Sziasztok!
Elöljáróban szeretném nektek elmondani, hogy ha valaki a kétezres évek elején azt mondja nekem, hogy könyveket fogok olvasni akkor pofán röhögöm. Ha ezek mellé azt mondta volna, hogy egy nyáron egy fél PC árát fogok könyvekre költeni akkor meg egyenesen mentőt hívtam volna hozzá, mert ez közel sem lett volna számomra vicces, hanem épp ellenkezőleg. Annyira ijesztő és nonszensz kijelentés lett volna, amire csak egy pszichopata képes.

Soha egyetlen kötelező olvasmányt nem olvastam el, amire így utólag nem vagyok büszke, de akkoriban ez kegyetlen vagánynak tűnt. Voltak az osztályban akik elolvasták és pár lökdösés ellenében szívesen odaadták az olvasónaplójukat, amit jobb esetben legalább szinonimákkal helyettesítettük, rosszabb esetben egy az egyben másoltunk át. Persze ilyenkor a rafinált tanárok rögtön rájöttek, hogy valaki csalt. Ilyen esetekben egyértelműen rám mutogattak, a mai napig sem tudom miért. Na de az, hogy a könyvek nem érdekeltek, egyszer megváltozott.

Nem fogom részletezni, mert nem akarom azt hogy a későbbiekben egyszer visszaéljen vele valaki, de történt egy olyan eset, hogy semmit nem tudtam csinálni, csak gyertyafénynél. Számolgatva az ujjaim és tervezgetve azt, hogy mivel fogok játszani, ha újra lesz áram eszembe ötlött valami. Az egyik havernál láttam egy Terminatoros könyvet. Pattantam a biciklire és tekertem le hozzá, hogy este meglegyen a kötelező olvasmány. Így a Terminator - Démon a Jövőből című könyvvel tértem vissza. Este pedig hozzá is kezdtem, de mintha ólomból lettek volna a lapok annyira nehezen hajlottak előre. Végül a betűzésből szótagolás lett, majd egész mondatok peregtek le előttem. Mai fejjel olyan ez, mint amikor felveszel egy VR szemüveget és kitárul előtted a világ.

Ahogy olvastam a szavakat, úgy épült tégláról-téglára egy egy építmény. Olvastam a főszereplőről, és amikor az arcszőrzetéről írtak, úgy nőtt ki a pucér száján a szemem előtt. A ruha, amiben addig elképzeltem, szempillantás alatt stílust és színt váltott, ahogy az le lett írva. Hihetetlen élmény volt, amit soha semmi sem fog tudni majd pótolni hisz a tökéletest a saját képzeletem alkotta azt ami pedig nem tökéletes azt a saját képzeletem alkotta tökéletesen nem tökéletessé.

A könyv elolvasása után tekertem le a következő részért, de itt már előre gondolkodtam és mivel a kötet négy könyvből állt, elhoztam a maradék hármat. Pillanatok alatt ledaráltam és kellett még. Érezni akartam még azt a világot, amiben vannak szabályok, vannak határok de mocsokmód el vagyok benne engedve. Úgy éreztem magam, mint egy mozgássérült aki hirtelen teljes értékűen tud mozogni és emellett szabadjára van engedve egy hatalmas területen, ahol oda megy/szalad/ugrik/repül ahova akar. Persze vannak határok, de azon belül te vagy az, aki megalkotja az egészet.

Amikor ennek a haveromnak elfogytak a könyvei, már nem is igazán érdekelt a videojáték. Hazudok, mert mindig is érdekelt és mindig is érdekelni fog, de már nem csak ez volt a hobbim, hanem az olvasás. Jöttek-mentek a haverok és hülyének néztek, hogy az addig csíntalan, rosszalkodó, mocsok kis GoDach (akkor még Norbi) feladta az életet és olvasni kezdett. Szó szerint annyira ritka volt az ilyesmi, hogy dugva olvastam vagy elraktam a könyvet ha jött valaki. Szóval a haver kifogyott a könyvekből és így beiratkoztam egy könyvtárba. Könyvtárba? Igen, könyvtárba… “sosem gondoltam volna magamról én sem”.

Itt ismertem meg a kedvenc írómat, akiről majd a későbbiekben kicsit hosszabban szeretnék mesélni, ha kíváncsiak vagytok rá. Tehát a haver kifogyott a könyvekből (terminator, alien, diablo, warcraft) így a könyvtárból hoztam ki pár apróságot, amik aztán gyökeresen megváltoztatták az életem. A haver nagy “kocka” volt így ebben a témában olvasgattam a könyvtár viszont bele vitt a Stephen King féle thriller/horrorba is.

A kedvenc könyveimet kihagyva, most ezt nem tudom nektek máshogy leírni, csak úgy hogy az évek alatt, úgy kezdtem, hogy azért olvastam és azért olvastam játékokkal kapcsolatos könyveket, hogy kielégítsem a játékszenvedély hiányát. Viszont annyit változott ez az egész, hogy lassan ezen könyvek olvasása után keresem a kedvenc játékom.

Amikor a kis falusi könyvtár is kifogyott abból ami engem érdekelt, akkor elkezdtem először archívumokba majd könyvesboltokba járni. És valóban, elvertem a pénzem könyvekre. Könyvekre, amiket amikor kinyitottam, akkor egy egész világra nyitottam ajtót és amiket soha nem tudok bezárni. Az utolsó lapot behajtva, a polcra feltéve is mindig ott vannak velem. Van amit kölcsön adtam és sosem került vissza. Van amit elajándékoztam és van ami a mai napig itt csücsül a padon. Egyik sincs a kezembe, de mind itt van a szívembe és nem tudom hogy félelmetes e vagy sem, de egy-egy főhősre jobban emlékszem mint a volt általános osztálytársaimra vagy egy-egy helyszínre is jobban, mint olyanokra ahol ténylegesen jártam.

A kérdésem az lenne hogy viszonyultok a könyvekhez?
Szerettek e olvasni, attól független, hogy van e időtök rá?
És egy utolsó gondolat. Easter Egg-ként mellékeltem pár képet azokból a témákból amik a kedvenc könyveimet dolgozzák föl de kíváncsiak vagytok e, mik ezek a címek?