A videojáték a filmhez hasonlóan egy audiovizuális műfaj a tartalmát képek és hang formájában közvetíti a közönsége felé. És ahogy egy film esetében a gyenge CGI kivet az élményből, úgy egy játék esetében az elmaradott grafika is rontja a beleélést, illetve egy alacsonyabb szinten magát a játék élvezhetőségét. Viszont mégis állandó vita tárgya, hogy mennyire fontos egyáltalán a grafika, hányadrangú az egyéb szempontok mellett, mekkora részét teszi ki az élménynek. Elvégre azzal senki nem vitatkozik, hogy egy gyönyörű játék is lehet középszerű vagy pocsék, ha a játékmechanika, történet, narratíva, cselekmény nincs a helyén. Viszont legalább annyira igaz, hogy a játéknak ez az a pontja, amivel először találkozik a játékos, ez adja az első benyomást, alapozza meg az élményt és építi fel vagy fogalmazza át a vásárlás előtt megfogalmazott elvárásokat.
De milyen is a szép grafika? Az egyszerű és hibás válasz, hogy realisztikus. A grafika egy közvetítő közeg, egy eszköz, ami a játék többi részével válik egésszé. A játék megtervezésekor meghatároznak egy élményt, amit annak át kell vinnie és a grafikának ezt támogatnia kell. Így a grafika két, egymástól nem független szempontból lehet szép. Az egyik a művészi dizájn, a másik a technikai szépség.
A technikai szépség kérdése elég egyértelmű. Ezek azok a játékok, amik mindinkább a fotorealisztikus látványt próbálják közelíteni és korukhoz képest a maximumot nyújtani. Olyan legalábbis látvány terén úttörő darabok, mint 2004-ben a Far Cry, 2007-ben a Crysis, vagy tavaly a The Order 1886. Ezen a téren persze van egy fölső határ, amit legalább elméletileg el lehet érni. Ez a valóság. Emiatt az ilyen típusú játékok a maguk idejében, ha elérték a kívánt minőséget, mindig hatalmasat szóltak, új sztenderdet állítottak és feltolták az ingerküszöböt, amit a jövőben érkező játékoknak teljesítenie kellett. És épp ezért nagyon csúnyán öregedtek. Amit egyszer a realizmus csúcsaként ünnepeltünk, annak néhány évvel később szúrta a szemünket az alacsony felbontású textúrái és alacsony poligonszámú modelljei, mélyebb tartalom nélkül pedig nem válik klasszikussá csak egy lábjegyzetté, miszerint "egyszer szép volt".
De ezzel nincs gond. Ilyen fokú realizmusra szükség van. Egyes játékok koncepciója egyszerűen igényli a valóságost közelítő megvalósítást. És igenis elvesz az élményből, ha ez elmaradott. Egy valósághűen kinéző de egyébként teljesen statikus környezet vagy egymásba csúszó modellek nem mutatnak jól. Egy kifejezéstelen, érzelemmentes, élettelen, de ezt leszámítva realisztikus arc sokkal inkább hátborzongató, mint lenyűgöző. Ez az úgynevezett uncanny valley jelenség. Persze rá lehet fogni, hogy a játék hevében ezek javát úgy sem venni észre, de ha nem csak végigrohanunk egy játékon, hanem belemerülünk észre fogjuk venni, ha pedig már láttunk jobbat, azonnal kiszúrjuk.
A másik megközelítési mód ilyen szempontból sokkal inkább időtálló. Elvégre egy Mariótól senki nem várja el, hogy egy valódihoz megszólalásig hasonlító túlsúlyos vízvezeték szerelő LSD tripjét kelljen átélnie, ahogy az Alice: Madness Returns szürreális vagy a Brütal Legend heavy metal borítókat megelevenítő világa sem válna a realizmustól hitelessé. És ha a történet és játékmenet is igazodik ehhez — vagy inkább fordítva —, legalább olyan hatást el lehet vele érni, mint a hiperrealisztikus társaikkal. Ezeknek a játékoknak olyan a viszonya az előbbiekkel, mint a animációs filmeknek az élőszereplősökkel. Nem alsóbbrendű és képes ugyanolyan komoly vagy épp komolyabb tartalmat átvinni, viszont a közlés módja kevésbé limitált, narratív szempontból szabadabb, mert vizuálisan leválasztja magát a valóságról.
Viszont, mint említettem, ez sem független a technikai szempontoktól, bár sokkal igénytelenebb ilyen szempontból, vagy pontosabban fogalmazva rugalmasabban állhat hozzá. A tökéletlenségek az eltérő szemléletmódból adódóan sokkal kevésbé szembeszökőek. A Worms sorozat a kétdimenziós rajzfilmszerű kukacaival az elmúlt húsz évben alig változott. Sőt, épp a 3D-re váltás volt az a pont, ami majdnem sírba tette a játékot. Egyszerűen megtalálták azt a vizuális megvalósítást, ami tökéletesen passzol a játék stílusához. Viszont ez nem jelenti azt, hogy az alacsony költségvetés teljesen pótolható ilyen módon. Az indie piac a tanúja, hogy attól, hogy valamit nem szántak realisztikusnak, még lehet ronda, amin az sem segít, ha ráfogjuk, "direkt olyan", miközben másik oldalról ott vannak a legalább koncepciójában valóban szép indie darabok.
Így belegondolva nagyon igazad van. A 90-es években képesek voltunk végigvergődni magunkat mentés nélkül egy játékon egyetlen megnyerésképernyőért. De még mostanában is volt egy kisebb botrány abból, hogy a Diablo 3 kiegészítőjének a végén nincsen CGI filmecske, csak a rajzos átvezetőféle, ami az egyes Act-okon belül is akad néhány.
Szóval valóban piszkosul fontos a grafika, a játék szerves része. Legyen stílusos, hangulatos, illeszkedjen a játékmenethez és a sztorihoz, illetve képviselje azt a színvonalat, amit adott fejlesztőktől korábban megszoktunk.
Alapjában véve a történetközpontú játékokat szeretem, tehát a sztori ( főleg a klasszikus átvezető videós értelemben) és az atmoszféra a mindenem, de ugyanolyan fontosnak tartom a grafikát, mint bármi mást. Tizenéve nem ezt mondtam volna, mert nem erről beszéltünk. Jó volt a Resident Evil 3 farönk tartású Jill-je, akinek még szájmozgása se volt beszéd közben (ez utóbbi akkor sokáig fel se tűnt az az igazság). Szerintem viszont ma a TLOU és a karakterei se nőttek volna úgy a szívemhez, sok más játékoshoz hasonlóan, ha nincs például élettel teli arca a szereplőknek. A grafikai megvalósítás és a szinkronhangok kölcsönöztek lelket nekik. Tehát ezek együtt, NEM külön. Ugyanakkor kellett az az érzelmi töltet, ami többször is felbukkant a játék során, illetve a zene, ami megágyazott az egésznek, na meg az írói munka, mert a karaktereket meg is kell írni. Ahogy előttem említette valaki: úgy kerek, ha minden jó. És ez így is van.
Ez az egész persze nem jelenti, hogy valaminek realisztikusnak kell hatnia. Elég egy jó stílust találni a tálaláshoz. Nézzük a TWD-t Clem és Lee szintén szerethető karakterek és nem vagyok oda a képregényekért, de ez a grafikai dizájn bejött. Szóval nem mondanám csúnyának, viszont azért néha mégis hiányzott valami. A karakterek gyakorlatilag csak 3 érzelmet tudtak kimutatni: mérges-szomorú-boldog. Hiányzott a kicsit komplexebb mimika, és néha a mozgás is elég "érdekes" volt. Ez különösen a fura ritmusra mozgó járkálóknál tetten érhető. Mégis elképzelhetetlen számomra ugyanez realisztikus látvánnyal párosítva, de a jelenlegi szintél alább adva meg már kevés lett volna. Tizenéve a kevesebb még működött a Resinél vagy Final Fantasynál meg a Chrono Crossnál, ahol még az eltalált szinkronhangokat is elfelejthettük, de ugyanúgy, ahogy sok régi filmtrükköt már inkább megmosolygunk, és sok esetben rombolja az átélést, úgy van ez néha a játéknál is. Fokozatosan erre álltunk rá. Az ilyen régi filmes visszafejlődés pedig keserű szájízt hagyhat. Megesett, hogy egy már akkor is régebbinek számító címet szépnek tituláltam, de 2 évre rá, mikor újra elővettem, már más volt a véleményem. Azért mert abban a két évben töményen tolták a szebbnél szebb alkotásokat, és észrevétlenül is ahhoz szokott a szemem. Erről nem tehetek, ahogy más se. Ám ugyanúgy tudok beszélni a látvány ellen is. Az Order, vagy a sokkal több játékmenetet tartalmazó Crysis részek, nekem kifejezetten unalmas játékok voltak. Pár hónapja játszottam velük, de már nem nagyon tudok felidézni emlékezetes részeket. Ordernél a sztori és a karakterek egyáltalán nem fogtak meg, de még csak az atmoszféra sem. A Crysis-féle darálás meg nekem már nagyon monoton, akárhogy törhetik magukat a látvánnyal, az nem segít ezen. Ellenben a mára kicsit csúnyácska Final Fantasy IX steames megjelenését tűkön ülve várom, annyira szeretném újra átélni a játék adta élményeket. De ez leginkább csak a régi kedvenceknél jön be. Nem biztos, hogy befogadnám, ha manapság így adnának el nekem egy megjelenő címet. Ott az Undertale. Nehezen képzelem el, hogy bele tudnám élni magam, pedig sok jót hallani felőle. Pont a minimalista megjelenése az, amitől tartok, ami visszatart abban, hogy adjak neki egy esélyt, pedig jól is szórakozhatnék vele, akár a kedvenceim közé is kerülhetne. Tehát nem minden a grafika, és mégis. Így, egyszerre.
Downgrade:
Ezzel nem is annyira a grafika a baj, hanem, hogy megy a hazudozás. Mutatnak egy szép gémplét, és nem azt kapod. Meg az eredeti térkép egyharmadát meg t**öm tudja. Ígérjenek olyat, amit tartani tudnak, és nem lenne miről beszélni. Gondolom azt se szeretjük, amikor a politikusok összehazudoznak mindent, és majd milyen jó lesz végre, és a felét se nyújtják végül. Így állok már az ígéretes bejelentésekhez is. Ilyenkor mindig előveszek egy jó kis Alvint: "Tudod Atyám, elhiszem, ha majd a két szememmel látom."
Az fps számolgatással kapcsolatban:
Nem tudom ki miért csinálja, divatból-e, vagy más okból. Én speciel a fogalmat sem ismertem, amíg meg nem vettem az első (nagyképernyős) HD tévémet 2011 környékén. Akkor már volt x360-am, és ott tűnt fel először, hogy valamiért "akadozik" az addig folyamatosnak tűnő játék. Nem értettem miért, talán a konzol haldoklik, gondoltam. Egy biztos volt: rohadt zavaró, mert kifolyik tőle a szemem. Néha hosszú kihagyás után újra leülve a gép elé kissé szédültem is. Persze lehetett játszikálni a tv beállításokkal, hogy smoothabb legyen a forgás-mozgás, pislogás meg ilyenek, de kb. annyit ér, mintha sz*rral kennéd be az orrod, hogy ne érezd a csatorna szagát. Nagyjából 1 évre rá kezdtem el pc-zni, mert vettem egy már játékra is megfelelőbb darabot. Ott aztán jött a fix60 és társai, ami már jóval kényelmesebbnek bizonyult, és amitől nehéz elszakadni. Terjedelmesebb használat után ugyan hozzászokik a szemem a kevesebbhez, de az már régen rossz, ha szoknia kell, hiszen nem azért ülök le játszani, hogy valami kellemetlent megszokjak, hanem kikapcsolódni, szórakozni. Aztán kitudja, lehet, hogy a tévé ilyen. Azóta is ezt a példányt használom, szóval nincs viszonyítási alapom, de ezzel csak azt akarom mondani, hogy talán sokan pont ugyanezért tartják ilyen fontosnak, hogy mennyi az annyi.
Amit még megjegyeznék ( elsősorban or 1=1 megjegyzésére reagálva ) , hogy egy dolog azért viszonylag ritkán kerül szóba a nagy "igényesség" vitában, hogy nem egyforma az emberek anyagi helyzete. A használt PS3-akat és 360-akat is megveszik emberek, és nem azért mert a "kőkorszakban" akarnak élni, hanem mert játékra lehet hogy csak erre fussa. Vagy még erre sem. Vagy egyszerűen neki ennél nem ér többet ( nem akar többet költeni rá). Azért nem árt ezt is észben tartani. Mert lehet példálózni 100 - 150e videókártyákkal, de akkor aki nem engedheti meg magának, az ne is játszon? Egész biztos vagyok benne hogy senki sem "hülye" vagy "vak" aki játékra adja a fejét, és tisztában van vele hogy a nagyobb felbontás, magasabb framerate jobb. A lényeg hogy egyén és pénztárca függő az, hogy ki mennyit áldoz / tud áldozni erre. És mint sok minden másban, itt is igaz az, hogy egy szint felett, egyre csökken a minőségi változás a magasabb árhoz képest. ( Egyre többe kerül hogy még egy kicsivel jobb legyen... ) Szerintem mindenki azt a "pontot" keresi amit még megengedhet magának ( vagy szán rá annyit ) és ha ez valakinél más, azt el kell fogadni. Persze ez visszafelé is igaz, a nyivánvaló tényeket felesleges tagadni. Máris kevesebb vita lenne hogy mi a "jobb".
A grafikai megvalósitás ugyanez. Kell, hogy a játékok fejlődjenek grafikai megvalósitásban, mint bármi más.
Persze ehhez tartalom is kell. Anélkül szart sem ér.
Számomra: 1-Történet
2-Grafika
3.hangulat
velemenyem szerint a grafika igenis nagyon fontos-ha nem is feltetlenul a legfontosabb resze a jateknak.
hogy egy hirtelen peldat mondjak arra amikor elhanyagolhato- gothic 1, vagy az operation flashpoint 1, de tuti van meg sok, ahol a jatek elmeny annyit dobott a jatekon, hogy fel ora jatek utan siman szemet hunytal afelett, hogy a grafika boven az adott idoszak igenyei alatt volt. de azert ez a ritkabb.
mindenesetre en sem ertem a mostani grafika kore epulo, agressziv tamadasokat es elvarasokat sok jatek eseten. en eloszor az assassin creed elso reszenel ereztem ugy, hogy ennel tobb-jobb nem nagyon kell egy jatekhoz. persze lehetett fokozni es fokoztak is.
tobben technikai latvany kulonlegesseget varnak minden uj jatektol, holott a megfelelo design szamtalanszor sokkal hasznosabb, hangulatosabb utosebb vegtermeket hoz magaval.
torchlight, borderlands, mount and blade, a telltale jatekok, -rengeteg rpg- divinity, wasteland, pillars of eternity, a shadowrun jatekok bizonyitjak, hogy a jatekhoz, jateksitulshoz igazitott jol el talalt design, sokszor sokkal jobban tud teljesiteni mint a cryengine-re epulo maximalizmus, latvany perfekcionizmus.
aztan van, hogy hiaba a remek grafika, maga a jatek -a jatekmenetbol adodoan-unalmas, vagy rossz, megis ritkabban olvasok arrol panasz aradatokat, hogy a legujabb AC-ben vagy a legujabb CoD-ban ugyanazok a feature-ok vannak, semmi megujulas, ugyanaz mint az elozo ot resz volt, csak pepitaban. sot ezek a jatekok remekul teljesitenek a piacon. (reszemrol az AC4-ha az volt a kalozos-, a CoDbol pedig az elso MW-s volt az utolso amit elveztem, szerettem es sokaig jatszottam, azota szerintem unalom tenger lett mindket peldanak felhozott sorozat)
szoval velemenyem szerint a jatekhoz illo hangulatos es szep grafika mindenkeppen elonyt elvez a maximalista technikai csucsra jaratott grafikanal-de mindkettonel fontosabb szamomra a jol felepitett jatek mechanika, game design.
nem tudom hitelesit barmit is az iromanyomon, de 10 evet huztam le mint jatekfejleszto grafikus.
bocs ha hosszu voltam.
a lényeg akkor is voltak elvárások, csak akkor a játékok is valamivel jobbak voltak.
a sok vén ge*i, mint én is ugyanúgy megéltük anno, ezeket a grafikai ugrásokat, sokan akik azt irkálják, az öregek közül, hogy nekik nem számított a graf mind hazudnak. Nekem vodoo 3 van nekem psx nekem meg 286 nekem 486 arra verem ki. kb ez ment régen is. Majd amikor megöregedtek ti is elkezditek etetni, hogy mi mennyire nem számított, közben meg mégis...
Mert kb addig real egy grafika amig meg nem mozdulnak a karakterek.
Keccselnek, csuszkalnak ossze vissza.
A sokak altal ajnarozott unreal engineben a mai napig lebegnek a karakterek pl.
Ami nem grafikai resz az meg az ai.
Felakadnak egy ajtokereten es ugy altalaban hulyek mint a segg...
+1
Legjobb példa számomra erre a ME3, bármennyire is szeretem a játékot (többször is végigvittem különböző döntésekkel), egy-egy közelinél az alacsony felbontású textúrák nagyon ki tudnak zökkenteni a ritmusból.
Ezeket a témákat egyébként az emberek irigysége élteti. Konzolon általában minden szarabbul megy/néz ki, erre jön seggeszki, hogy "de konzolon akkor is jobb mert gow,rdr,tlou,tekken..........". Persze, hogy ez a téma általában minden játéknál.
Na meg persze arról amivel elégedettek vagyunk nem akkora élmény beszélgetni, mint a kifogásolni való dolgokat fikázni.
Ennek fényében messiásként vártam az új PS/XO duot és akárhogy is nézzük azért Last gen konzolok indulásakor és az utána következő 3 évben hanem is volt nagy áttörés, azért mindig előrukkoltak valami ütős címmekkel amiért úgyérezte az ember hogy igen ez megérte az árát. Most annyi garanciás PS/XBOXot látok különböző oldalakon amennyi elég szokatlan így 3 évvel a megjelenés után, pedig azért rengeteg jó sőt kiemelkedő játék is megjelent a konzolokra és a közösségi funkciókban is hatalmas előrelépés történt, télleg úgy érzem hogy egy közösség tagja vagyok, amikor belépek egy játékba vagy csak megnézem egy játékos profilát és kommentelhetek az eredményeihez vagy a közös játék alatt elérhető skypolás (videohívás játék közben) is sokat dob az élményen . Szóval megvannak az előnyei ennek a generációnak, nekem tetszik hogy sokat dolgoztak a közösségi rendszeren. Mostmár csak azokat a játékokat várom amik télleg elhozzák a tökéletes egyensúlyt a Story központú és coop játékok között. Ahol nem érződik a társ hiánya játék közben, de ha becsatlakozunk egy játékoshoz annak érezhető előnyei is legyenek.
Bloghoz: Nagyszerű. Számomra fontos a grafika, bár általában azt mondom, hogy nem. Viszont, valamilyen szinten álszent beszéd. Számít, akkor ha valami másban gyengén teljesít a játék. Sztori, szereplők, történet, hangok.
Egyszerűen nem bírom kijátszani a Battlefield részeket, mert annyira gyepes a sztori és minden a játékokban, hiába szép. Ellenben a CoD-al, ahol a társaim hamar szimpátiát ébresztenek bennem. A grafika nem minden, mert ezen kívül még sok mindenben kell teljesítenie egy játéknak, de ha a stuff jó is és szép is, akkor bizony, minden kerekebb ;)
Szeretem,ha egy játék szép,de ez önmagában nem elég ahhoz,hogy szeressek is vele játszani.
Elvégre mi a videójátékok célja? Az, hogy pár órára kikapcsolódást nyújtsanak,mit sem számít az,hogy a karakter haja lobog-e a szélben,vagy sem.Ha valóságra vágyom,akkor kimegyek az utcára.
https://www.youtube.com/watch?v=aK5f4IO5LDE
https://www.youtube.com/watch?v=MSL_EJNyUm8
https://www.youtube.com/watch?v=oKdRGSeklD4
https://www.youtube.com/watch?v=m9eAON4UcFI
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.