Szevasztok Gamerek!

Megint eltelt egy kis idő, és mi tornáztattuk a szemünket. A következő filmadagom, azonban nem a saját listám szerint alakult, hanem inkább olyasmiknek adtam esélyt, amiket Ti ajánlottatok. Nem bántam egy cseppet sem, mert három olyan film is bekerült, amit igazán élveztem, viszont nem nagy esély volt rá, hogy a szemeim elé kerülnek, ha nincs az ajánlat. Kezdem azonnal a Kingsman: The Secret Service (Kingsman: A Titkos Szolgálat)-tal, ami elé igen nagy kíváncsisággal és ezzel egyenesen arányos félelemmel ültem le.

Sokszor elő fordult már, hogy nagy elvárásaim voltak egy játék vagy film terén, mert annyian ajnározták, hogy azt hittem valami világmegváltó fog történni, de csak egy „számomra” szimpla darabról volt szó. Na hát a Kingsmannél ez nem így volt.

Tényleg minden percét élveztem, sőt másnap még egyszer megnéztem, mert hihetetlen volt számomra, hogy egyes jeleneteknél mennyire meg tudott vezetni a film. Az akció mellé persze izgalom is párosult és így igen hamar eltelt a játékidő. A szereplők, bár az elején nem igazán voltak szimpatikusak, a végére igazán szurkoltam a sikerüknek. Jackson szerepe azonban nem tetszett.

Persze, érződött, hogy nem a szokásos rossz fiút akarták itt is berakni, de kicsit nevetségesen bénának találtam. A pöszesége pedig kifejezetten irritált, de még így is bátran merném ajánlani a filmet, minden olyan embernek, aki szereti az akció és kaland keverékét.

Némileg nyugodtabb volt, a színvonal csökkent Jason Statham új filmje a Wild Card (Joker). Az alapfelállás nagyon tetszett és a történettel sem volt különösebben bajom, azonban nagyon sokszor úgy éreztem, hogy nem bírja megtalálni az egyensúlyt a realitás és fiktív akció között.

Én még mindig bírom Stathamat és szívesen nézek tőle, akár még közép kategóriás filmet is, egy egy unalmas órámban. Ezt a filmet azonban nem tudom hirtelen hova tenni. Inkább azt mondanám, nem az a film amit többször is meg tudnék nézni, de nem is sajnáltam a rászánt időt.

Maradjunk annyiban, hogy ha nincs mit nézned, akkor ülj be elé, mert azért az a 90+ perc el fog telni, csak épp egy-két hét után, már erősen gondolkodnom kell nekem is, hogy felidézzek belőle jeleneteket.

Nem úgy, mint a Fack ju Göhte (Fák jú, Tanár úr!). Nem is tudom, hogyan került elém ez a nyavajás, de egy álmatlan éjszaka okozója maradt. Szimpla, elaludni valamin indítás után azonban már a kuncogás vett elő. Komolyan mondom nektek, az utóbbi évek amerikai vígjátékait szimplán alázza.

Persze, sablon-sablon hátán van itt is, de ezt rettenetesen jól keveri és néha még kiszámíthatatlan is. Többször volt olyan, mint amit gondolom már ti is tapasztaltatok pár filmnél, hogy előre megmondtátok, mi fog történni, de a film átkurta az agyam, és a vége ismét csak kuncogás és meglepődés lett.

A szereposztás is frenetikus lett. Mindenkiről el tudtam képzelni, hogy az adott szerep az igazi életstílusát tükrözi. Hatalmas meglepetés lett ezért, a film után amikor böngésztem és ráakadtam, hogy készül is a második rész. Ezt, most én ajánlom nektek!

Ráakadtam, a Terminator láz horgára is. Bár egy blogban már bővebben elmondtam a véleményem róla, pár szóban itt is megejteném, mennyire tetszett nekem a Terminator: Genisys.

A története nekem már a bejelentés után tetszett. Bár konzervatív típusnak tartom magam (lásd a Max Payne-t a 2.-rész óta nem tudom annak hívni, mióta lecserélték Sam Lake arcát) Itt azonban a kor és igények változása miatt, még örültem is neki, hogy most nem egy nagynénit kell majd megmenteni, vagy egy újabb családtagot, hanem teljesen átszerveződnek a játék, szabályok.

Jól sikerült, én azt mondom. A jelenetek gyönyörűek benne. Az akció, az Igazi Akció, viszont a visszatekintés igazi tisztelgés a sorozat első része előtt. Ilyen mértékűen hű reboot-ot én még nem láttam. Terminator fanoknak természetesen kötelező, de belépőnek is jó lehet az Univerzumba.

A Batman Vs Robin is nagyon jó rajzfilm lett. Kicsit, mintha visszahozta volna a The Flashpoint Paradox komor hangulatát, de nem múlta felül. Jó volt látni, miként találnak közös nevezőre Batman és a Fiatal Robin, akinek ruháját ezúttal a fia ölti magára.

Szeretem ezeket a meséket, csak annyi bajom van velük, hogy általában a gyerekeknek túl komolyak, túl felnőttesek, a felnőtteknek pedig kicsit gyerekesek. Azért így, hogy beindut a lavina, hisz szerintem az elmúlt 5 év alatt, több rajzfilm jött ki, mint előtte 20 év alatt, kíváncsi leszek, mikor térnek át az animációs filmekre.

Közben becsúszott egy Superman/Batman: Apocalypse is, aminek a középpontjában ezúttal Supergirl kapta a figyelmet. Gondolom, apróbb marketingfogás és reklám a közelgő sorozathoz. Egyébként ez is érdekes volt, a történet szempontjából is, csak rövidnek találtam.

Elképedek néha, milyen minőségben jönnek ezek a rajzos cuccok és az ember nem győz bennük gyönyörködni. Kicsit a szöveget, durvának találtam amúgy benne, még szerencse, hogy a fiam bealudt a felénél. Legközelebb, már ezeknél is figyelnem kell a korhatár besorolást, mert rettenetesen fogékonyak ám, és sokszor azt sem tudom, honnan szedi a dumáját.

Szintén egy ajánlás miatt szereztem be a The Wedding Ringer (Bérhaverok) című vígjátékot, amiről aztán teljesen megfeledkeztem. Az asszony azonban rátalált, és egész este nyüstölt, hogy nézzem meg vele még egyszer.

Nem kell mondanom, hogy beadtam a derekam, de nem bántam meg. Bár a Fák Jú Tanár Úr, számomra lényegesen erősebb volt, ezen is kellemesen szórakoztam. Lassan kezd visszatérni, a hitem a vígjátékokba. A sztori, bár nem is volt kiemelkedő, mégis volt annyira szokatlan és találó, hogy az embert érdekelni kezdje.

Ha ez meg van, akkor viszont már gördülékenyen eltelik az a másfél óra, és az ember azon veszi észre magát, milyen kellemesen is szórakozott. Persze, ezúton is köszönöm, nektek is az ajánlót.

Férfiasan bevallom, a Film+-on is belefutottam valamibe. Ez pedig nem más volt, mint The Host (A Burok) Amint nekikezdett a film, már kezdett derengeni, hogy anno egy trailer erejéig szántam rá időt, és vártam is nagyon, de aztán valamiért feledésbe merült így sem a megjelenéskor, sem pedig az után, nem tulajdonítottam a címnek különösebb jelentőséget.

Hiba volt, mert ha nem is egy kegyetlen jó Sci-Fi-ről beszélünk, azért a bőven átlagos közé lehet sorolni, amit megspékeltek egy kis romantikával, ami még a tűrhető határon belül van és nem csöpög. Így kapunk kézhez, egy olyan filmet, amit a sci-fi rajongók is szívesen megnéznek és a párunk sem nyúzza a végére a száját, hanem elégedetten áll fel, mivel volt egy kis szerelem is, meg egy kis ungabunga is.

Bár, láthattunk már idegenek által megszállt Földes filmet, találkozhattunk már azzal is, milyen amikor az emberek elméjének irányítását veszik át, ezzel a felállással még nem találkoztam. Idegen lények, akik megszállják az embereket, de békések és háború ellenesek. Egy lány, akinek akaratereje és érzelmei, olyan erősek, hogy a magukat Lelkeknek nevező idegenek egyik tagja, nem képes a teljes irányítást átvenni, így megszületik az első imposztor a fajból. Jöhet.....

Visszatértek a dinók is, a Jurassic World című filmben. Nekem sem a szereposztás, sem a történet nem keltette fel az érdeklődésem. Egyszerűen, nem merem már megkedvelni ezeket a tiszavirág életű színészeket, mint Chriss Pratt, Sam Worthington és a többiek.

A film egyébként tetszett, bár az agyam nem dobtam el tőle. A raptor idomítás sem nyomta annyira a lelki világom, mint az átlag nézőknek, pont ezért hangot sem adnék neki. Számomra, amikor egy oroszlán idomár, az állat bajszát húzogatja, ugyan annyira elképesztő, mint amennyire lehetségesnek tartom, hogy ha léteznének ezek a lények, biztosan lenne valami vállalkozó szellemű idióta, aki kiscicaként tartaná az otthonában.

Az Indominus rex is keményre sikerült. Ezt a fajta vadállati megvalósítást talán a Háborgó Mélységben láttam utoljára. És bár jól nézett ki és egy igazi gyilkológépet sikerült megalkotniuk, nekem a király mindig is a T-rex marad, akármilyen Allosaurus és Spongyabob keveréket fognak kitalálni a következő részben.

Viszont kövezzetek meg, de az utolsó jelenet nekem nagyon adta. Olyankor, nem szeretek gondolkodni, mi történhetne a valóságban, vagy hogy mennyire lép el a realitástól a cucc. Az biztos, hogy amikor az Indominus lecsengette a Rexet és a kecses szaladásával, lassítva beszaladt a raptor, hát srácok, a hideg végigfutott a hátamon.

A végére annyit mondanék, hogy nem lenne ez a Jurassic XY rossz alapkoncepció, csak nem a családi kalandfilm kategóriájában kellett volna létrejönnie. Valami horror vagy komolyabb beütésű akció drámával, akár még hatalmas világsiker is lehetne. (nem mintha így nem az lenne, de akkor a minőség és nem a korhatár besorolás miatt lenne annyi nézője) Valami Dino Crisis beütésű, darkosabb dinó filmnek jobban örülnék már.

Utoljára pedig a mostani 10 film legnagyobb durranása, amit szintén innen kaptam ajánlásba. A Moon (Hold) című film, ami megint csak egy olyan anyag, ami miatt érdemes ezeket a blogokat megírnom, hisz a visszajelzésetek nélkül, nem is találkoztam volna vele.

Jelentem, megnéztem és még mindig a hatása alatt vagyok. Bár, mivel a hasonlításotok miatt, nagyjából vágtam a történetet, nem ütött akkorát pár dolog, de szerencsére még bőven a film előtt lezavarták ezt a részt, így teljes mértékben izgulhattam, mi lesz a Holdon ragadt főhősünkkel.

Biztos vagyok benne, hogy minden Sci-Fi rajongónak tetszene, bár lehet, hogy csak én vagyok olyan nyomorult, hogy még csak nem is hallottam róla. A történet csillagos ötös. A látvány és a játék szintén az, így nem maradt más hátra, mint a kedvenc filmjeim közé előléptetni, és beszerezni egy példányt, hogy felkerüljön a féltve őrzött kincseim közé.

VÉGSZÓ

Jó volt tehát, a FilmBlog 3-ban magába foglalt filmekkel eltölteni az időt. Persze, mindenki mindenkivel nem érthet egyet, de úgy látom, igen keményen oda kell rátok figyelnem, mert már nem az első volt, hogy olyan anyagokat ajánlotok nekem, mint a The Road, Moon és Bérhaverok. Így várom most is az ajánlataitokat, észrevételeiteket és természetesen a visszajelzéseiteket is.

Addig meg Játsszatok!