Szevasztok Gamerek!

Ismét megnéztünk tíz filmet, és ismét úgy gondoltam, hogy erről beszélnünk is kell. Nem tudom, talán emberi szokás az, hogy valakit a halála után ismerünk csak el, de nálam, most ha nem is n.o.1, akkor is nagy favorit lett Robin Williams. A tavaly Augusztusban elhunyt színésznek, ugyan láttam pár filmjét, a Jumanjin kívül, nem nagyon tudtam volna mást, félálomból felkeltve mondani. Persze ott volt még a Flubber, amit rendszerint valamilyen ünnep során lead a kereskedelmi csatorna, de ezek csak a sűrűn hallott címek miatt és nem a minőség miatt égnek bele az ember agyába.

Tény, hogy sokat hallgatok a gamerek és filmszeretők véleményére és ez nem összetévesztendő a kritikusokkal. Így kaptam ajánlatot a 200 Éves Ember-re, ami 1999-ben készült. Kicsit ódzkodok, ha valamiben a „Családi film” fűfaj megnevezés is szerepel, de nagyon örülök, hogy végül rászántam magam a filmre. Lehet, csak én beszéltem be magamnak és az akkori lelki állapotom miatt túlértékeltem a filmet, de számomra ezerszer több mondanivalója volt a történetnek, mint egy robot, aki végül emberré vált.

A film végére, szinte megszereti az ember Andrew robotot, akinek külön dicséret is kijár, hisz a bádogember megszületésekor is, fel lehet fedezni rengeteg vonást a színész arcáról. Embeth Davidtz szerintem, gyönyörű fiatal hölgynek is, harmincas éveiben járó nőnek is, és még idősödő asszonynak is. Jó volt azért látni Sam Neilt is, szerintem tökéletesen passzolt a szerephez. Számomra, hatalmas meglepetés volt a film, a vége úgyszintén, viszont örültem a szomorúság ellenére is a lezárásnak, hisz ez a való élet. Na meg pont passzolt, az első mondatom megjegyzéséhez is a filmről.

Ott van még a meglepetés ereje is azonban. Amolyan asszonyosmozizós estét tartva, amikor nem én választom a filmet, csak maximum elalszok rajta, elkezdtük nézni az Ismeretlen Drakulát. Biztosan volt már olyan, hogy mondtátok magatokban, hogy „ismerőős, ismerőőőős” de az istenért sem akart beugrani, hogy honnan. Így a kis Antonio Banderas-ra hasonlító Drakulánkra, film végén kerestem rá, akiről kiderült, hogy Luke Evans, és hát peeerrszee… A Halálos Iramban 6. Főgonosza volt. (Tudom-tudom a hobbitban is benne volt, de nekem kimaradtak ezek a gyűrűs filmek)

Maga, a Dracula Untold elé, ellenszenvvel ültem le. Lassan, kezd elegem lenni abból, hogy minden olyan teremtmény, akitől én anno még az ágy alá bújtam, mostanra szuperhős, világmegmentő családcentrikus személy lett. Bevallom, bármennyire is nem tetszett ez az alapkoncepció, a film elszállt, mint a denevérek. Nem volt rossz, a jelenetek tetszettek, bár itt is felütötte a fejét a szokásos „csata a sötétben” effektus, ami vámpírokat nézve, nem lenne gond, csak szinte minden filmben bejátszik az eső és a sötét párosítás.

Picit érdekesnek találtam még, hogy elvileg (gyerekkorom óta nagyot változott a történelem) Drakula volt az első vámpír, de itt mégis volt egy még öregebb valaki. A vége ugye természetesen, ismét csak a szokásos módon, sejteti az esetleges folytatás lehetőségét, de még így is azt mondtam, hogy azért nem lett keserű a szám íze, a film végére.

Ment aztán még Batman is, elég szép takarosan nálunk. Először is, a Batman The Dark Knight Returns Part 1 pörgött le. Mit is mondjak? Nekem nagyon bejövős, ez az idős Bruce Wayne. Persze, ezer dologba bele lehetne kötni, de maga a történet is nagyon tetszetős. Bár, ezzel a filmmel, nekem pont metszi a történet a Batman Beyond sorozatot, ettől független élvezhetően, kicsit darkos hangulatú film volt. Várom is a második részét.

Aztán következett, a Batman Gotham Knight.  2008 óta, én még most jutottam el idáig, hogy meglessem ezt a mesét. Amolyan, Animatrix hatásban készítették, ami hat történetet foglal magában, hat rendezőtől és írótól, valamint a legfontosabb, hogy hat fajta stílusban rajzolták, a különböző eseményeket. Animétől megkezdve, mindennel találkozhat az ember, és mindez elég látványos és szép kivitelben. Bár a történetek, nem hagytak maradandót maguk után, ettől persze rosszak sem voltak, a minőségre az egyszer biztos, hogy nem lehetett/lehet panaszunk. Próba képp azért lessetek bele.

Végül, az idei Batman Unlimited: Animal Instincts-re került a sor. Eleinte érdekesen pislogtam, a szokatlan színvilágon és azon, hogy mindennel szakítva áthelyezték az egész DC Univerzumot a jövőbe, de a fintorgás helyett, tényleg inkább az érdeklődés volt az előtérben. Mondjuk, ez inkább volt egy Justice League történet, mintsem Batman, hisz a Zöld Íjásztól megkezdve, Robin, Éjszárny és Flash is helyet kapott, gondolom a rajongók miatt, mivel az eredeti felállás nem ez, inkább nevezték Batman Movienak. Egyébbként ez, az Unlimited alcím, olyan megkülönböztetés, mint a Marvel világoknál szokás?

Meséket félretéve, jöjjön most Liam Neeson. És az Elrabolva 3. Komolyan mondom, már a rengeteg negatív visszhang miatt, rettentően kíváncsi voltam rá. Azért is, mert Neesont is szeretem és azért is, mert bár a második rész, közel sem volt olyan jó mint az első, de azért a rengeteg kritikussal ellentétben rossznak sem nevezném.

Nos, a Taken 3, történetre nekem tetszett. Nagyon is. Az égvilágon semmi bajom nem volt vele, sőt még sikerült, engem is megvezetniük. A szerepekkel, satöbbivel, szintén nem volt bajom. Amivel viszont igen, az a (nem vagyok szakértő, így nem tudom pontosan) de a vágás vagy rendezés. Ez a remegő kamera, amúgy is kezd kikészíteni, de amikor egy pofon alatt 3x-4x ugrálnak ide-oda, az valami borzasztó. Volt már, hogy zavart egy filmben, de ennyire még soha. Komolyan mondom, ha nem jutott eszembe háromszor, hogy emiatt kikapcsoljam a filmet, akkor egyszer sem.

Szerintem ezzel, az akció jeleneteket, úgy ahogy van tönkretették, de ettől még a sok oldalon látható 4-5 pontozással azért kicsit alábecsülték a filmet. Rémesnek, nem volt rémes csupán fáradtan, munka után későn én személy szerint nem ajánlom a megnézését.

Meglepődtem azonban, Channing Tatum uraságon a Jupiter Ascending-ben. A G.I. Joe után, most megint csak azt tudom mondani, hogy nem áll rosszul neki, az akcióra kihegyezett szerep. Maga a film is, meglepetésként szolgált, mert anno valami promo trailert láttam csak róla, aztán kerültem az előzeteseket, nehogy belefussak valami spoilerbe, így azt hittem, a jövőben fog játszani.

Na, nem ott játszódott és még így is azt kell mondjam nektek, hogy az Ötödik Elem és a Babilon A.D. után, még mindig elég jól működik, a mentsd meg a nőt, mentsd meg a világot felállás. Bár, a viselkedése és a szövegkészlete a csajnak, például szerintem pont nem egyezett meg egy bevándorló, takarítócsajjal, na de hát ennyi legyen a legnagyobb bajunk.

Az a légkorcsolya, vagy mi a szösz, az nekem nagyon nem adta a filmbe, viszont amivel a történetet megfűszerezték, az bőven kijavította. Sajnos, még így is azt éreztem, hogy erőltetik a használatát a filmben és mintha szerettek volna olyasmit alkotni, mint a vissza a jövőbe légdeszkáinak megálmodói.

Ha már Sci-Fi, akkor ide kerül az Oblivion is, amit szintén kicsit megkésve sikerült pótolnom. Lassan Tom Cruise-t Sci-Fi mesternek fogom avanzsálni, mert rettentőmód jól rá illenek ezek a szerepek. A film látványvilága Pazar volt és én végig élveztem. A történeten nagyon meglepődtem, bár utólag visszagondolva azért kicsit kezdtem én is kételkedni pár dologba. Ahogyan, azonban kitalálták és összerakták, az valami mesteri. Azt hiszem, kétszer is csettintettem az ujjammal, hogy „ezzigen, jól átcsesztétek az agyam.

Jókat kacagtam még, a Let's Be Cops-on is. A két főszereplő is és a történet is tetszett. Ezek miatt a sok szenny vígjátékok miatt, kicsit kételkedve ültem le a szintén „asszonnyalnézzünkmárvalamit” film elé, de be kell vallanom, ismét csak jót választott.

Többször kellett egy-egy röfögős éjszakai, visszafojtott kuncogás után felkelnem az ágyról, nem e keltettem fel véletlen a gyerekeket a másik szobába. Bár, én azt mondom lehetett volna jobb is, még így is bőven a nézhető, valamint ajánlható kategóriába esett.

Utoljára maradt pedig az Év filmje. Mármint, nekem ebben az évben movie ennyire nem tetszett. Nem emlékszem már ki ajánlotta, de itt GK-n mondták, hogy nézzem meg a poszt apokaliptikus világ filmjeinek istencsászárkirályát, a The Road című filmet. Megdöbbentett.

Amennyire nem tetszett a The Walking Dead sorozatban, a kannibalizmus, annyira volt hihető itt. Rengeteg olyan momentum volt a filmben, amit ha kicsit rosszabb minőségű kamerán felvett ember hozott volna nekem, hogy ez lesz a jövőben, lehet elgondolkozok rajta.

Minden egyes jelenete, perce hihető volt a filmnek. És, ez szerintem piszkosul nagydolog, főleg egy olyan stílus képviselőjénél, mint jelen esetben a világvége feldolgozása, illetve az azután évekkel játszódó film történései. Bátran, ki merem jelenteni, hogy az egyik legjobb, ha nem a legjobb ilyen témában készült filmről beszélünk.

Aztán, az ember, amikor végignézi a filmet, majd leül és elgondolkodik azon, hogy most vagy a hűtőből a hideg tejet vegye ki, vagy a mikróban melegített teát igya meg, felmerül a kérdés. Biztos, hogy rossz a világ, amiben élünk? Jogos e, vagy van e jogunk forgatni a szánkban, egy falat csokit, csak ezért mert nem pont erre az ízre emlékeztünk?

Ez a film, eléri az embernél a megnézése után, hogy szabályszerűen a zuhanyzó alatt szégyelled magad, amiért neked ilyen és ehhez hasonló luxus jár. Amikor elgondolkodsz rajta, hogy panaszkodsz e inkább, vagy megbecsülöd és kiélvezed amid van.

Na és közben visszakerestem a blogaim között. Chrysh volt, aki elsőként ajánlotta nekem a filmet, így ezúton is köszönöm neki, hogy (és ez biztos) egy egész életre maradandó emlékkel lettem gazdagabb, hisz lehet, ha nem hívja/hívjátok fel a figyelmem rá, akkor lemaradok erről a filmről, amit ha tehetném, lehet még kötelezővé is tennék.

Volt tehát vegyesen minden. Én, ezeknek a nagy százalékán, nagyon jól szórakoztam, így a kis kedvcsináló után, ha esetleg kimaradt valami, és veszitek a bátorságot megnézni, jó szórakozást kívánok. Addig meg, míg nem filmeztek….

…Játsszatok!