Assassin's Creed:Bloodlines

Bevezető:

Az Assassin's Creedet (Remélhetőleg) nem kell senkinek se bemutatni, mivel egy elég népszerű széria, aminek voltak fénypontjai (Mint példáúl a második rész) és természetesen mélypontjai is. (Mint példáúl a Bloodlines és az Androidra kiadott "Altair's Chronicles). Vannak olyan dolgok, amiket kár erőltetni, mint példáúl az a nagyszerű ötlet, hogy adjunk ki még egy AC részt az android piacra, "Pirates" néven.

A Bloodlines-ról:

A játékot 2009-ben a Griptonite Games fejlesztette, míg az Ubisoft adta ki PSP-re. A játékmenet szinte ugyanaz, mint az első AC-ben, csak nagyon le lett butítva.

A változtatások az első részhez képest:

Ez az első szembetűnő változtatás, az, hogy nagyon buta MI-t kapott a játék, erre a tökéletes példa az, amikor két Templar áll a kapunál, az egyiket a játékos leszúrja, a másik pedig csak néz ki a fejéből, nem is reagál rá. A második a harcrendszer, hamar megunható, ismétlődő lett. A harmadik az, hogy a hangfájlok folyamatosan ismétlődnek. Lehet mondani azt, hogy jó, de ez más játékoknál is így van, de azért már kissé idegesítő háromszor egy percben meghallani ugyanazt a mondatot, ugyanazzal a hanggal. A lebutított ugrások, az ismétlődő kivégzések, a küldetések változatossága pedig már csak hab a tortán.

A cselekmény:

A cselekmény a játék elején még ott tudja tartani a játékost a képernyő előtt, viszont elérkezik arra a pontra a játék közepe felé, amikor az ember már csak túl szeretne rajta esni. (Ugyanez vonatkozik a harcrendszerre, hogy már annyira monoton lesz a négyzet és az R+Négyzet nyomkodása, hogy az ember inkább futna a harcból, csak a játék olyankor kitalálja azt, hogy annak a szerencsétlen templarnak van egy raklapnyi kardja, amit 3 másodpercenként utánad dob.)

"Boss"fightok

Az első "nagyobb" ellenfélnél még a játékos mondhatja azt, hogy ez azért volt annyira könnyű, mert ez még csak a bevezetés. Viszont ez nem igaz, elsütik azt a poént, hogy mi lenne ha a játékos a butított Dodge rendszert (Azaz az analóg kar húzását, miközben az X-et nyomkodjuk) de erre is ráun az ember. Aztán amikor (SPOILER) kiderül, hogy annak a srácnak van egy ikertestvére, és nem skizofrén az ember azt hiszi, hogy végre egy kis nehézség jön, de nem, sőt könnyebb mint a Witch legyőzése. (Spoiler vége.)

Összegzés, pontozás:

A Bloodlinesnak egy kicsit "Olcsó húsnak híg a leve" beütést kelti, mivel az Griptonite és az Ubisoft valószínűleg tudta a PSP gyengeségeit, de mégis elkészítették ezt a játékot. A Grafika szép lett, legalábbis nekem tetszett. (Bár sose voltam az, aki csak a grafikát nézte a játéknál, és azért nem próbált ki egy játékot, mert igénytelenül nézett ki.) A játékmenet monoton, ismétlődő (Főleg akkor, amikor a 10-15 perces küldetés után kb. 7 perc gyaloglás, ugrándozás van mindig vissza a Safehouse-ba.). A hang nagyon gyatra lett, többet vártam tőle.

Story:7/10
Grafika:8/10
Játékmenet:4/10

Utószó:

Ez volt az első blogom itt a Gamekapocs.hu-n, remélem ott tudtam tartani az olvasót, és rábírtam venni arra, hogy végigolvassa ezt a kis összegzést. Köszönöm annak, aki elolvasta.