús pilóta lehettem.

#098 Freedom Fighters (PC)

Nehéz lenne ebbe a pár mondatba leírni, mit is adott annak idején a Freedom Fighters, de aki ismerte azt tudja, hogy teljesen más megvilágításban mutatta meg a megszállt USA-t. Mario mellett így megismerhettük a második világmegmentő vízszerelőt. Csak ajánlani tudom.

#099 Burnout Paradise – The Ultimate Box (PC)

Vannak azok a játékok, melyek kifejezetten egyértelműsítették számomra, milyen konzolt és mikor kell vásárolnom. Ilyen nagy húzóerő volt a Burnout sorozat is, aminek az első részéről készült képeken csak úgy csorgattam a nyálam. Szép lassan sikerült pótolnom őket és azt kell mondjam, hogy a Paradise tényleg mindennek a csúcspontja volt.

#100 The Adventures of Robinson Crusoe (PC)

Ekkor még nem ismertem a túlélőjátékokat és azoknak a hangulatát, viszont már ekkor is rajongtam ezért a számomra varázslatos atmoszférát nyújtó stílusért, amit csak a Robinson Crusoe évről évre való elolvasása nyújtott. Azt mondják, ha ló nincs akkor jó a szamár is, így hát egy csipet hangulatért ezt a játékot is élvezettel kattintgattam végig.

#101 Colin McRae Rally 2. (PC)

Ismerjük az első csókot. Feledhetetlen. Bár, a sorozat történelme előtt is találkoztam már rallys játékkal, mégis a Colin McRae Rally 2 volt számomra az az igazi, aki megszerettette velem a terepautózás élményeit és szépségeit. Emlékszem, sokat agyaltunk rajta, hogy milyen gumit tegyünk a kocsinkra a különböző terepviszonyokat legyőzve és hogyan állítgassuk az autó egyes részeit. 2009-ben tudatosult bennem, hogy ez a játék még nincs a végigjátszott játékok listámon, így rögtön pótoltam is.

#102 Wanted – Weapons Of Fate (PC)

Ha egy játékot nem csak egyszer írnék be, akkor bizony ez a Wanted most fél tucat helyet foglalna el. Az első végigjátszás után, már indítottam is újra és újra. Remek folytatást és előzményt dolgozott fel a filmből, amit szintén rengetegszer néztem végig. Olyan jeleneteket élhettem át, amiket csak tágra nyílt szemekkel figyeltem a filmben és olyan részletekbe avatott be, amik kiegészítették és megmagyarázták a történetet. Nagyszerű alkotás, a maga módján, bátran ajánlom mindenkinek akinek tetszett a fentebb említett adaptáció is.

#103 X-Men Origins Wolverine (PC)

Most lehet sokan fognak megharagudni, de nem szeretem az X-men univerzumot. A filmeket is kizárólag a történet érdekeltsége miatt “szenvedtem” végig, azonban amikor a kezembe került a Wolverine úgy gondoltam, hogy teszek vele egy próbát hisz a focit sem űzöm élőben, mégis szeretek pár évente FiFázni egyet. Nem bántam meg, rögtön a második jó filmből készített játék kedvencem lett.

#104 Adventure Island 1 (NES)

Sokszor beszéltem, írtam már nektek a pótlásokról. Azokról, amikről gyerekként lemarad az ember vagy nem tud, nincs lehetősége annyi időt szentelni neki, mint amennyit szeretett volna. A Hudson féle Islander is ilyen számomra, annyi kivétellel, hogy míg a gyerekként álomnak képzelt repülés megtanulása az is marad, ezt volt lehetőségem bepótolni.

#105 Adventure Island 2 (NES)
A történet nem változott, a kivitelezés már viszont annál jobban. Ráadásul itt az újdonság érzése is megmaradt, mert kölyökkoromban nem rendelkeztem a második résszel. Immár dínókon lovagolhattam és egyéb újításokkal találkozhattam úgy, hogy megmaradt az első rész varázsa.

#106 Adventure Island 3 (NES)

Bevallom őszintén, azt hittem, hogy a harmadik részre a sorozat annyira ki fog fulladni, mint ahogyan én is. Már-már csak azért kezdtem bele, hogy “ez is meglegyen” de komolyan mondom, az inventory ami bár eléggé kezdetleges és a változó pályarészek és terepviszonyok, igencsak feldobták a hangulatot. Méltó része a sorozatnak.

#107 Spider Man – Return of The Sinister Six (NES)
Életem első Spider Man játéka és egyben a legjobb is. Emlékszem, hogy gyerekként még nagyon nehéznek találtam és nagyon sokat küszködtem vele. Most, amikor ebben az évben újra elővettem, nem mondom hogy játszi könnyedséggel, de sokkal gördülékenyebben élvezhettem végig póki kalandjait.

#108 Dead Space 1. (PC)

Gőzöm sincs már, hogy mi vitt rá arra, hogy nekikezdjek ennek a játéknak, de (ne nevessetek ki) azt hiszem, nagyon tetszett az elején valami videóból az űr, ahogyan az aszteroidák, törmelékek lebegtek a végtelen űrben elvegyülve az űrhajó törmelékeivel. Kezdés után viszont, rögtön tudtam hogy a Resident Evil és Cold Fear mellett, új kedvenc ütötte fel a fejét, immár a világűrben.

#109 Mass Effect 1. (PC)

Hmmm. Mosolyogva emlékszem vissza, arra az egy hónapra amikor Eco12 nicnkevű virtuális barátom, minden nap többször kérte, hogy kezdjek neki ennek a játéknak. Úgy gondoltam, hogy bármennyire is szeretem az űrt, nem igazán akarom én ezt. Varázslatos kibercuccok, killódjak a karakterfejlesztéssel és még beszélgessek is, holott mehetnék lőni is. Aztán, beadtam a derekam. Végigjátszottam, majd újra és újra. Kevés játék volt rám ekkora hatással. Érdekes, hogy bármennyire is imádom mai napig, valamiért a következő részek, mindeddig kimaradtak.

#110 Die Hard 4.0 – The Mobile Game (Mobile)

Jó-jó tudom. Aki mobilon játszik az nem gamer, de nekem mindegy mint tolom, csak játszhassak kicsit így amikor már a munkahelyre és haza ingázva minden játékokkal kapcsolatos újságom elfogyott vagy kívűlről fújtam őket, ráfanyalodtam erre a nagyszerű 2D shooterre, ami meglepő mód teljesen beszippantott.

#111 Johnny Crash Texas (Mobile)

Ismét egy mobiljáték, ami bármennyire is agyatlan, egyenesen arányosan annyira szórakoztató is. Rettentő sokat azon kívül, hogy egy ágyúból kilőtt Cowboykalapos úriembert irányítunk és különböző powerupok felvételének segítségével kell minél messzebb eljutnunk nem tudok mondani. Talán, pont ez az egyszerűség az előnye, mint később a szintén nagy sikerű, Jetpack Joyride-nak is.

#112 Colin McRae Rally 1. (PC)

Fentebb említettem a Colin szerelmem kezdetét, de milyen is lenne egy szerelem, ha nem olyan amit kívülről-belülről szeretnénk ismerni. Aztán, nézegetve a játéklistát, meglepően tapasztaltam, hogy bizony bármennyire is imádom a sorozatot, szinte egy részét sem játszottam végig, így megindítottam a lavinát.

#113 Colin McRae Rally 3. (PC)

Azt hiszem ennél a játéknál volt az, hogy megfogadtam azt a dolgot, hogy csak és kifejezetten olyan emberektől olvasok véleményt, akiről tudom hogy az adott stílusnál elfogulatlanúl tud beszélni a játéknál. Pontosabban, nem azoktól olvasok, hanem azok tanácsait fogadom meg. Valamiért, bennem maradt az, hogy a CmR3 egy nem jó játék és így is készültem rá, mivel már minden előző részét letoltam ekkor. Tény, hogy a csak és kifejezetten (ha jól emlékszem) Ford Focus választása kampány módban, nekem sem tetszett, de ettől még ízig vérig CMR-nek tartom ezt a folytatást is.

#114 Colin McRae Rally 2004 (PC)

A nagy Rally mániában természetes, hogy a következő és egyben sajnos utolsó Colin McRae Rally-val folytattam. Itt már utólag visszagondolva, fellelhető az eszmei utód, azaz a Dirt kampánymódja, vezetése amit talán a Toca Race Driver sorozatban láttam először, de ettől független még nagy kedvencem lett ez a rész is.

#115 Knight Rider 1. (PC)

Vannak az embernek olyan kedvencei akitől még a sz.r sem büdös. Ilyen gyerekkori kedvenc nekem a Knight Rider is, amitől bár óva intettek (hozzáteszem, jogosan) én valamiért mégis élveztem KITT volánja mögé beülni. Úgy voltam vele, hogy ha az RTL Winter Gamessal is jól el voltam, miért is ne lehetnék ezzel is. Nem tévedtem.

#116 Knight Rider 2. (PC)

Az előző bejegyzésem nem szeretném megcáfolni, mert bár megbánni nem bántam meg az első részt, a másodiknál már megtanultam, hogy rosszból is megárt a sok. Ledöngettem, de csak mert tudtam, hogy egy nosztalgikus pillanatban úgyis elő venném csak azért mert még nem volt meg. Így, legalább már nem áll fenn ez az esély.

#117 Chip & Dale 2. - Rescue Rangers 2. (NES)

A nagy-sikerű C&D Nintendo Nes folytatása már nem ütött akkorát, mint az első rész. Nem mondom hogy rossz volt és látszódott, hogy valamit azért próbálnak benne újítani, de itt már nem segített a nosztalgia ereje sem. Nem bánom természetesen, de elég is volt annyi belőle, amennyi.

#118 Teenage Mutant Ninja Turtles 1 (NES)

Mivel a második résszel kapcsolódtam be a sorozatba, ami azóta is hatalmas kedvencem, mindenképp szerettem volna pótolni a franchise többi részét is. Az első résznek, köze nincs a 2-3-hoz, ettől még nem mondanám hogy rossz játék. A karakterek animációja és méreteivel is voltak gondjaim, viszont egy első résznek ez megbocsájtható.

#119 Teenage Mutant Ninja Turtles 3 - The Manhattan Project (NES)

Ízig-vérig folytatás. Ha valaki nem ismerné, de a második résszel játszott, akkor ez is biztosan tetszene neki. Nekem, nagyon is tetszett bár mindig is gyengém volt a 2D Beat’em Up

#120 Hitman 1. - Codename 47 (PC)

anegyvenhetes ügynök. Érdekes koncepció volt annak idején, belebújni egy bérgyilkos bődébe a világmegmentő, akcióhősök után és ez a mai napig nem változott. Bár, az alapkoncepciónál még nem gondoltam arra, hogy a karakterünknek lesz egy összeálló háttértörténete, mégis meglepően izgultam a végére és vártam hogy belekezdjek a következőbe.

#121 Hitman 2. - The Silent Assassin (PC)

Több szabadság, több lehetőség és több útvonal a célpontok likvidálására. Mi kellhet még a változatos küldetéseken kívül ahhoz, hogy az ember ismét szívesen gyilkolásszon kicsit? Semmi. A Hitman 2 egy nagyon jó játék lett, amit néha még mindig előveszek, pár küldetés erejéig.

#122 Commandos 1. - Behind Enemy Lines (PC)

Ismét egy tipikusan olyan játék, aminek az értékeit felnőtt fejjel sokkal jobban ki tudod ismerni, mint pucérszájú korodban. Természetesen magam is tudom, hogy hülye hasonlat, de számomra a sakkhoz hasonló élményeket váltott ki a játék, ami bár kegyetlenül megizzasztott, mégis örömmel tudhatom a bakancslistám egyik fokán, mint végigjátszott játék.

#123 Commandos 1. - Beyond The Call Of Duty (PC)

Megmondom őszintén, nem is nagyon emlékszem már, mivel adott többet ez az önállóan is futtatható kiegészítő a pályákon kívül. Mintha úgy rémlene, hogy még a főküldetéseknél is nehezebb lesz a dolgunk, de ezen kívül más nem rémlik.

#124 Star Wars – Rogue Squadron 1. (PC)

Minden idők egyik, ha nem a legjobb Star Wars játéka számomra. Ritkán szoktam azt mondani, hogy valami ordít azért hogy Remake vagy Remaster kiadást kapjon, de ez tuti egy azok közül. Nagyon sokszor végigjátszottam és a Gamecube vásárlás mellett is azért döntöttem, mert arra jött ki a második és harmadik része.

#125 Final Fantasy 1. (NES)

Idővel tudatosultak bennem, hogy milyen nagy sikerű sorozatok részeivel játszottam, amik később világhírűek lettek. A Metal Gear mellett a Final Fantasy is ilyen volt, ami egyértelművé tette számomra, hogy immár kicsivel több angol tudással és valamennyi tapasztalattal, vágjak bele a sorozatba. Tényleg fantasztikus kaland volt, már az első rész is.

#126 Silent Hill 1. (PSX)

Nem tudom a régi motorosok mennyire emlékeznek még rá, de anno az egyik nagy bevásárlóközpontban (asszem Tesco) ki lehetett próbálni egy PlayStation gépet és a benne pörgő Silent Hill első részét. Nekem akkor a dual analóg irányítás és persze hogy időhöz vagyok kötve, nem igazán ment így csak magamban elkönyveltem, hogy egyszer én ezt a játékot végig fogom játszani. Első találkozásom a sorozattal a negyedik rész volt, de kitartóan nekiindultam itt is a franchise felgöngyölítésének amit szintén nem bántam meg.

#127 Silent Hill 2. (PC)

Második nekifutásra a Konami nem csak a Sony masináinak a tulajdonosait célozta meg, hanem több platformon borzolgatta a játékosok hátain a szőrt, amit nagyon is jól tett. A felállított alapköveket az első rész sikerével és a második rész tökéletesítésével, megingathatatlannak tűnővé tette, akkor.

#128 Silent Hill 3. (PC)

Talán itt is a bőség zavara volt jelen, de nekem ez a rész nem tetszett. Szép volt, de hála istennek rövid. Valahogy nem tudtam azonosulni sem a kiscsajjal, sem az egész játékkal. A sorozatra illő, hogy nem csak maga Silent Hill hanem a történet is ködös, de itt már nekem nagyon nem akart összeállni a kép. Sok Silent Hill játékkal játszottam azóta, de szerintem ez a legrosszabb rész.

#129 Silent Hill 2. - Born From a Wish(Maria Story) (PC)

A harmadik rész csalódása után, belebotlottam ebbe a melléktörténetbe, ami bár igencsak rövid volt, oly annyira hozta vissza a kedvem, hogy ne temessem el magamban a Silent Hill sorozatot. Maria története részben magyarázatot ad megválaszolatlanul maradt kérdésekre, amit illik megtapasztalni.

#130 Desperados 1. - Wanted Dead Or Alive (PC)

Életem egyik legmeghatározóbb játéka, amivel nagyon sok órát játszottam, biztosan több százra rúg, mégsem sikerült végigjátszanom, egészen eddig az évig. Maga a western stílus sem a kedvencem (bár nagy bajom nincs vele) és a játékmenet is csak a Commandos játéknál jött be ekkor még nálam, mégis valami elvarázsolt, és John Cooper kalandjait azóta már többször is végigjátszottam.

Az eddig végigjátszott játékaimról megjelent blogok: