Ebben a szezonban sokkal inkább kísérletező kedvemben voltam, így a kínálat nagyobb részét érintettem, mindet azonban nem fogom bemutatni, mert vagy nem találtam rá érdemesnek, még így is kimaradt a szórásból vagy egyszerűen csak lusta vagyok annyit írni. Az előzőekhez hasonlóan folytatásokkal, 1+n-edik évadokkal nem fogok foglalkozni. Minden egyéb kitételt megtaláltok az előző bejegyzésben.

Sorrend tekintetében most nem népszerűség szerint megyek végig (mert ennek most nem néztem utána), hanem teljesen ötletszerűen. De persze a szerintem legjobbat a végére hagyom.

Joker Game

Japán történelme során sokszor került konfliktusba a nyugati nagyhatalmakkal, azonban a kulturális különbségek miatt nem volt egyszerű dolga a diplomáciai csatában. A második világháború küszöbén így létrehozza saját hírszerző ügynökségét a nyugati titkosszolgálatok módszereit adaptálva.

Egy kissé vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban, mert ugyan jól adja vissza, milyen egy képzett kém — legalábbis annyira, amennyire egy képzetlen nemkémként át tudom érezni a dolgot —, ez válik a sorozat Achilles sarkává is. Az epizódok érdekesek, megvan bennük a feszültség, de a főhősök jellegtelenek és nem mennek bele a jellemábrázolásba és fejlődésbe. Szürkék és felejthetőek, amilyennek egy kémnek lennie kell, teljesen felcserélhetők egymással, viszont ez megnehezíti a néző bevonását. Ezt kissé tovább rombolja, hogy az ígéretesen induló első két rész után, ezek egy történetet képeznek, a sorozat teljesen áttér a procedurális felépítésre. Egy epizód egy önálló történet. Ettől nem lesz rossz, de a setting könyörög egy fordulatokkal teli kémdrámáért, ami így elmarad. Ezek egyébként jól lettek megírva, jól adagolja és tartja fenn a feszültséget.

Animáció, dizájn és hangok terén szintén jól teljesít. Mivel a történet földhözragadtabb, kevés az akció (elvégre egy kém akkor végzi jól a dolgát, ha nem szorul rá) és az is valószerű, az animátorok több gondot fordíthattak a részletekre. A szinkronstáb tapasztalt, bejáratott nevekből áll, köztük olyanokkal, mint Sakurai Takahiro (Kururugi Suzaku - Code Geass, Makishima Shougo - Psycho Pass) és Seki Tomokazu (Gilgamesh - Fate univerzum, Hashida Itaru - Steins;Gate, Kougami Shinya - Psycho Pass), de minden színész jegyez egy-egy főszerepet sikeres sorozatoknál. Ha nem is pont életük szerepe, de mindenképp tisztességes munkát végeztek. A zene pedig tökéletesen támogatja meg a történetek hangulatát.

Ítélet: erős 7/10

A sorozat legálisan streamelve ingyen elérhető Crunchyrollon. Ha pedig bejön a korszak és a jazz, akkor a Csendes Óceán túlpartján ez idő tájt játszódik a Baccano.

Sakamoto Desu ga?

Sakamoto, a megtestesült tökéletesség, minden fiú rá akar hasonlítani, minden lány róla nevezi el a vibrátorát. Minden elé kerülő akadályt a legnagyobb eleganciával gyűr le. Egy elsősorban női közönséget célzó vígjátéksorozat a Shounen Ai-okat szép számmal jegyző Studio Deen-től.

A sorozat azonnal megragadja a nézőt, lendületes, jó a humora. Viszont nincs benne tartalék. Az első három rész után mindent láttál, amit nyújtani tud. Nincs igazi történet, nincsenek igazi karakterek, csak a címszereplő éli mindennapjait és a legkisebb megerőltetés nélkül kerekedik ellenlábasai fölé. Így hajlamos iszonyat gyorsan önismétlővé unalmassá válni. Viszont cserébe az epizódokba kerül egy-egy apró csavar, ami valamennyit ment, rendszerint Sakamoto csinál valamit, ami első látásra emberfelettinek tűnhet, aztán a néző a mellékszereplőkkel együtt döbben rá, hogy valami teljesen hétköznapi dologról van szó. Eleinte kreatív és vicces, de ez is hamar kifárad és nem menti meg. A sorozat legnagyobb hibája tehát a főszereplő hibátlansága. Nincs izgalom, nincs feszültség a hamar eltompuló poénok pedig nehezen tartják fenn az érdeklődést. Nem egy kifejezetten rossz sorozat, de unalmas és ezt a hibát egy vígjáték nem engedheti meg magának.

Az animáció és dizájn teljesen rendben van, a stílust eltalálták, a szinkron rendben van, de nem túl emlékezetes. A színészek javarészt inkább kevésbé népszerű sorozatokat és mellékszerepeket tudnak maguk mögött. A zene szintén elég jellegtelen. A főcímben is használt darabot leszámítva egyetlen hangot sem tudnék felidézni, az viszont bár jól sikerült darab, talán kicsit túlhasználják.

Ítélet: 4/10

A sorozat megtalálható Crunchyrollon, azonban a Magyarországon (még?) jogi okokból nem érhető el. Ha pedig nincs eleged a minden határon túl tökéletes főszereplőkből, akkor egy fiúknak célzott, több történetet felmutató sorozat a Medaka Box.

Sousei no Onmyouji

Egy párhuzamos valóság groteszk szörnyek, "kegare"-k laknak, az átlag embereket pedig csak az exorcisták védhetik meg tőlük. Ilyen exorcista a főszereplő két kamasz, Rokuro és Benio, akik a legerősebbek az ifjak között, így kiválasztják őket, hogy legyenek generációjuk "Twin Star Exorcist"-jai.

A sorozat egyszerűen hemzseg az inkább rosszul, mint jól alkalmazott kliséktől, ezeken túl pedig képtelen felmutatni bármit. Az egyik főszereplő, Rokuro tragikus előéletű, ami miatt hátra akarja hagyni szörnyirtó karrierjét, de pechére hatalmas potenciálja van, így a körülmények visszarángatják, míg a lány, Benio, a tipikus tsundere, akit a bosszú hajt, hogy a legerősebbé váljon és kiirtsa az összes kegarét. Viszont a nekik kijelölt életpálya miatt egymásba is kell szeretniük, miközben egy halottnak hitt ellenség is feltűnik, akiről kiderül, hogy ő áll Rokuro tragédiája mögött. Ez nem is lenne akkora gond, ha közben, még pillanatokkal előtte is, nem azt akarták volna beadagolni, hogy ő a felelős... még olyanok is, akik tudták, hogy nem. A románc hasonlóan gyengén van megírva. Benio és Rokuro klisés kényszerrandikon és mű összeveszéseken kerül egyre közelebb egymáshoz, miközben ha a fiú korának megfelelő egészséges szexuális érdeklődést mutat (pl. pornó magazint találnak nála) az rögtön perverz, jön is a túlreagálási jelenet.

Az animáció sokszor nagyon lusta. A harcok koreográfiájukban és vizuálisan sem néznek ki jól, nagyon olcsónak hat, azon kívül sok a statikus kép és a tömeggyártott passzív háttérszereplő, főleg tömegjeleneteknél teljesen élettelennek tűnik az egész. Egyelőre még nem biztos, hány epizódos lesz, engem pedig ezen a ponton már nem is érdekel, de ha el akarják nyújtani, az magyarázat lehet az alacsony vizuális minőségre. Szinkron és zene téren szintén nincs semmi maradandó.

Ítélet: kegyelem 4/10

A sorozat legálisan streamelhető Crunchyrollról. Viszont, ha ilyesmi témában kerestek valamit, nézzétk meg inkább a Noragamit. Könnyedebb, jobb karakterek, kidolgozottabb világ. Esetleg, ha belefér egy kis meglepetés, legyen Mahou Shoujo Madoka Magica, adjatok neki esélyt, a harmadik rész után válik igazán érdekessé.

Koutetsujou no Kabaneri

A stúdió, amelyik elhozta nekünk az Shingeko no Kyojint és a Shingeki no Kyojunt vámpírokkal, most elhozta nekünk a Shingeki no Kyojint zombikkal. A Witt stúdió egy steampunk világba visz el minket, ahol az emberek erőddé vált állomásokra menekültek a támadó Kabane elől, amelyek között az átjárást páncélvonatok biztosítják, a tűzerőről pedig pneumatikus fegyverek gondoskodnak.

A sorozatnak minden adott volt, hogy akár a szezon legjobbja legyen, mégis elszúrta. Középszerűek a karakterek és bot egyszerű a történet. Ráadásul ezt már láttuk és elsőre jobban sikerült. A történet alapvetően két egységre bontható. Az egyikben a főszereplők állomásuk elesése után sodródnak az árral, páncélvonatukon akarnak biztonságba jutni. Már az állomás eleste is nagyon pongyolán megoldott, érezhetően csak a történet kedvéért alakult úgy. Egy menetrenden kívül, lassítás nélkül érkező vonatnak a hídkezelők leengedik a hidat, mert mennyivel jobb az, ha a bizonytalan állapotú utasokat szállító vonat padló gázzal a városba csapódik a város számára biztonságot jelentő szakadék helyett. Pedig megvannak a protokollok a vonatok fogadására, ezt korábban alaposan bemutatták. A vonat megáll, leengedik a hidat és alaposan ellenőrzik, fertőzöttek-e az utasok. De itt nem, mert csak. És ilyen húzások kísérik végig a sorozatot. A történet második felében bemutatkozik az antagonista. Akinek legalább jó indítékai és céljai vannak. Ja, nem. Az indítéka egyszerű bosszú, mert támogatás nélkül hátrahagyták a harcmezőn, a célja pedig minden város elárasztása kabanéval, mert ettől lesz mindenki egyenlő, meg amúgy is, hulljon a férgese. Célja elérése érdekében pedig természetesen mindenki feláldozható és emberei teljes mellszélességgel támogatják, mert... miért ne?

Amiben igazán jól teljesít a sorozat, az az animáció minősége. Részletes, látványos, jól követhető, egyformán jól néznek ki a harcok és a lassabb jelenetek. Sikerült jól ötvözni a 2D-s világot a CG effektekkel. Egyértelműen élvonalbeli, szerintem még az Unlimited Blade Works-öt is fölülmúlja, ami nekem mindig kicsit sterilnek hatott. Hangok és zene terén hozza a kötelezőt, a színészek nem túl tapasztaltak, de nem rajtuk múlott a dolog.

Ítélet: 5/10

Legális streamről jelenleg nem tudok. Ha tetszett ez, akkor adja magát Shingeki no Kyojin.

Mayoiga

Egy busznyi különc fiatal elindul a városi legendákból híres Namaki faluba, ahol állítólag bárki új életet kezdhet, egy tökéletes életet, hátrahagyva minden nyűgjét. Azonban hamarosan kiderül, hogy valami les rájuk a falut körülvevő erdőből ahonnan nem találják vissza az utat a külvilágba.

Már az első pillanatban látszik, hogy a itt meg fogják dolgoztatni a memóriánkat. Rengeteg karaktert zúdítnak a néző nyakába, az első epizód gyakorlatilag nem is áll másból, mint a bemutatkozásukból. És a szereplők felének funkciója van a történetben, ez még így is nagyjából egy tucat, rájuk kell időt szakítani a sorozat 12 epizódjában. És nem töri össze magát, hogy megkedveljük őket. Szinte mindegyik mentálisan instabil és erőszakra hajlamos. Viszont nem torkollik vérfürdőbe, szerencsére. Idővel persze a fontosabb szereplőkről lassan kiderül, miért is váltak ilyenné és hogyan kapcsolódik az erdőben őket fenyegető jelenéshez, de ez legtöbbüknél még a tartós szimpátiához is kevés, megkedvelni (legalábbis nekem) így sem sikerül őket.

Az animáció alapvetően hozza az elvárhatót bár a CG alkalmanként teljesen megbontja a látvány egységességét és igazán semmi szükség nem volt rá. A dizájn, szinkron és zene terén nem múlja fölül az átlagot.

Ítélet: 5/10

A sorozat legálisan elérhető Crunchyrollon. Ha pedig ezután egy komolyabb pszichológiai drámának is esélyt adnátok, vessétek rá magatokat a Neon Genesis Evangelionra.

Bakuon!!

A történet egy csapat gimis lány köré épül, akik felfedezik vonzalmukat a motorozás iránt, majd gyorsan újra is alapítják az iskola motoros klubját.

Az évad meglepetése számomra, csak hasonlóan, mint a Schwarzesmarken télen, itt is a tájékozatlanságom áldozatává váltam. A promóciós kép, de még a szinopszis alapján is egy ártalmatlan moe show-t vártam, valahol félúton a K-On! és a Girls und Panzer között. Ehhez képest egy ecchibe hajló motoros pornót kaptam. Ez elkerülhető lett volna, ha legalább utána olvasok a mangának... vagy a műfaji és korosztály besorolásnál nem felejtik el megjelölni, hogy itt bizony számíthatunk pár full frontál csöcsre. Nem vagyok sem prűd, sem a fan service ellensége, de egy PG-13 besorolású sorozattól nem vártam, hogy sem azt a "részeg tanárnő molesztálja a lányokat", sem azt a bikinis motormosós jelenetet. Pláne érdekes volt előbbiek mellett az európai motormárkák márkajelzéseinek cenzúrázása. Persze, nyilván nem kapták vagy vették meg hozzá a licencet, de az előbbi jelenetek mellé téve furcsán humoros. A történettől egyébként nem kell sokat várni a lányok az egyes motormárkák megszállott hívei, amin időnként párszor összevesznek, motoros rendezvényeket szerveznek klubon belül és kívül, ezek mellett pedig a humor inkább gegekre építkezik. Igazán motorrajongóknak ajánlanám.

Az animáció átlagos, főleg a motorok kidolgozása feltűnően részletes, bár a többi téren is jól teljesít, zenéből inkább a főcím emlékezetes, de nem klasszikus, inkább csak könnyen felismerhető. Jól passzol a sorozat stílusához.

Ítélet: 4/10

A sorozat megtalálható Crunchyrollon, de a magyar régióban szintén nem elérhető. A wtf Japan irányból inkább a családbarát felé elmozdulva ott van a már említett Girls und Panzer, egy iskolai tankos klubról, ahol nem megvitatják, hanem megvívják a tankcsatákat, de szigorúan, mint sportot, véráldozat nélkül.

Kiznaiver

Katsuhira egy magának való fiú, aki egyáltalán nem érez fájdalmat. Egy nap azonban őt és néhány osztálytársát elrabolják és erővel csatlakoztatják a Kizuna rendszerhez. A rendszer, amelynek tagjai a kiznaiverek, összekapcsolja őket és egyikük fájdalmát mindőjük felé közvetíti. A kísérlet célja pedig az emberek egymás iránti megértésének és kapcsolatainak fejlesztésén keresztül a világbéke elérése.

A sorozattal kapcsolatban hatalmasak voltak az elvárások a Trigger stúdióból került ki és a stúdió másik nagy dobása a Kill la Kill, illetve a Tengen Toppa Gurren Lagann stábjának tagjai dolgoztak rajta. Előbbiekkel ellentétben azonban a sorozat csak egy fél évadot kapott, és sajnos egyebek mellett ez is nagyon érződött a végeredményen. Persze, a szereplők kapcsolata fejlődik és rajtuk keresztül megtapasztaljuk az árnyoldalait is annak, ha emberek annyira közel kerülnek egymáshoz, hogy egy ponton túl már nem csak egymás fizikai fájdalmait érzik, hanem a lelki gyötrelmeket is. Az egész azonban végig sánta marad és a helyzeten nem segít a teljesen érzelemmentes főhős. Persze, érthető, ő a csapatban a kívülálló, aki mára az érzelmek és fizikai érzések koncepcióját sem tudja igazán megérteni és azért küzd, hogy ezeket visszaszerezze de egy ekkora csoport, nyolc fő karakterfejlődésének tisztességes levezetésére nem jut idő ennyi idő alatt, a háttérben futó szálak pedig szinte teljesen érintetlenek maradnak. Nem is kapunk komoly betekintést az összes karakter személyiségébe, pedig mind köré fel lehetett volna építeni valami többet. A korábban említett két sorozat a hosszabb futásidő mellett kevesebb karaktert tartott fókuszban és jobban felépítette a világát is. Itt szinte csak néhány elejtett megjegyzést kapunk.

A Kill la Kill és Gurren Lagann esetében emellett kaptunk egy utolsó tollvonásig tervezett látványvilágot és az évtized egyik legjobb soundtrackjét. Itt ezek is hiányoznak. A dizájnt stílusában követi, sőt, itt-ott még újra is hasznosítja (Tenga egy pink hajú Kamina, Niko pedig kiköpött Harime Nui), azonban mégsem érződik mögötte az a precíz tervezés (részletes elemzés angol nyelven). A zene szintén csak a kötelezőt hozza, de amíg egy Don't Lose Your Way vagy Libera Me From Hell akkora hatást gyakorolt rám a sorozat közben, hogy még kontextus nélkül libabőrös leszek, ha meghallom. Gyakorlatilag a teljes soundtrackjük az utolsó hangjegyig emlékezetes. A Kiznaiver esetében viszont teljesen hiányzik a dalok egyénisége. Ha kontextus nélkül meghallom, valószínűleg fel sem ismerném, miből van. A jelenet pillanatnyi hangulatát jól elkapják, de a néző hangulatára már nincsenek olyan elsöprő hatással.

Ítélet: 6/10

A sorozat ingyen streamelhető Crunchyrollon. Előtte/utána/helyette pedig, meglepetés, a Tengen Toppa Gurren Lagannt és a Kill la Killt ajánlom.

Flying Witch

Makoto, a fiatal boszorkány, hátrahagyja Yokohamát és rokonaihoz költözik Aomoriba, a nyugodt kisvárosba ahol tudománya gyakorlásába kezd.

Amit már az elején érdemes leszögezni, hogy túl sok akciót ne várjon senki. Egy iyashikei sorozatról van szó, annak legtisztább formájában. Ezt a kifejezést gyógyítónak fordíthatjuk, ezeknek a sorozatoknak pedig a legfőbb célja megnyugtassa, pihentesse a nézőt. Ezzel együtt nem ábrázol gyakorlatilag semmiféle konfliktust, a cselekmény ritmusa nagyon lassú, mindenki barátságos, a szereplők pedig csak élik mindennapjaikat egy szinte már túlvilágian békés környezetben. Stressz levezetés, de pontosan ellentétes módon, mint általában szoktuk (Saint's Rowban bevágódni egy tankba és perverz élvezettel csatatérré változtatni a várost). Egy kis vizuális/mentális jóga. Így aztán a történet nem kap nagy hangsúlyt, pusztán Makoto életének epizódjait követhetjük nyomon, ahogy felfedezi a várost, próbálgatja a teljesen ártalmatlan varázslatait és bájitalait és új szereplőkkel ismerkedik meg. De ennek ellenére a sorozat működik.

Az animáció és a dizájn oldalát illeti, szép, részletes, lágy, a szemnek kellemes színekkel dolgozik. Rengeteg helyszínt a valóságban is létező helyekről mintáztak, ide kattintva találtok egy pár szemelvényt. Ehhez tökéletesen társul a zene is.

Ítélet: 7/10

A sorozat legálisan streamelhető Crunchyrollról. Ha tetszik az ilyesmi, úgy általában a moe sorozatokkal nem nagyon lehet melléfogni, én külön ajánlanám a K-On!-t, bár emellett még az is akcióorgiának fog hatni.

Netoge no Yome wa Onnanoko ja Nai to Omotta?

Nishimura, harcedzett MMORPG játékos, egy balul elsült in-game házassági kísérlet után két évvel ismét úgy dönt, frigyre lép egy játékos társával. Amikor végre az életben is találkozik csapattársaival, meglepve tapasztalja, nem csak egytől egyig lányok, hanem mind egy iskolába járnak. Azonban játékbeli feleségének nehezére esik elválasztani játékot és valóságot.

Műfaja ellenére kifejezetten érdekesnek ígérkezett, és sok témába bele is kapott, mint account lopás és visszaélés, túlzásba vitt játék, játék és valóság összekeverése, mindez csak megjelenik, de a sorozat nem tárgyalja, nem mutatja be és végül megoldás sem születik. Másik oldalról, mivel ez a Bakuonnal ellentétben vállaltan ecchi, a műfajhoz képest viszonylag szűkmarkúan adagolja a fan servicet. Persze, gyakoriak a hülye kameraszögek, ahol kötelezően a képernyő 30%-át kitakarja egy csöcs vagy segg és az egyik lány játékbeli avatárja is egy... tipikus, keveset takaró páncélt visel. De vissza a történetre. Főszereplőink eldöntik, hogy kisegítik zavart társukat, Akot, ebből a bizonyos állapotából, így megalapítják az iskola videojátékos klubját, aminek keretében ezt elképzelik. Azonban ezt a célt inkább csak emlegetik és ügyetlenül próbálkoznak. Nem tárják fel Ako problémájának gyökerét, mi okozza a függőséget és realitászavart. Így tulajdonképpen az eredmény(telenség)ük érthető, de a kihasználatlan potenciál miatt nem megbocsátható.

Az animáció és a dizájn kidolgozottsága a valóságban fölülről súrolja az átlagot, a játékban, főleg akció közben inkább alulról. A karakterdizájnok engem a Denpa Onna to Seishun Otoko-ra emlékeztettek. A zenéről annyit tudok elmondani, hogy nem lóg ki a jelenetekből, de a sorozattal eltöltött négy és fél óra dacára, egyetlen hangot sem tudnék felidézni. A szinkronmunka is teljesen az átlagos szinten van, ami a sorozat stílusát és a színészek filmográfiáját tekintve sem túl meglepő. Egyedül a főszereplő Nishimura hangját adó Toyonaga Toshiyuki tudhat maga mögött egy Durarara főszerepet.

Ítélet: 5/10

A sorozat legálisan megtalálható Funimation-ön, ami sajnos csak az USA-ba és Kanadába streamel. Alternatíva pedig lehet az említett Denpa Onna to Seishun Otoko, ami nem csak a karakterdizájnon, de a feldolgozott témát tekintve is hasonló ehhez. A Netogéval szemben azonban sokkal jobban kezeli a karaktereit és nem hanyagolja el a karakterfejlődést.

Boku no Hero Academia

Egy világban, ahol mindennaposak a szuperképességek, illetve a szuperhősök és szupergonoszok, Midoriya, egy képességek nélküli fiú elhatározza, ő így is hőssé válhat és jelentkezik a világ elsőszámú hős akadémiájába, ahová meg is szerzi patrónusának a világ első számú hősét.

A sorozat számomra érdekesen nyugatias ízű volt. Ami a legnagyobb erőssége, hogy nagyon jól építi fel a hangulatát, amit erősen megtámogat a hol inkább képregényes, hol propagandaplakátokat idéző vizualitás. Rengeteg az érdekes képességekkel rendelkező karakter. A történet alapvetően az ezerszer lerágott csont, a tápláléklánc alján lévő gyenge omega feltör az alfák közé, azonban sikerült úgy tálalni, hogy ne csak fogyasztható, hanem kifejezetten élvezhető legyen. A cselekmény jó tempód diktál, remekül adagolja a humort és akciót és jó érzékkel vált komolyból komikusba. A karakterekbe épp annyi betekintést nyújt, amennyi szükséges, azt is Midoriya szemén keresztül, és olyan ütemben és mértékben fejlődnek, amennyi indokolt és szükséges. Mély filozofikus tartalommal nem fog elárasztani, de tudj mit akar és azt hiba nélkül le is szállítja.

Az dizájnról már említettem, hogy nagyon jól eltalált, és mozgás közben is ugyanolyan remekül teljesít, mint állóképeken. Egyedi és könnyen felismerhető. Ugyanúgy a zene is. Nem csak a jelenetekhez társítva, hanem önmagukban is jól szólnak, magabiztosan az átlag fölött teljesítenek. A két főszereplő szinkronhangja eddig javarészt inkább mellékszerepekben volt hallható, de tökéletesen ráéreznek az általuk megszólaltatott karakterekre.

Ítélet: 8/10

A sorozat szintén Funimation-ön érhető el legálisan. Nem szigorúan hasonló, de szintén szuperképességekkel rendlkező diákok akadémiájáról szól a Toaru Kagaku no Railgun és a Toaru Majutsu no Index, amiket ebben a sorrendben ajánlanék.

Ez volna az élménybeszámolóm az idei tavaszi szezonról, összességében azt kell mondjam, egy két jobb megmozdulás ellenére csalódás volt. Az igazán gyenge darabokat, mint a Gyakuten Saiban (Ace Attorney) vagy az Endride még nem is tárgyaltam, mivel azokat a felükig sem bírtam, bár az is igaz, a bejegyzésemmel egy két jobb darab mellett is elsiklottam és akad olyan is, ami nagyon népszerű lett, de már nem maradt kapacitásom azt is lemeózni. Remélem sikerült mindenkit felhúzni a kedvence lefitymálásával és eleven lesz a komment szekció ;)

Free Counter