Csipognak a csipogók, csicseregnek a csicsergők és Joker is itt van, egy vaidúj beszámolóval, csak nektek.

Szóval kezdjük a legelején: bár ez a játék annyira japán, mint én magam, mégis egy egész, számomra új kultúra felé nyitotta meg a kaput, amin ezek után örömmel sétálok be. DE MILYEN ÁRON? Ki fogja nekem a sírásra - és még másra is - elhasznált zsebkendők árát visszatéríteni? Ki fogja a lelkemben felgyülemlett sérelmeket semmisé tenni? És ki visz vissza engem oda, ahol minden szép volt és jó volt - kivéve ha elbasztunk valamit.
Megérte? Abszolút.

Everlasting Summer. A Steamről érhető el, jelenleg ingyenes és a letöltéssel kapunk mellé egy ingyenes kiegészítőt is. A játék orosz és angol nyelven érhető el, valamint van hozzá egy khmm... hentai ( ne tégy úgy mint ha nem tudnád mit jelent ) patch is, ami szerintem már csak azért is jó, mert bár maga a.. eddig játéknak hívtam volna? Sajnálom, szeretnék tiszta vizet önteni az üres lapra.
Ez egy Visual Novel - ami annyit tesz, hogy alul egy kis sávban olvashatjuk, hogy mi történik mindezalá pedig a jobb élményért kapunk hanghatásokat, háttérképeket stb. Szóval nem egészen játék, de nem egészen könyv. Mindenesetre egy mestermű.

Az alkotásért az orosz Soviet Games - woh, tényleg elég tipikus orosz neve van a brigádnak - felel. A készítők nagy rajongói a japán kultúrának így az egész novellát a japán VN-ek ( a Visual Novel rövidítése )  stílusjegyeivel ruházták fel. Nagyszemű lányok, pirosodó orcák és.. szex. Sőt van benne egy macskafülő leányzó is, csak hogy biztosak legyünk abban, hogy egy ízig vérig keleti alkotással van dolgunk.

A történet szerint egy huszonX éves fickó vagyunk, akinek van egy visszatérő álma, amiben egy fura kapu előtt áll és egy lány csalogatja magával befele. Aztán ha tovább álmodna biztos jönnének a maszkos gyilkoso a cspáos szörnyek és még sok lelkemet megrontó történés. Azonban felkelünk és silány kis életünkről beszélünk, ami nekünk megfele, de az olvasó személynek mégis olyan érzése támad, hogy azért Ő ennél többre vágyna az életben.
Aztán ahogy haladunk előre, egyre jobban azonosulunk a főhőssel - akármennyire jó életünk van, érezni fogjuk a fájdalmát és az örömeit.
Ennek oka a tökéletesen körülírt események és a környezet.
Ugyanis visszacsöppenünk a múltba, egy úttörőtáborba, a Szovjet Oroszország egy szebb, szabadabb területére ahol nem lincselnek meg és vernek meg ha szidnád a rendszert.

Ahogy bejártam a területeket, az az érzés fogott el egyre inkább, mint ha jó magam lennék ott. Éreztem a nap sütő sugarait a saját bőrömön. A madarak csicsergése benne van a programban, így azt nem kellett odaképzelnem. A léptek és a kisebb hanghatások is megvannak, így azok is segítenek kiegészíteni az élményt.
Amikor belépsz az étkezdébe és hallod a kanalak, tányérok csörömpölését a többi táborlakó beszélgetését, szinte észre sem veszed, de érzed a kefír ízét a szádban - sokat dob az élményen ha éppen tényleg kefírt eszel - érzed a főttétel illatát és.. úgy érzed mint ha ott lennél.

A szerelpők között megtaláljuk majd a saját kedvenceinket. Van sokat beszélő japán felmenőkkel büszkélkedhető muzsikusunk. Keménycsajunk. Jókislány, kiskorú bajkeverő, és még sok más.
És bár magunk a karakterkompozíciók elég sablonosnak tűnnek, de higyjétek el nekem, hogy tényleg azok is. Viszont ez nem rossz. Mármint, egy ilyen alkotásnál azt várnád, hogy hmm ez a lány olyan ártatlannak tűnik.
Biztos hogy szeret egereket boncolni és tyúkokat kergetni a kertben egy LÁNCFŰRÉSSZEL!
De nem, ránézel és a lány olyan amilyen. Kivéve, ha elkezdesz vele beszélgetni és megismered. Akkor fog az igazi majom ugrani a tavacskába!
i

A történet 13 + 2 lehetséges véggel rendelkezik, ezek között találunk boldogat és szomorút - és furcsát vagy... NAGYON FURCSÁT - egyaránt.
Bár kevés döntési lehetőségünk van, mégis pont elég ahhoz, hogy tisztán lássuk, kihhez akarunk közel kerülni és ez milyen árat fog követelni. Vagy nem - elég sok fordulattal találkoztam és még csak négy, vagy talán öt befejezésnél járok. És tudom - mert utána olvastam - hogy bár a vége az ugyan az lett volna, ha bizonyos helyen nem azt választom amit, de az út mégis megváltozott ahogy oda eljutottam. Ez csak azért érdekes mert így újabb képekkel lett gazdagabb a gallery, és lehet kevésbé voltam boldog a happy end ellenére, vagy éppen furán vakartam a fejem, és gondolkoztam, hogy vajon mi miért történt, és mit változtathattam volna meg?

Amit még nagyon fontosnak tartok kiemelni az a szinkronhangok hiánya. Tökéletes. Életem első VN-je volt, és biztos vagyok benne, hogy a későbbiek folyamán még szeretnék mélyebbre ásni a témában, így viszont nem tudom, hogy ott lesznek-e szinkronhangok. Remélem nem. Annyira jó, hogy a saját hangomon szólalthatom meg az összes szereplőt, így nem kell elégedetlenkednem, hogy "megint ez az idegesítő, vinnyogó picsa az". Csupán kiválasztom a fejemben a megfelelő hangot és felruházom vele az adott szereplőt, így még közelebb állhat a szívemhez - még ha összeségében unszimpatikus is.
Az alkotás egyetlen hibája szerintem a gyors vég - persze 13 különböző befejezést kaphatunk, de sokszor kell végigvinni ugyanazt a részt, bár ha már egyszer átrágtuk magunk rajta, a már feloldott tartalmakat át lehet ugrani gyorsabban. Valahogy mégis egy picit több időt töltöttem volna el a táborban.
A történettel abszolút semmi bajom, mert ha mindent jól csinálsz úgyis kapsz választ a kérdéseidre, így nem marad lyuk a zsákon.
Mindenkinek ajánlom, aki vevő arra, hogy minden robbanástól és villogó képernyőtőlmentes, kikapcsolódásra szánja az idejét. Nem fog benne csalódni.
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok az élménybeszámolóm, amennyiben ismertek még VN-eket, amikről szívesen látnátok beszámolót várom a komment részlegben.
Valamint tapasztalatokat, véleményeket is az adott műről :)
Sziasztok!

Értékelés 9/10