Van egy ismerősöm itt GK-n név szerint Névtelenség aki kitalált egy nagyon jó Blog Challange-t, ami viszont csak addig tűnt jónak, mígnem a másik ismerősöm Zöld Lódarázs Yanez nem folytatta ezt, illetve nem fogadta el a kihívást. Ennek a kihívásnak a dominó sorában RangerFox most engem próbál megdönteni. A blog végére kiderül, hogy sikerült e Neki, mert ez egy rohadt nehéz feladat. Nem magáról a témáról van csak szó ami arról kell hogy szóljon, hogy számomra mi volt az utolsó videojáték ami áttörést ért el. Már maga az a tény, hogy meg van szabva még ha szabadon is választom az alanyt témán belül, rettentően nehézkes. Itt van az a pillanat, amikor meg kell emelnem nem létező kalapom a szerkesztők és újságírók előtt. Teljesen más, amikor hirtelen támadt kedvből, írok valamiről. Ebben szerintem szert játszott a több mint 20 éves gamer múltam is. Több olyan áttörést is átéltem, amik mérföldköveknek számítanak a játékok és játékosok életében is. Ilyen pillanatok egyike, amikor az Atari2600-as után beüzemeltem az első Nintendóm és az oroszlánkirály megelevenedett előttem, vagy amikor a kazettás korszak után PlayStation-on megláttam az első 3D-s verekedős játékot, a Kenseit. Megemlíthetném még, az infó tanárunk csúcs-szuper gépén (PI,128Mb SDram, 32Mb Savage4) futó Quake II játékot, amit akkoriban viszont ma már nevetségesen, teljesen élethűnek tartottunk. Viszont, lehet azért volt nehéz a feladat, mert a 2000-es évek után inkább átmenetet, mintsem áttörést lehetett tapasztalni a játékokon. És az én ilyen áttörésem a Grand Theft Auto III. volt.

GTA III, a játékosbirodalom legnagyobb áttörése.
Legalábbis számomra. Sokat játszottunk az első két résszel, de inkább csak ökörködtünk mint céltudatosan tegyünk benne valamit. Az akkoriban nagy divatnak örvendett 3D grafikai játékokkal nyomultunk inkább. Persze becsúszott egy Age Of Empires is, de mindig is szerettük volna, ha egy Tomb Raider és Carmageddon hibrid játékkal játszunk. És a havi GameStar meg is hozta az első képet egy férfiról, aki fegyverrel a kezében állt egy városban. Ilyen lesz az új GTA. Hüledeztünk. Hőzöngtünk. Hazugságnak neveztük, hogy mindez kivitelezhető. Ha mégis, akkor biztos valami NASA-s gép kell majd hozzá. És ez így ment sokáig. Egyetlen rohadt képen csorgattuk a nyálunkat és vártuk a játékot. Nem voltunk ám elkényeztetve ilyen-olyan gameplay videóval. Trailerek sokaságával. Csak és kifejezetten annyi jutott, amennyit a GS adott a kis plusz CD-ivel együtt. És megérkezett a játék.

Rögtön tudomásul is vettük, hogy az addig használt Savage4 kártyát máris cserélni kell egy akkoriban nagyon jó RivaTNT-re. Ez már 64 megás volt gyerekek, figyeljetek. És a kis 128 mega ramunk mellé még 64-et vagy jobb esetben 128-at beszerezni. Ha ez megvolt, akkor már élvezettel garázdálkodhattunk Liberty City városában. Sosem látott szabadság párosult addig sosem látott mennyiségű tartalommal. Bár a SandBox játékoknak volt előfutára, az első igazi ilyen játékot szerintem GTA 3-nak nevezik. Nem csak egy város, de abban három hatalmas városrész. Portland, Staunton Island és Shoreside Vale-ban kurvázhattunk, gyilkolhattunk, lophattuk az autókat. Akkoriban nem hogy abba kötöttünk bele, mi nincs a játékba hanem azt sem győztük megbeszélni mi van benne. Rengeteg küldetésfajta, és a szabadon bejárható területek miatt végtelen variáció. Hatalmas és addig még a Gran Turismon kívül nem látott autókavalkád. A Rockstar srácai fogták magukat és összegyúrták a Need For Speed egyes részeit, a Crazy Taxi-val és még sorolhatnám. Mentőzhettél, lehettél tűzoltó és úgy látszott, hogy a lehetőségek sora végtelen. Természetesen volt hiba benne, de míg a főszereplőnk lerendezte a piros lámpás negyedben felszedett csajt, akivel persze csak ültek egymás mellett és az autó mozgása no meg a hangok árulkodtak kisded játékaikról, nem azt néztük, hogy csak ülnek egymás mellett. Elforgattuk a kamerát, hogy ne is látszódjanak ezzel kijavítva a bugot és magunknak cenzúrázva a játékot.

Rengeteg küldetés között válogathattunk, ha épp nem akart sikerülni az egyik. Hatalmasakat ugrathattunk és rejtett dobozokat gyűjtögethettünk, ha nem volt kedvünk vagy befejeztük a főküldetést. Ez a játék, annyi újdonságot és lehetőséget tartozott magában, ami évről-évre a legvártabb folytatást kecsegtette. És erre a Vice City is rátett egy lapáttal, de a legszabadabbnak és legjobb játéknak ma is a San Andreast tartom. Sajnos számomra a IV az egyik legrosszabb rész volt. Már maga az, hogy Liberty City nem LC tönkre-vágta a kedvem. Mindezt tetőzte az, hogy úgy éreztem lényegesen kevesebb szabadságot és személyre szabhatóságot kaptam. Ilyen megjegyzéseim ellen kaptam a Mennyé akko szimszezni mondatokat, de nem tudok mit tenni. Míg a San Andreasban egy szakasztott Wesley Snipes-al nyomultam, haver meg MR. T -vel, ott volt szabhatóság. A négyben már nem volt. Rendelkezem az ötödik résszel is, ahol ismét kiderül hogy a San Andreas nem az a San Andreas. Ez és a telepítési killódások, el is vették a kedvem és jelenleg is a polcomon csücsül a vele kapott térképpel együtt.

Viszont az az egy biztos, hogy ha valaki játszott a GTAIII előtt, közbe és utána, akkor a megjelenésekor történelmi pillanatot élhetett át. Azóta tapasztaltunk rengeteg grafikai javulást, sőt már már zavaró gyönyörűséget, de méretekben sajnos nekem nincs meg az elmúlt tizennégy év. Természetesen a tárgyak is megsokszorozódtak, de nekem úgy tűnik, hogy a grafika miatt minden hanyagolva van kicsit. A hatalmas növekedés és részletesség mellett a GTAIII-tól az SA-ig pár év alatt, azt hittem már 2014-ben egy teljes megyét fogunk uralni, nem egy városban fogunk "nyomorogni" mint majdcsak minden ilyen típusú SandBox Játékban.

Blog Challange Complete, RangerFox köszönöm a kihívást de a szexemet nem adom te aljas!

Az én Kihívottam pedig nem más mint DaemonX.
DaemonX. Kérlek írj egy blogot, arról a játékról aminek a története miután tudatosult benned úgy érezted, hogy nem bántad meg hogy gamer vagy. Ami a legjobban megfogott és megmaradt mai napig.

Ha nem

Ha nem

Ha nem akkor

- Száműzünk a naprendszerből

- 10 évig nem csinálhatsz semmi jót (nem játszhatsz, ehetsz, ihatsz, dughatsz stb.)
Szokás szerint!

Sok sikert, 2 hét a határidőd.