Be kell valljam, amikor megfordult a fejemben a Nintendo vásárlása, kicsit megszégyelltem magam. A Nintendo 64 óta nem igazán törődtem a konzollal. Felváltotta teljesen a PlayStation univerzum a maga sok ezer játékával. Idővel beszállta a buliba az Xbox is, de a Nintendo attól független, hogy a legkedvesebb gyermekkori emlékeim részben e platformtól származnak, teljesen érdektelenné váltak számomra. Aztán ahogy telt az idő, és bejelentették majd prezentálták a Wii-t, nagyban felkeltette az érdeklődésem. És megvettem a konzolt, kicsit a megjelenés után. Nem is bántam meg, de a kevés érdekelt címből ami megjelent még akkor, nem sokat sikerült megvennem. Inkább GameCube játékokat pótoltam, amik kimaradtak de abból is csak néhány tette tiszteletét nálam. Természetesen én is nyálaztam az x360 és PS3 grafikáján, de ez a Wii valahogy teljesen más tészta. Akkor megváltam tőle, de mégis hiányzott az egész cuccos a TV alól.

Sokszor megtettük a haverokkal, hogy Party játékokat vettünk elő. Kegyetlenül van tehetsége a Nintendo-soknak kiaknázni ezt a lehetőséget. Persze ott van PC-n és a nagyokon a multi, na meg a Wii-n is ez mégis teljesen más. Már az osztott képernyőn is hangulatos valakivel úgy játszani, hogy veled egy helyiségben tartózkodik, de itt a négyfelé osztott kép az nagyon viszi a pálmát az N64 óta. Számtalan órát beleöltünk a haverokkal, családtagokkal a Mario Kart-ba is ilyen módon. És nem hogy örültünk volna a négy képernyőnek, bizony sokszor előfordult, hogy annyian itt-ragadtak egy-egy összeröffenés után, hogy még kevés is volt. Előfordult, hogy az utolsót cserélte mindig a Joy nélkül maradt játékos, de nem egyszer volt precedens rá, hogy az ucsó két ember cserélgette egymást.

Sokan bugyuta, gyerekeknek való játékoknak és konzolnak titulálják a Nintendo képviselőit. Ránézve megértem néha őket, viszont Ők semmit nem tudnak ezekről a dolgokról. Biztos jó lehet egy CoD-ot vagy egy Dragon Age-t is multiban játszani, de gondolni kell azokra is, akik csak tényleg hébe-hóba találkoznak a játékokkal. Nálam nagy számban előfordulnak olyan spanok, akik még anno Opposing Force-oztak, vagy Quake 3 Arénát toltak, viszont azóta csak a munka megy. Ezeknek az embereknek, tökéletes kikapcsolódást nyújt egy Mario Party a Wii-n. Egyszerű és könnyen tanulható. Negyed óra játék után, nincs sok előnye annak aki két hónapja játszik. Maximum csak a játékok ismeretében, de mégis van esélye a kezdőknek is. Pillanatok alatt bele tudnak szokni az emberek abba a bugyuta irányításba.

Többször előfordult az is, hogy mutattam nekik valamit (WarioWare Smooth Moves!) és a kacagástól a könny kifutott a szemükből. Egyébként én is az egyik legidiótább, legötletesebb és legjobb játéknak tartom Wii-re. A kezdeti -Próbáld ki! -Ááá nemm, stádiumból nagyon hamar áttérnek az Add vissza a Joyt mostmárra. És erre is való egy játékkonzol. Kikapcsolódni és jól érezni magunkat, mindezt úgy hogy az ember ne tépje a haját mert nem játszik évek óta. A remote kontroller is nagyon jó találmány, egyszer nem vettem még észre, hogy ne úgy viselkedett volna ahogy én akarom. Bár én beszereztem hozzá jó pár aksit és külön töltőt, hogy kényszerpihenőt ne emiatt kelljen beiktatnunk.

A Nintendo Wii tökéletes szórakozást nyújt, az egész családnak és míg olyan sablonosan hangzik, addig valóban így is van. Nagy örömmel tapasztalom nap mint nap, hogy nem csak a fiatal korosztály élvezi ennek a csodás masinának a kényelmeit, hanem az idősebbeket is meg lehet találni. A maga nemében a Wii mérföldkövekkel változatosabb és jobb exkluzív anyagokat hoz magával, mint akármelyik másik konzol. Szolid de igen nagy rajongótábora és a gép normális működése és évek és generációk óta beépített visszafelé kompatibilitása, erősíti mai napig a Nintendo társadalmat.

A blogot SzDavid99 Ezekért a játékokért érdemes Wii U-t tartani bloga ihlette, amivel egyet érteni ugyan nem tudok, mert nincs WiiU-m, viszont elmondhatom nektek, hogy még az előző generációs Nintendo Wii-re is bátran érdemes beruházni. A mostani gépem, szoftmodosan, négy irányítóval (amiből hármat külföldről rendeltem), aksikkal/töltővel egy 500-as winyóval és az érdekelt eredeti játékokkal együtt nem üti meg a 40-ezres határt. Ha a winyó helyett pendrive-ot használunk, és nem áll szándékunkban a haverokat játszatni, akkor ez akár majdnem a fele is lehet. Aki nem ismeri, vagy eddig idegenkedett a konzoltól, az ha van módja rá azért tegyen vele egy próbát.

Sseretném ha megnéznétek az utolsó képet, mert ténylegesen igaz ahogyan a TV előtt bambulnak az emberek és élvezkednek. Nem reklámfogás csak, hasonlóan szoktunk mi is összegyülni.