Régóta tervben van már egy írás a magazinról, először még 2019-20-ban merült fel bennem, amikor bejelentették a nyomtatott magazin megszűnését, egyéb elfoglaltságot miatt viszont akkor ez parkolópályára került. Most viszont az Országos Gaming Expó és a magazin alapításának 30 évforduólója alkalmából újra kezembe vehettem egy magazint, ami indokot adott a régi számok átlapozására is (és amúgy nagy fekete pont a GK szerkesztőségnek, hogy magyar gamer oldalként egy több héten át tartó magyar gaming rendezvénysorozatról még egy hírfoszlányt sem közöltek).
Talán szerencsésnek mondhatom magam, hogy abból a 4 évből, plusz-mínusz néhány hónap, sikerült megőriznem az összes akkoriban vásárolt lapszámot a lemezmellékletekkel együtt. Nem fogom magam mélyen beleásni a magazin történetébe a 2000-es évekből, ezt maguk a szerkesztők sokkal jobban össze tudják foglalni. Inkább csak ötletszerűen halandzsázok egy kicsit az emlékeimről, illetve hogy milyen élmény 16-20 év után újra a beleolvasni egy-egy cikkbe.
A gamer magazin olvasós pályafutásom igazán nem a Guru indította be, hanem egy haveromtól kölcsön kapott PCWorld CD melléklet. Magyarország faluvilágában a 2000-es évek első felében még nem volt annyira elterjedt dolog az internethozzáférés, a legtöbb szülő drágának és fölöslegesnek tartotta, nem nagyon erőltették a játékvásárlást sem, így a játékterjesztés gerince az egymás között másolgatás volt (emiatt amúgy sokáig azt is hittem, ez is egy legális módja a dolognak), a hírekről pedig szóbeszéd és a magazinok tájékoztattak, illetve a melléjük adott CD-k amik hasznos progikkal, shareware játékokkal és játékdemókkal emelte az értékét. Valljuk be, ezekre akkoriban szükség is volt. Amikor 2005 körül mi is 'beszálltunk az internetbe' kőkemény 1Mbps letöltési sebességet kaptunk a jó magyar forintjainkért, ami azt jelentette, hogy nem két perc volt, mire leugrottak Origo Szoftverbázisról az addigra több száz megásra hízott demók. Szóval PCWorld melléklet, egy kis zöld, erősen megviselt CD, ami bepillantást engedett a Railroad Tycoon 2 és Need for Speed 4 demójába. Akkor ott én el is döntöttem, hogy nekem erre egy ilyenre szükségem van. Nem sokkal később sikerült is meggyőzni szüleimet, hogy vegyék meg életem első ilyen magazinját, ami a PC Guru 2001/07 száma volt. Valószínűleg egy teljesen véletlenszerű választás. De amit kaptam, az oyan volt, amire egyáltalán nem számítottam. Nem csak egy magazin, ami unalmas felnőtt szoftverek és hardverekről szólt, hanem a mellé adott CD-n még egy teljes játék is volt! Ez volt a Shiny Entertainment mára elfeledett 1997-es klasszikusa, az MDK. A júliusit következő hónapban követte az augusztusi szám, ezt követően pedig egy teljes évnyi szünet, míg végül 2002 szeptemberében egy újabbal gazdagodtam, ami már első ránézésre is meghökkentő volt a még nem egész 13 éves önmagamnak. Innentől viszont nem volt megállás, legalábbis 2006 augusztusáig.
Visszanézve ezeket a (számomra) korai magazinokat, felötlött bennem, hogy a 2000-es évek elején igazi marketing géniuszok dolgozhattak a Gurunál, akik tudták, hogyan is kell megragadni a kiskamaszok figyelmét. Persze ettől függetlenül is bőven volt mire várni minden hónapban. A 2000-es évek közepe a videojáték aranykora volt. Ismertetők a legújabb csúcshardverekről, amikről tudomásul kellett vennem, hogy számomra sosem lesznek több ábrándnál, híradások és előzetes elemzések hamarosan megjelenő játékokról, részletes, olykor 4-6 oldalas tesztek a frissen megjelentekről, végigjátszás az elmúlt hónap legnagyobb címeihez egyéb híradások, tippek, csalások, olvasói levelek, egy még tőlem is bekerült valamelyik Levrovba vagy Mentőövbe.
| 
| 
Az egyre növekvő számú CD mellékleteken, majd később a DVD mellékleten pedig mindig legylább egy, néha két teljes játék, ami lehetett valami szemét a polc aljáról, vagy akár igazi időtlen klasszikus is. Ezek mellett számtalan demó, videóelőzetes játékokról és mozifilmekról, hasznos progik, driverek, olvasók garázsfejlesztésű játékai, modok, útmutatók, ingyen programozói tanfolyam (talán basic és C++?) és még kitudja mennyi minden. Mára igazi időkapszulává váltak a magazinok és retrós aranybányává a lemezmellékleteik.
2006 végére azonban átalakult az értékrendem. Kiskamaszból nagykamasz lettem, a magazin ára addigra 1850 forintra duzzadt és ez akkoriban rengeteg pénz volt, amit péntek esténként elkólázhattam a haverokkal a könyvtárban. Akkorra az falusi internet is elfogadható sebességűre gyorsult, megszületett a Youtube, így meghoztam a nehéz döntést, hogy elfordulok a nyomtatott gamer sajtótól. Az utolsó, amit megvásároltam a 2006/08-as volt és bár sokszor megkísértett egy-egy szám (például amikor a Rush for Berlint adták teljes játékként), megacéloztam magam és ellenálltam. Sokáig látogattam a magazin online felületét, de egy nekem nemtetsző dizájnváltást követően azt is elhagytam és átszoktam egy új helyre, a Gamekapocsra. Talán ismeritek.
Most vagyunk a mostban
Azóta eltelt 15 és fél év, mára maga a magazin nyomtatott változata is megszűnt, most márciusban viszont visszatért a 30. évfordulós különszámmal, amit egyébként ingyen osztogatnak az Országos Gaming Expón. Gyakorlatilag ez és a retró konzol kiállítás volt az egyetlen (kettőtlen?) ok, amiért elmentem.
| 
| 
És milyen is lett ez a kiadvány. Nos, a különszám tagadhatatlanul különszám. Már nincs tapasztalatom a PC Guruval az utolsó időkből, de a hangsúly tagadhatatlanul máshol van, mint amikor még rendszeres olvasójuk voltam. Rövidebb és konkrét játékok helyett sokkal inkább fókuszál a trendekre és a nosztalgiára. Utóbbi persze várható volt. Lemezmelléklet sem jár már mellé, ami bár alapvetően egy jó nosztalgiabomba lett volna, be kell vallani, manapság egyre kevesebbek gépében kap helyet optikai meghajtó. Az írók legjava is hátrahagyta már a magazint, aki akkor volt aktív, amikor én aktív olvasó. Minden esetre elmosolyodtam az ismerős érzéstől, ahogy a kezembe veszek és felütök egy új PC Gurut, még akkor is, ha ez a guru már nem az a guru, amit feleennyi idősen hónapról hónapra tűkön ülve vártam.
Ha ti is felkapnátok egyet, a következő két hétvégén még megtehetitek az OGEX utolsó 4 állomásának egyikén.
Mindenkinek köszönöm, aki végig bírta olvasni ezt a csapongó bejegyzést. Ha nektek is van valami emléketek a magazinról, írjátok le kommentben, szívesen elolvasom.
Hogy értékeltük még azokat is, kívülről megtanultunk pályákat, minden apróságot felderítettünk, bármilyen játékról is volt szó. A Delta Force BHD-nál betanultam a botok spawn helyét, akaratlanul is. Sok játék lényegében speedrunba csúszott át. És csak álmodozni tudtam milyen lehet az adott játék teljes verziója. Voltak meglepően hosszú demok is, pl. a Dungeon Siege jut eszembe. Persze ott is felfedeztem mindent. De ott a Jedi Outcast ahol olyan pályát kaptunk ami nincs a teljes játékban. Sokszor pedig a cheat code-okkal dobtuk fel a játékmenetet. Vagy amikor rájöttem hogy BF1942-ben a szarásig tolt Tobruk map után kipróbálhatom Wake Islandet is a multi demon keresztül. Persze ott emiatt még botok sem voltak, így még azt is elkellett képzelni hogy milyen lehet másokkal játszani. De emiatt a CD miatt játszok a mai napig is a játékkal.
Az újságok maguk tele voltak tartalommal. Hosszabb és sokszor egészen rövid kis írások szoftverekről, hardverekről, egyéb technológiai újításokról. Volt hogy egy oldal 10+ kis cikkből állt. Emiatt viszont az egésznek volt egy kincskereső fílingje, ellehett veszni az írások, cikkek sokaságában. Az a rengeteg kis program, amit a cikkírók találtak meg... Nem is tudom már mire voltak jók, kb. most kevesebb programot használni mint akkoriban. Talán az okostelefonok app őrületéhez lehetne hasonlítani azt az időszakot. Mindenféle jópofa, hasznos, de sokszor inkább haszontalan programok bemutatóját, tippjeit lehetett elolvasni, és persze a CD melléklettel kipróbálni.
Érdekes időszak volt, ma már kicsit egysíkúbb minden. De talán így jobb. Izgalmas volt hogy szinte teljesen új hardverek jelennek meg, de csak álmodozni tudtál róla. Izgalmas volt hogy a Quake 3 után már jön is egy BF1942, Far Cry, majd rögtön egy Crysis, amiről megint csak álmodozhattunk a legtöbben. De valahol csak jobb hogy ma már minden szép. Csak mégegyszer, ma emiatt (is) picit unalmas már minden
#2: Arról viszont nem is hallottam. Részemről az egyik számítógép hálózatos cikk volt, ami alapján összehoztam az első otthoni hátlózatom, hogy multizhassak tesómmal. A probléma csak az volt, hogy a tesómat legyőzni nem volt kihívás, plusz általában nekem volt jóval erősebb gépem.
#3: Gamerből egy szám van meg. 2003/02 szám talán? A Thief: The Dark Projekt volt a teljes játéka. Hogy hogyan sikerült ez a Guru helyett, arról már fogalmam sincs. Talán abban a nónapban későn jött vagy kifogyott a Guru vagy elég hasonló volt hozzá, hogy megtévesszen? Mindenesetre nem bánom, a Thief egy nagyszerű játék.
Az újság 2 dolog miatt volt érdekes: mocsok drága volt (1995ft, míg egy PC Guru vagy Gamestar fele annyiba került) mondjuk cserébe jóval vaskosabb is volt, másrészt csak Angliában volt szerkesztőségük, többi országban lefordítva adták ki.
Számomra viszont a legfontosabb dolog az egyik demo volt, Age Of Empires 2 a tutorial kampányával.
Cikkek közül (ha jól emlékszem) ppeti által elkövetett videocd készítő tutorial volt a legmeghatározóbb az életemben, rengeteg filmet írtam ki cd-re, hogy utána dvd lejátszóval nézzük a TV-n. Azok a csodás mpg tömörítéses 352*288 pixeles remekművek :-)
Anno 400mhz-es celeronnak 8 órájába került lekódolni egy 80 perces filmet.
Én a kétezres évek elején mindig a Gamestart könyörgtem ki magamnak. Emlékszem, hiába jelent meg a dvd-s melléklet, még sokáig csak a cd-set vettem, mert a gépemben nem volt dvd olvasó.
Vicces, hogy mára meg már sokan optikai meghajtót sem használnak.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.