Szép napot.

Nem olyan rég, talán két három hete hajnalban megébredtem és mivel igazából gőzöm sem volt hogy miért, leültem az ágy szélére gondolkodni miközben a Film+on épp a Tökéletes Célpont indult el. Elkezdtem nézni és bár kölyökkoromban ezerszer láttam, még most is olyan érdeklődve lestem végig, hogy csak a stáblistára lettem figyelmes.

A gyerekkori színészeket (Stallone, Arnold, Van-Damme és még sorolhatnám) mindig is szerettem, de mostanában lettem figyelmes arra, milyen szinten igénylem azt, hogy ezeket időszakosan újra nézzem.

Szóval egy teljes filmet végignéztem egy ültő helyemben, ami odaszögezett annyira, hogy még cigizni sem mentem ki, ami nagy szó mert akár egy Breaking Bad rész közepén is képes voltam kiszaladni egy szál bagóra. Aztán, a következő nap szintén megismétlődött a jelenség, csak akkor a Pusztító című (számomra egyértelműen remekmű) volt a soron.

Én esküszöm, hogy próbáltam kritikusan vizsgálni a filmet a nézése közben és persze találtam hibákat, bakikat vagy olyan megoldásokat, amin lehetett volna finomítani, mégsem sikerült meggyőznöm magam, hogy ezeknél a filmeknél a nosztalgiafaktor miatt érzem annyira azt, hogy igazi akciófilmek.

Hozzáteszem, bármennyiszer is láttam ezeket a filmeket, mai fejjel már csak azért is jó visszanézni, mert rengeteg olyan (akkor még fiatal mellékszereplő feltűnik bennük) akikből aztán csak később lett sztár. Ahogyan Rob Schneider is a Pusztítóban vagy Arnold Vosloo a Tökéletes Célpontban, akit ugye Imhotep szerepében ismerhettünk meg a Múmiában.

Persze az emberben egyértelműen vannak nosztalgikus érzések is, de ha elindítok egy Kommandót például, akkor mai napig tudok kacagni olyan hülye szövegeken, amit egyébként kívülről fújok már.
Matrix: Emlékszel? Azt mondtam, téged nyírlak ki utolsónak.
Sully: Igen, emlékszem! Persze!
Matrix: Hazudtam.

Szóval, most nem a kedvenc filmjeim akarom felsorolni vagy a kedvenc jeleneteim, inkább arra akarok választ találni és azt szeretném elemezgetni, hogy miért is szereti az ember ezeket a filmeket. Egy Bud Spencer és Terence Hill filmnél például szó szerint látszik, hogy színdarab az egész veszekedés, mégis mai napig képes vagyok végigkacagni akár egy egész filmet, az idióta húzásokkal a Nyomás Utánától megkezdve a Bombajó Bokszolóig. És ami a legfurább, hogy a fiam hozzám hasonlóan igencsak szeret játszani és bár szerintem még nem betegesen sokat, de elég sokat gépezik, ha az első nevetésem vagy Bujtor István hangját meghallják a TV-ben, akkor már vonulnak is be és ülnek oda mellém, úgy nézzük végig a filmet.

Szóval, mivel nem találtam meg a jelenkori filmekben azt, amit a régiekben szerettem így elkezdtem vadászni abban a korban, ahol a kedvenceim születtek de a rivaldafényben sok anyagra nem vetült rá a fény. És képzeljétek el, olyan cuccokat találtam ami már így idővel persze sosem lesznek sikeresek és olyan kultuszfilmek, mint a kedvenceim de "szerintem" felérnek hozzájuk. Így akadtam Laurence Fishburne és Stephen Baldwin párosának filmjére (amiben egyébként Salma Hayek is főszerepet játszik, rágjam meg a húsát). És amikor végignéztem, azt mondtam hogy ez eszméletlen jó volt. Rendezésben, vágásban, sztoriban, szereplőválogatásban és persze a kilencvenes évekre jellemző filmes atmoszférában is ott volt a szeren.

Mark Dacascos számomra a 90'-es évek Jet Li-je volt vagy a 70-es évek Bruce Lee-je. Valamiért nagyon kevés szerepben láttam és azt hiszem a Predator 3 le is húzta nála a rolót, minden esetre én  mindig örömmel gondoltam vissza rá. A régi akciófilmes kutatás során találtam rá a Drive (Száguldás Életre-Halálra) 1997-es filmre, ami szintén mocskosul tetszett még így több mint húsz év múlva megnézve is. A filmet egyébként Steve Wang rendezte, aki a Guyver a szuperhős két részét is, amit szintén nagyon kedvelek.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezekbe a régi filmekbe vagyok csak belebolondulva vagy, hogy ne értékelném akár az új akciófilmeket. Nagyon is, viszont ha választási lehetőségem van, akkor szívesen szemezgetek ezekkel, amiket már rengetegszer láttam, viszont ahogy a fenti két címet is említettem, örülök ha ilyen rejtett kincsekre akadok. Biztos vagyunk itt páran, akik akár több tucat filmet fel tudnának sorolni, amit érdemes lehet megnézni.

Felsorolhattam volna a Die Hard 3-at, a Féktelenült, a Sziklát, ConAir-t vagy Csúcsformábant is és tényleg még csak gondolkoznom sem kellett, emlékeznem sem kellett, csupán soroltam ami épp eszembe jutott és talán tudnám még pár sor erejéig folytatni.

Szóval a kérdésem. Ti hogy álltok ezekkel a régi filmekkel? Esetleg kérhetek, egy top10-es listát? (Hátha találok valami olyasmit, amit még esetleg nem láttam és megérné)