Szevasztok Gamerek!

Eltelt egy kis idő, mire újra megtelt a Filmblog listám, mivel a játékok varázslatos világa és a sorozatok olykor már droghoz hasonlítható függősége magába szippantott az elmúlt időben.
Bele is vágnék mindjárt, és a blog kezdő filmjéről el kell mondanom, hogy visszarántott a vígjátékok stílusába egy kicsit, ami már nem mondható el, az utolsó filmről sajnos. De erről majd később.

Nos, tehát. A Get Hard (Keményítőkúra) volt az, amit ajánlóba kaptam. Mit mondjak, szénné röhögtem az agyam. Will Farrell amúgy sem tartozik az unszimpatikus, erőltetettnek titulált színészeim közé, ez a szerep meg végleg jól állt neki. Kevin Hart, pedig az új kedvencem. Amolyan Martin Lawrence szintű rajongást sikerült elérnie, rövid idő alatt számomra.

Nagyon a filmet, nem akarom túlragozni. Nekem, nem az a tipikus sablonokra épített vígjáték jött le, és a Bérhaverokkal együtt, az idei év kedvenceivé vált. Egyes jeleneteknél, szó szerint csorgott a szememből a könny, annyira váratlan poénok voltak. Aki eddig kihagyta, annak mindenképp ajánlanám.

Jön aztán, a pillanat, amikor valami nagyra készülsz fel, és a végén döbbensz rá, hogy kegyetlen mód meg lettél szivatva. Ilyen a Monsters: Dark Continent (Monsters: Sötét Kontinens) is, ami nekem újdonság volt, pedig egy 2014-es filmmel van dolgunk. Buta mód, megtetszett a borító, így Youtube trailert kértem még segítségül, ami bebizonyította, mekkorát lehet csalni, egy jól összevágott trailerrel.

Az első fél-háromnegyed óra még nem is volt gond. Tökéletes felvezetésre gondoltam, egy tökéletes befejezéshez. Aztán, percről percre, ahogyan fogyott az idő, már kezdtem vakargatni a fejem. Jól van, hogy nem egy Szörny vs. Emberek harcot látunk, legyen akkor egy drámai film, az emberek elvakult viselkedéséről, vagy a háború szörnyű és embert próbáló dolgairól. De kérem. Ez a film semmi. Másfél óra szenvedés, másfél óra killódás, másfél óra úgy az életemből, hogy azt hittem szétverem a TV-t amikor vége lett a filmnek.

És, a legidegesítőbb az volt, hogy ez, egy nagyon jó film lehetett volna, ha nem egy gyakornok, vagy egy tinédzser írja a történetet. És még annyira a történettel sem lett volna bajom, de az egésznek olyan szaga van, mintha két ember írta volna. A film háromnegyedét egy író, a végét meg a felesége, aki a mihamarabb befolyó összeg miatt, egy délután a leves meg főzelék megfőzése közben, gyorsan összecsapta. Ha rám hallgattok, akkor messziről kerülitek a filmet.
+Aztán informáltak róla, hogy ennek van egy előző része is. Bevallom, ezután nem voltam rá kíváncsi.

Most biztos menni fog majd a szívatás, de találkoztam a Tracers (Parkour életre-halálra ) című filmmel is, amit egy kellemes elalvásos mozinak szántam, és nem tudtam abbahagyni. Nem mondom, hogy 10/10-es akció, de a Yamakasi-t annak ez is tetszeni fog. Persze a Taylor Lautner gyűlölködők, ennek az értékelésénél is feltűntek (Bevallom, nekem nincs bajom a sráccal), így egy kicsit a pontszámok szerintem nem teljesen a valóságot tükrözik.

A történet meglepett, és szerintem egy DVD-s mozinak, elég ütős látványvilágra is. A szereplőkkel természetesen, biztosan lesz aki nem lesz kibékülve, de mint mondtam, nekem sem a főszereplővel, sem a többiekkel nem volt gondom. A jelenetek ha nem is pazar, de mégis minőségiek voltak és a fentebb említett, csavar miatt, nekem a történet is tetszett. Próbáljon rá, aki egy csajjal nézős, inkább akciódúsabb mozit szeretne.

Dwayne "The Rock" Johnson, már a Skorpiókirály és az Amazonas Kincse óta elég szimpatikus számomra. Mondhatni, szeretem a filmjeit, és örömmel látom, hogy nem tűnik el a süllyesztőbe, hanem (igaz nem olyan nagy szögben) de ível a karrierje fölfelé. Ez a San Andreas-al (Törésvonal) is bebizonyosodott. Bár, voltak pillanatok, amikor még én is csóváltam a fejem, pedig én aztán elég engedékeny vagyok, ha a fizikáról és más tudományról van szó egy filmben.

Ennek ellenére a látvány mindenért kárpótolt a filmben és hát Dwayne is hozta a szokásos sziklakemény (áhhá megvan miért The Rock) stílusát és karakterét.

SPOILER Egyébként, nagyon örültem volna, ha az ilyen sablonos dolgokat, mint pl az új szerető, gazdag de gyáva karakterét lecserélik, egy valóban szerelmes és ezért mindent megtevő arcra. Szerintem feldobta volna a filmet és kiemelte volna a tucattörténetekből, ha az új fickó, akivel a végén együtt-marad a nő, megmenti és végig kíséri a csajt. Így egy felejthető, sokszor látott történet lett, amit egyszer azért meg lehet nézni. SPOILER

Éss hát akármennyire is beindult a Liam Neeson AntiHype egy ideje, most megint kiderült, hogy a kivénhedt csődör, vagy megvakul vagy megsántúl. A Run All Night (Éjszakai hajsza) is, egy nagyon jó film lett, amihez tökéletesen illik Neeson. Vagy a szerep rá, mindegy. Bár, ezzel a történettel is, illetve nagyon hasonlóval, találkozhattunk már, azok az apró plussz dolgok, változtatások tették ennyire egyedivé és szórakoztatóvá.

Sokszor, bármennyire is kiszámíthatónak tűnt a film, mégis kiszámíthatatlan volt. A brutalitás és az akciók, kellően a helyén voltak. A karakterek is nagyon ott voltak a szeren, és mint említettem, a történet is elég volt ahhoz, hogy egy másfél órára kikapcsolja az embert és akcióval, drámával párosítva, a képernyő elé szögezzen. Nem ez lesz, amit egyből fel fogok sorolni, ha Liam Neeson-t és a jó filmjeit kérdezik, de nem tartom valószínűtlennek, hogy pár év múlva, ne nézzem újra.

A Nightcrawler (Éjjeli Féreg) azonban nem hozta azt, amire számítottam. Bár, közel sem volt rossz film, a rengeteg ajánló miatt én valami kiemelkedőre számítottam. Arra, tökéletes volt egyébként, hogy ismét megmutassák a nézőnek, hogy kell megszerettetni egy pszichopatát. Maga a történet, itt egy kicsit egyedi volt, bár rengeteg logikai buktatót fedeztem fel benne, mégis hagytam, hogy engem is becsapjon, arra számítva, hogy később ez megtérül majd.

Persze, megnéztem a filmet, és nem is mondom, hogy nem tetszett, mégis itt is a lehetőség kiaknázatlanságát éreztem. A főszereplő Jake Gyllenhaal most a kritikusok és felhasználók által is, eléggé szimpatikus megvilágítást élvezhet, tehát azzal sokaknak nem lesz baja. Nekem, az Időutazós filmjében, jobban tetszett a szerepe és az alakítása, bár kétség kívül hozta a Dexter Morgan féle, épelméjűnek látszom, aztán mégsem érdekelsz stílust.


Újranéztem már a Battleshipet is (Csatahajó). Ennél a filmnél volt az a pillanat, amikor azt mondtam, Jó, többet nem kérek belőled OtherWorld. Addig mind a csatorna, mind Zoly nagy kedvencem volt, de ennél a filmnél már-már kínosan érződött, a mondjunk már valamit, csak hogy fikázzuk hozzáállás.

Szerintem kiemelkedően jól sikerült a film, és bár nem életem Sci-Fi-je teljesen Walt Disney-s hangulatot teremtett, akár csak a Nemzet Aranya és a John Carter is. Olyan ez, amikor az ember bármikor újra tudná nézni a filmet, mert akkora nagy csattanója és maradandó élménye nincs, mint azoknak a filmeknek, amik tényleg első nézésre ütnek nagyot. A látványra, nem lehet gondunk, hiszen Pazar! Néhány jelenetet, szívesen pörgetek vissza és nézem újra, akár a film közben is.
Nem hiszem, hogy van olyan Sci-Fi rajongó, aki nem látta, de ha mégis, akkor mindenképp pótolja.

Jason Statham egy vígjátékban? Na neee. Volt ez a reakcióm, amikor megnéztem, hogy mégis, mi a fenét akar velem megnézni az asszony este. A borítót meglátva, már teljesen el is ment a kedvem, amit még Melissa McCarty sem tudott visszahozni, így szkeptikusan, kedvtelenül, kicsit száj húzgálva ültünk le a Spy (A Kém) című film elé. Azonban, amennyire nem volt kedvem hozzá, akkorát csalódtam pozitívan a filmben.

Persze, azért jó hogy végül is a Szerepjeihez illő karaktert kapott Statham is, és bár már az elején levágtam, mi lesz a vége nagyjából a filmnek, mégis volt benne pár jó húzás, ami kicsit megbolygatta a szálakat. Tetszett és kb annyira nagy meglepetés volt ebben az évben, mint a Kingsman.

Újabb ajánlott film, ami nem más mint a The Man from Earth (Őslakó). Tökéletes példa a film arra, hogy ha van egy érdekes történetünk, akkor nem kell milliós költségvetés hozzá, nem kell telerakni AAA kategóriás színészekkel, nem kell szintén milliókat költeni, a CGI effektekre. Ebben a filmben, van valami varázs, amit az ember csak akkor tud elképzelni és megérteni, amikor nézi a filmet.

Szinte még ajánlani sem nagyon lehet, mert spoiler lenne spoiler hátán, viszont amikor haveromnak ecsetelgettem, milyen jó film és mennyire tetszett, majd eljutottam oda, hogy majdcsak az egész film, egy két jeleneten kívül, egy szobában játszódik, nem volt mit tennem. Azon kívül, hogy én mondtam, hogy jó film, nem volt semmi ütőkártya a kezemben, amivel megerősíthettem volna benne a vágyat, hogy megnézze.

Utoljára pedig a 21 Jump Street (A Kopasz Osztag) volt a soron. Már majdnem kezdett visszatérni a hitem a vígjátékokba, amikor jött ez a film, aminek hála a jó istennek, még második része is van. Bevallom, talán azért nem tetszett annyira, mert most a Spy és a  Get Hard elég magasra tette a mércét, de nagyon nem tetszett.

Alapból hihetetlen volt a történet, a környezet. Elkapkodottnak tűnt nekem, a történetvezetés is és az egész páros egymásra találása. Ami kis kevés akció volt benne, az mondjuk meg volt csinálva normálisan, de komolyan mondom, az idióta poénok és vontatott történetvezetés miatt, volt vagy 2x, hogy majdnem bealudtam rajta. Nekem nem kell a második része, az biztos.


Ennyi volt tehát, a negyedik FilmBlogom, amiknek nagyon örülök, hisz a hozzászólásaitokkal és ajánlásaitokkal, jó pár olyan filmet megnéztem már, amit egyébként lehet sosem.
Ezt köszönöm, és tartsátok meg jó szokásaitokat.
Szóljatok hozzá ezekhez, vagy ajánljatok mást. Vagy..

..Játsszatok!