Sziasztok!

"A Versailles-ot jellemezhetnénk a japán sikertörténetnek – bővebben itt. A banda már rögtön az első EP-jük után felkeltette a helyi metal színtér figyelmét, míg az első albumuk, a Noble egy- az-egyben ismertté tette őket az országukban. Persze, ehhez hozzátartozott, hogy a rendkívül réteges zene párosult egy olyan dallamvilággal és neoklasszikus hangzással, amelyet kevés zenekar művel ilyen minőségben széles-e földön. A banda szekere ezután beindult, s szerződést is kaptak a Japan Warner jóvoltából, ami megnyitotta előttük a világhírnév felé vezető utat. Itt üröm az örömben, hogy mivel a Warner nagykiadó, így a Versailles zenéjének is kicsit változnia kellett, hogy populárisabb körök is megismerhessék az extravagáns színpadi elemeikről híres bandát. Ez meg is látszódott a zenéjükön, a legutóbbi két album például fokozatosan veszített összetettségéből és „varázsából”, sokkal inkább egy hagyományos power metal bandára kezdett hasonlítani a zenéjük, egy csipetnyi komplexitással. A 2011-es Holy Grailt (kritika itt) követően viszont ismét itt az új album, ami 2012. szeptember 26.-án jelent meg. Nézzük, hogy az anyag képes volt-e a megújulásra, esetleg minőségbeli változásra, vagy a korábbi anyagok folytatásaként még jobban egyszerűsödött a zenei képlet."

Kezdem legújabb postom bevezetőjében, amely a japán Versailles zenekar legújabb albumát, az egyszerűen Versailles címre keresztelt alkotást mutatja be. Akik ismerik a zenekart, azoknak nem szükséges bemutatni őket, akik viszont nem, azoknak íme egy rövidke zenekari behatárolás, még egy korábbi Versailles-al foglalkozó postomból: 

"De ideje rátérni, a 2007-ben alapított Versailles nevezetű bandára. A zenekart, Kamijo alapította, a másik fő fejessel, Hizakival együtt, és elhatározták, hogy ritka extrémek lesznek. Legalábbis ami a megjelenést illeti. Ugyanis, a Versailles, mint talán a nevük is mutatja, kissé középkori, barokkos-rokkokós, kardos, rózsás, manapság elengedhetetlen vámpíros jelmezeket öntenek magukra, amit a koncerteken is használnak (amint a képek is mutatják). E középkori hatás viszont a zenéjükre is ráragadt, ami több stílus ügyes keverésével definiálható. Alapjába véve power metal alapokon nyugszik, vagy mondhatnánk neoklasszikus power metalnak is, ugyanis a fő gitáros, Hizaki akár Luca Turillitől is tanulhatott volna gitározni. A power metalra ráöntenek egy adag szimfonikus hatást, ami miatt bombasztikussá is válik a zenéjük, illetve egy pici romantikával is meghintik a zenéiket, amik gyönyörű zongorabetétekbe realizálódik. A dalok hangszerezése pedig összetettebb, mint azt egy szokásos Amerikai, vagy Európai zenekar játszana, olyan tipikus japán összetettséggel áthatott zene. Senki ne hőköljön, hogy a Sonata Arctica, vagy talán a Rhapsody ne játszana összetett zenét, de a Versailles témakibontós számai olyan témahalmozások mesteri módon való kutyulását mutatják, amire nem képes minden zenekar."

Akit érdekel a legújabb albumról szóló beszámoló, az alábbi linken találhatja: http://irasalgor.blog.hu/2012/10/18/versailles_versailles