Sokszor elgondolkodtam a napokban ezen. Nem egyszer-kétszer mondtam egy-egy blogban, hsz-ben hogy valaminek a rajongója vagyok. Aztán volt aki megtámadott azzal, hogy nem is vagyok igazi rajongó, mert nem emlékszem Dean Winchester-en milyen ruha volt a 3. évad 4. részében.

Volt aki azért szólt meg, mert rajongónak vallottam magam a Resident Evil és Silent Hill világában, holott nem játszottam az összes játékkal. Van aki szerint azért vagyok képmutatóan Mortal Kombat rajongó, mert nem vagyok tisztában a pályákkal. Néha én is elgondolkoztam azon, hogy egyáltalán rajongót mondhatok e ilyen esetben. És ha magamra mondhatok rajongót, akkor azokra akik jobban ismernek valamit mondhatom e a fanatikus jelzőt. Ezek mellett az emberek mellett, valamiféle divat fanboy-nak érzem magam, amikor el kezdik osztani az észt. És szó ami szó, lényegesen többet tudnak mint én, viszont én egyszerűen nem tudok több időt szánni az adott rajongási témának.

Vegyük például a Mortal Kombatot

Rajongónak tartom magam a következők miatt. Nagy kedvencem volt a játék és gyerekkorom óta elkísért az életben. Elolvastam pár regényt és világokról szóló írást, hisz kíváncsi voltam a történelmükre és a szereplők életútjukra. Nem tanultam be kívülről és nem magoltam be minden sorát, de úgy érzem egy bizonyos háttér tudást szereztem. Ennek a játéknak az 5. része volt az ami miatt PS2-őt vettem. Mindegyik részével játszottam. Szerettem a filmeket. Gyerekkoromban főleg a második részt, viszont azóta a kiegészített információkkal az elsőt tartom jobbnak. Megnéztem az animációs filmeket is, és amikor még legelőször elkezdték vetíteni, VHS-re gyűjtöttem a Mortal Kombat Conquest részeket.

Nem játszok minden nap a Mortal Játékokkal mint a nagy rajongók. Nem öltözök be lepedőbe, nagyanyám régi lámpájának burkolatát nem festem fehérre és húzom a fejembe, és pislantok bele a konnektorba hogy eljátsszam Raident, míg megnézem 100-adjára is a filmet. Viszont ha hallok egy egy új infót, akkor azonnal elolvasom a cikket. Várok egy egy bejelentést és nem hagyom hogy a figyelmem elkerülje valami. Ha a TV-ben ezt adják, nem kapcsolom el mert szívesen megnézem századjára is viszont nem célom. Vagy legyen egy másik példa:

Resident Evil

Resident Evil rajongónak tartom magam a következőek miatt. Nekem a 3. része robban be az életembe ez a csoda. Majd következett a második és legutolsó sorban az első. Mindet szerettem, de az elsőt (Re3:Nemesis) soha nem felejti az ember. Rengetegszer végigjátszottam őket, de azért a jó ízlés határain belül. Nem hajtottam SpeedRun-ra (bár egyszer 1:48 perc alatt sikerült végigvinnem egyetlen halál nélkül). Megvan vagy 4-5 könyv amit nem egyszer olvastam el, és pár éve amikor kiadták az 5.-öt és úgy gondoltam hogy már nem kapok a régiekhez hű Residentet vettem még egy PS2-őt az Outbreak File-ok miatt. A négy még elment szódával, de inkább tartottam SpinOff résznek. Így maradhatott az én világomban is :D Tehát láttam az összes filmet is, amiből az egy elment a kettő viszont nagyon tetszett. A többit nem akarom minősíteni, mert eltemettem őket a tyúkól alá és hát Halottról vagy jót vagy.....

....És amikor a Resident Evil 6 napvilágot látott.....Ígértek mindenféle jót és retro élményt....kipróbáltam, majd egy fél óra múlva felálltam előle. Nem szájaltam. Nem szitkozódtam (Na jó, lehet idegen anyukák azért csuklottak, de én nem hallottam). Mérgemben fogtam magam és mivel beigazolódott hogy a RE 4.része egy lavinát indított el így vettem egy Wii-t. Fanja vagyok, tudtam hogy 2 remake és 2 shooter része is kijött, no meg a 4.rész remote támogatással, ami még azért belefért nálam.

De szeretem a Predator játékokat is és az Alien Univerzumát is. Mindkettőből jó pár könyv megvan. Sőt, a Ripley féle eredeti 3 trilógia utáni következő 3 trilógia is megvan. Vagy így van ez a  Terminatorral is, Egyszerűen imádom a világát és minden momentumát. Van olyan könyvsorozatom, amiben kiderül hogy a 0.terminator is Arnold féle volt. Egy T800-as. Viszont rossz időbe megy vissza. Az Assassin-ok és Templomos lovagok korába. De a jövőben játszódókból is van pár sorozatom.


Ezen a téren is rajongónak tarom magam, míg találkoztam olyan emberekkel akik rendezvényekre járnak. Be is öltöznek és várják ha megjelenik egy játékfigura. Vagy egy játék. Ők nem tartanak engem rajongónak, hisz engem nem lehet rávenni ilyen összejövetelekre. Viszont a könyv nem érdekli őket, mert nem szeretnek olvasni.
Na akkor most rajongók vagy sem?

Így hát magamban elkönyveltem azt, hogy a Rajongó egy nagyon de nagyon relatív dolog és vigyáznom kell, hol és kinek mondom azt egyes stuffokra, hogy én rajongó vagyok.

Tehát én úgy érzem, ha valaki kellően tiszteli valaminek az elkészültét, akkor az már jogosan mondhatja hogy rajongó. Nem kell tudni minden egyes pillanatát a filmnek/játéknak/könyvnek. Elég ha az embert nem csak annyira érdekli hogy van és kész. Persze tudom, hogy ennél egy kicsivel több kell azért hogy valaki rajongó legyen.
Mint ahogy Alekosz barátunk megmondta, egy férfi és egy nő barátságát egy hajszál választja el a szerelemtől. Szerintem ez így van rajongás és fanatizmus között is.

Web Counter