A történet alaphelyzete pár hete játszódott le, amikor egy barátunknál voltunk a vidéki birtokán, és történetesen egy másik barátunkba futottunk bele ott. Mint kiderült, ő direkt korábban érkezett azért, hogy tudjanak beszélni egy új autómárka esetleges importjáról, amire egyébként a barátunknak (akinél voltunk) valószínűleg lett volna anyagi kerete, bár végül abban maradtak, hogy nem vágnak bele, a bizniszbe. És azt hiszem mindenki el tudja képzelni, miért nem. Én mindenesetre az alant látható következtetésekre jutottam.
Amikor mi odaértünk, a lényegi beszélgetésből már kimaradtunk, így csak a brossúrát tudtam megnézni. A szóbanforgó autómárka a SPIRRA, ami egy koreai cég, és kizárólag sportautókat gyárt, valószínűleg egyedi megrendelésre. Meg kell hagyni, a járgányok jól néznek ki, és technikailag is abszolút a toppon vannak: szinte teljesen karbonszövet karosszéria, a keleti sportkocsikra jellemző V6-os motorral, Brembo fékekkkel, önzáró diffivel, és minden mással, ami tényleg kell élményautóhoz -vagy ahogy a cég szlogenje mondja, ahhoz, hogy kidrifteld a lelked (Drift your soul!).
Nos, ahogy én látom, a probléma a következő: a legkisebb, 175 lóerős modell 22 millió forintba kerül átszámítva, import, adók, meg mindenféle egyéb marhaság nélkül. Azt hiszem látható, mi a gond itt: szerintem ez a változat még csak nem is erős annyira, hogy egyáltalán ki lehessen tolni a hátulját egy kanyarban, árban viszont gyakorlatilag egy kategóriába kerül napjaink egyik legjobb, legikonikusabb hátsókerekes sportkupéjával, a 400 lóerős, V8-as BMW M3-mal, és csak pármillió választja el a hypersportautókat alázó Nissan GT-R-től.
A legdrágább, 50 millió körüli SPIRRA-EX V6-os biturbó motorral pedig már bőven benne figyel a Porsche 911 kategóriájában. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ha sikerülne is importálni ezeket az autókat, hogyan oldanák meg a javítást, a pótalkatrészeket, a garanciát, és hasonló apróságokat? Főleg egy olyan cégnél, ami évente maximum párszáz autót készít el. És aztán ott van maga a piac is: vajon hány olyan ember él ma Magyarországon, aki annyira fanatikus sportautó vagy driftrajongó, hogy a jól bejáratott márkák helyett egy ismeretlen koreai manufaktúra kézzel összeszerelt autóját veszi meg, főleg úgy, hogy ott vannak a már jól bejáratott márkák mind gyorsulásra, mind driftelésre, mind hobbi-pályaversenyzésre? Lehet, hogy akad pár, de nem tűnik túl nagynak a felvevőpiac.

De mindez még talán a "legkevesebb". Tegyük fel, hogy tényleg nagyon jó az autó (a barátunk szerint egyébként az). Tegyük fel, hogy sem a BMW, sem a Porsche, sem a Nissan, sem a Mazda, sem a Mercedes nem gyárt ilyen jellegű, pici, középmotoros, teljesen karbon drifter sportautót ennyi pénzért. Tegyük fel, hogy a minősége fantasztikus, mint ahogy egyébként manapság a koreai autók szinte mind azok ebben a tekintetben. Akkor is ott van a legnagyobb probléma: hogy mondod el egy csajnak, hogy mi az új 30 milliós verdád neve, amikor megkérdezi, hogy miben viszed haza? Amikor el kell kezdened magyarázni, hogy "hát igen, ez egy koreai márka, amit ugyan senki nem ismer, de drágább mint a Mercedes, meg egyébként is, tökre egyedi, és hidd el bébi a karbon karosszériám meg az önzáró diffim és..." -és itt gondolkozik el azon, hogy inkább kiszálljon a kocsiból és hazasétáljon.
Te pedig itt gondolkozol majd el azon, bárcsak inkább egy AMG Mercedes mellett döntöttél volna.