Lassan már egy éve tervezem ezt a történetet. Ez idő alatt sikerült a világot és a sztori nagy részét kitalálni. Ennek(és persze az itt publikáló író kolegák) hatására döntöttem úgy, hogy belevágok.

A történet középpontjában egy a föld ellen tervezett idgen területfoglalás áll, megfűszerezve egy összeesküvéssel, és az egész galaxisra kiterjedő hatalomátvétellel.

De mint minden, történetet ezt is biztos alapokra kell helyezni. A történet eleje még napjainkban játszódik mely főleg arról szól, hogyan készítsünk fel egy egész bolygót arra, hogy megvédje saját magát. Természetesen a háttérben minddenki a saját érdekeit tartja szem előt.

Sokat gondolkodtam hogy az elkészült fejezetek közül, melyik adná vissza legjobban a felkészülés nagyságát. 

Jó olvasást:

2009. január 

Lea az előadóterembe belépve már az összegyűlt hallgatósággal találkozott. A többségét nem ismerte, viszont, David Key a Bányászat és feldolgozás részleg vezetője közvetlenül az ő helye mellett foglalt ült, Chang Yoh valamivel távolabb, nemrég nevezték ki a Városépítés felügyelete elnökévé és elmélyülten tanulmányozta az előtte lévő mappát, melyben az előadás anyaga volt. Cassandra Palmer Bordó kosztümje éles kontrasztban állt a férfiak sötét öltönyével, bár ez most senkit sem zavart.

-Jó reggelt. - Lea izgatott volt, mivel ez lesz az első előadása. Volt már szerencséje pár hasonló találkozón részt vennie, de akkor, mint hallgató, ült a székek egyikében. Most pedig neki kell elmondania, hogy az elmúlt egy hónapban mire jutott. - Köszönöm, hogy eljöttek. - Az asztal másik végén John ült és az ablakon nézett kifele.

-Akikkel még nem találkoztam volna, Lea Freewen vagyok a logisztikai részleg vezetője. Jelen prezentációmban röviden vázolnám az eredményeinket. Mint tudják az építkezést három fő szintre lehet lebontani. Az első az agrárkomplexumok építése. Erről túl sokat nem szeretnék beszélni mivel, minden ország a saját tempójában építheti ezeket, természetesen egy minimális keretszám elő lesz írva minden évre.

-A másik a városok. Ez már keményebb dió. Jelenleg az egyetlen működő alternatíva, ha egy magas városfallal vesszük körbe, és ezt kiegészítjük egy pajzzsal. - Megérintet egy billentyűt az asztal középen egy sablonos város terve jelent meg. Középen egy magas toronnyal, körülötte pont akkora épületek, melyek még belefértek a védőburok hatósugarába. - Ezek egyelőre tervek, és bármilyen javaslatra nyitottak vagyunk. Ezekből a komplexumokból viszont csak egy kiút van, mégpedig űrhajókkal. Ez egy gyenge pont, viszont akár ötvenmillió ember védelmét tudja biztosítani egy esetleges támadás során.

-A harmadik és egyben a legnagyobb probléma az anyahajók építése. Valamivel több, mint három évünk van, ami nem hosszú idő. Számításaink szerint ez idő alatt két teljes hajót lehet megépíteni. Ez azt jelenti, hogy ha mindenki tartja az ígéretét a harmadik évre nyolchét anyahajóval fogunk rendelkezni. Ez a maximum, de ehhez az kell, hogy mindenki egyszerre haladjon. Ezért az építkezést mindenhol órára pontosan megtervezzük. Ezáltal kiszámítható lesz a nyersanyagszükséglet, a szállítási idő, az emberi munka stb. Ez jelenleg még kidolgozás alatt van, reményeim szerint két hónapon belül pontosan tudom részletezni, ennek a menetét. Ebből következik a szállítás problémája, mivel bolygók között kell megoldani, folyamatosan változik a szállítási idő. Tudtommal vannak már tervek egy nagyobb űrállomásról a föld körül. Egy lehetőség, hogy kezdetben ezt lehetne raktárnak használni, ez által a Földi építkezések megkapnak mindent és nem lesznek fennakadások.

Mindenki figyelmesen hallgatta, várták a folytatást.

-Köszönöm figyelmüket és várom kérdéseiket. - A hallgatóság az előadás vázlatát tanulmányozta, de senki sem emelkedett szólásra. Leában tombolt az izgalom.

-Jól van uraim, ha nincs kérdés, mehetünk dolgozni. - John hangjára mindenki elindult kifelé, gratuláltak az előadáshoz és többen megígérték, hogy egy kisebb összefoglalót fognak küldeni. végül már csak John maradt bent, aki az ablak előtt állva a márciusi tájat nézte. A magasabb hegyek csúcsait még hó borította, lent a völgyben már zöld fű nőtt. - Gratulálok, nagyon szép volt. Az elődödet darabokra szedték.

-Örülök ha tetszet. - Ő is odasétált. - Az elmúlt két hétben nem is láttalak, merre voltál?

-David Keyel voltam az Orion bányászhajón. A Mars és Jupiter közti aszteroida mező kitermeléséről egyeztettünk.

-Érdekes lehetett.

-Vannak benne lehetőségek. - Belső zsebéből elővett egy kis üveg tárolót, mely inkább egy kémcsőre hasonlított. - Tudod mi ez? - Egy kis fekete szilánk lebegett a tároló közepén, olyan mélyfeketében, amilyet még nem látott Lea.

-Gondolom valamilyen gyémánt.

-Inkább közeli rokona. Az az érdekessége hogy a fény nem törik, meg amikor áthalad rajta, ennek ellenére tökéletesen fekete mintha még is elnyelné. Az ehhez kapcsolódó kérdéseket vitattuk meg. De nem ezért szeretnék beszélni veled.

-Hanem miről?

-Lenne egy kérésem. Egy elég furcsa kérésem. A városok építésénél szeretném, ha a pilonok üregesek lennének.

-A karbantartás miatt, így is úgy is kellenek szerviz alagutak...

-Nem, nem szerviz alagutakról beszélek. - John nagy levegőt vett. - azt akarom, hogy szándékosan legyenek gyengék.

-Ez nevetséges. - Lea hirtelen nem is tudta mit gondoljon. Éppen csak elhatározta, hogy megmenti az emberiséget és máris vége az egésznek. most már ő is a kinti tájat nézte. - Én eben nem veszek részt.

-Pedig valakinek muszáj lesz. Csak arra kérlek hallgass meg miért.

-Mit miért? Nem azért gürcölünk, hogy megvédjük magunkat? Hogy megvédjünk több milliárd embert?

-Jól mondod, több milliárd embert. Nem hetet. Lesznek áldozatok. De az is biztos, hogy nem tudjuk mindet megmenteni.

-Te jó isten, még meg se támadtak minket, te meg már a világvégéről beszélsz.

-Igen mert nincs más megoldás. - John most jött ki a béketűréséből és szinte ordította a szavakat. - Nem volt könnyű ez a döntés, de az én vállamon nyugszik minden. Azt kell szemelőt tartanom, ami a többségnek jó, nem mindenkinek.

Erős indulatok tükröződtek John szemében. Lea még nem látott tőle ilyen kirohanást, bár sejtette, ez csak egy része volt.

-Akkor mi lenne, ha a teher egy részét másnak adnád? - John vállára tette a kezét. - Biztos van valaki, aki tudna segíteni.

-Bocsás meg, csak... igazad lehet. Kezdek összeomlani. Mi lenne, ha újra nekifutnánk? Mondjuk holnap délután. Hogy tiszta fejjel beszélhessünk.

-Jó, de örülnék, ha nem kéne, ezt csinálom.

-Hidd el én is.

Remélem elnyerte tetszésedet. Címet sajnos még nem találtam, és még messze a vége, de remélem jó úton haladok. Építő jellegű kritikának csak örülni tudok. :)