Persze nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok, hisz az előzetesek megtekintése alatt már körvonalazódott bennem, hogy ez a film bugyuta lesz és ronda, de így, nulla elvárással is képes volt akkora pofont adni, hogy még most is sajog az arcom.

A történet szerint Victor Frankenstein életre kelti teremtményét, aki látva, hogy „atyja” mennyire nem törődik sorsával (hovatovább el akarja pusztítani), szépen megöli annak feleségét, és a derék doktort sem menti meg a fagyhaláltól, mikor az üldözni kezdi a gyilkosság miatt. Persze ez csak az expozíció, a továbbiakban fény derül a Vízköpők és a Démonok évszázadok óta tartó, - az emberiség elől rejtve maradt - küzdelmére, melybe a teremtmény akarva akaratlanul is belecsöppen, bár laza 200 évig azért még vígan bujdokol, hisz ha valamiből rengeteg van neki, akkor az az idő. A modern civilizáció berkeibe visszatérve aztán elhatározza, hogy üldözöttből üldöző lesz, egymaga száll szembe a démoni hordákkal, akik eléggé megfogyatkoztak az évek alatt, így vezérük, Naberius a teremtés titkát kutatja, hogy a Pokolban sínylődő démonok lélektelen, de élő testekben térhessenek vissza a Földre, végzetes csapást mérve ezzel a szintén gyengélkedő Vízköpő Rendre. Ennek kulcsa természetesen Adam (a Vízköpők uralkodója, Leonore ezt a nevet adja a teremtménynek első találkozásukkor), hisz ő az egyetlen élőlény, melynek nincs lelke, így nem csoda, hogy nagyon fáj rá a démonok foga. Ebből a koncepcióból egy epikus, látványos, akciódús mozit hozhatott volna össze egy hozzáértő rendező, de Stuart Beattie (aki nem mellesleg a Karib Tenger Kalózai karaktereiért volt felelős, épp ezért állok értetlenül legújabb alkotása előtt) olyan szinten elrontott mindent, amit csak egy filmben el lehet, hogy komolyan az én pofám égett helyette, miközben végigszenvedtem azt a 90 percet, mely inkább tűnt 3 órának.

Nem is tudom hírtelen, hogy hol kezdjem a hibák felsorolását, de legegyszerűbb, ha a történetbeli lyukakkal, logikátlanságokkal kezdem a sort, szigorúan a teljesség igénye nélkül, mert rengeteg van belőlük, és nem volt idegzetem minden hülyeségre odafigyelni. Ott van például Adam karaktere, aki az elején magabiztosan szajkózza, hogy ő immunis a fagyra, épp ezért nem is lesz baja ott, ahol egy normális ember (ez esetben Victor Frankenstein) percek alatt elhalálozik. Na mármost, ha teste ellenáll a fagynak, és egyéb környezeti behatásoknak, akkor hogy képes érezni azt, ha megütik, vagy épp bevarrják egy sebét? Tovább. A Vízköpőkfőhadiszállása (egy katedrális) egy nagyváros kellős közepén helyezkedik el, kiterjedése pedig lazán hozza egy átlag magyar faluét, mégsem tűnik fel senkinek, hogy természetfeletti lények székelnek benne, sőt, szerintük teljesen el vannak zárva az emberi világtól. Igen, szerintem is így néz ki a tökéletes beolvadás. Az már csak hab a tortán, hogy noha évszázadok óta kvázi egymás szomszédságában éldegélnek a szembenálló felek, mégsem tudják, hogy hol van az ellen. Nevetséges. A Vízköpőket elvileg csak lélektelen lények képesek megölni, olyanok, mint például Adam, tehát a Démonok, mivel van lelkük, ami testük elvesztésekor visszakerül a Pokolba pörkölődni igazából hozzájuk sem tudnának érni, nemhogy megtizedelni soraikat. Ami felteszi az i-re a pontot, hogy a gargoyle-k minden második mondatukban Istennel példálóznak, ő mégsem tesz semmi olyat, ami egy kicsit is elősegítené győzelmüket. Éljen a Mindenható! A démoni hordák száma 666 (roppant találó) légiónyira rúg, ami rengeteg, a film egy pontján pedig van egy jelenet, ahol kb. 500 démon majdhogynem szétveri az egész Vízköpő bagázst, kérdem én, hogy akkor miért nem ostromozták meg a katedrálist már évszázadokkal ezelőtt, teljes létszámmal, így a szárnyasoknak semmi esélye nem lett volna. Ami még roppantul idegesített a film alatt, hogy az utcák mindenhol természetellenesen kihaltak voltak, de tényleg, egyetlen ember nincs sehol, ami egy városban azért nem túl életszerű, hovatovább, baromság. Naberius az élet létrehozásához a világ egyik legjobb fiziológusát, Terra-t kéri fel, aki elvileg nagy koponya, mégisFrankenstein, egy 200 éve halott tudós könyve kell ahhoz, hogy rájöjjön a titok nyitjára, ami nem más, mint az elektromos angolna (No comment.). Ennyire inkompetensen beállítani egy elvileg géniusz karaktert én még filmben nem láttam, le a kalappal! A végére hagytam a sokat vitatott címet, mert sokan azt állítják, hogy nincs értelme, pedig Naberius a film közepe felé megmagyarázza, hogy miért I, Frankenstein: azért, mert mindenki az apja fia. Nos, akkor én Károly vagyok és nem Krisztián, ezentúl így hívjon mindenki!

A karakterekről túl sokat nem szeretnék beszélni, mert egyszerűen fáj, hogy ennyire elismert és tehetséges színészek egy ilyen gyalázatban szerepeljenek. A főszereplő, Aaron Eckhart kb. azt a karaktert játssza, mintHugh Jackman a Van Helsing-ben, badass, mindenkit legyőző, szigorúan néző. Ezt próbálták megfejelni némi identitáskereséssel, az ember-szörny vívódással, de ez a szegmens sokkal inkább lett nevetséges, mintsem komolyan vehető. A Leonore-t alakító Miranda Otto sok vizet nem zavar, viszont nem igazán pályázhatna a legkarizmatikusabb uralkodó címre, hisz mennyire jó vezető az, aki a világvége árnyékában is képes személyes vendettába kezdeni holmi sértődés miatt. Na ugye. Yvonne Strahovski elismert sorozatszínész, olyan remek szériákban volt látható, mint a Chuck, a Dexter, vagy az újragondolt 24, és bár nemcsak gyönyörű, de tehetséges is, itt lényegi szerepe csak a film felétől jut neki, és az sem túl sok, inkább csak az árral sodródó naiva, közel sem olyan talpraesett, mint Sarah Walker vagy Hannah McKay. Bill Nighy-t azIgazából szerelem óta imádom, és itt is hozza a szokásosan nagyszerű játékát, csak épp Naberius akkora sablongonosz, hogy nagyobbat keresni sem kell. Vannak még persze szereplők rajtuk kívül is, csak épp még a fentieknél is semmitmondóbbak, így nem is érdemesek még említésre sem. A legszomorúbb az egészben az, hogy a színészeken látszik az erőlködés, hogy a papírvékony karaktereket hitelesen adják elő, de egész egyszerűen annyira rossz a forgatókönyv és a rendezés, hogy ide a legnagyobb színészóriások is kevesek lettek volna.

Sok rossz filmet ment meg a látvány, és úgy en bloc a technikai oldal, de az Én, Frankenstein még csak ezzel sem büszkélkedhet, a CGI ugyanis az esetek 20%-ban közepes, a maradék 80-ban pedig egyenesen ronda, ez a film már 20 éve is elmaradottnak számított volna effektek terén. Ezt csak tetézi, hogy a produkció potom 65 millió dollárból készült, ami nem kevés pénz, főleg annak tükrében, hogy a 9-es körzet 30 milliós büdzséből fényévekkel jobban nézett ki ennél. A démonok irtó gagyin festenek, a vízköpők már egy fokkal jobban, de azért tőlük sem dobtam hanyatt magam. Egy újabb remek példa, hogy nem elég a pénz, tehetség is kell a jó munkához, amit itt nyomokban sem lehet felfedezni. Ez azért is baj, mert – hogy végre valami elismerőt is mondjak a filmről – a harcok koreográfiája a legtöbbször egész jó lett, de az ocsmány megvalósítás még ezt a kis pozitívumot is tönkrevágja. A zenék közt akadnak egész jó darabok, de mikor elkezd a pop felé tendálni a dolog már azért imádkoztam inkább, hogy hallgasson el végre. A szinkron szokás szerint pocsék, de ezt már csak kötelező jelleggel említem meg annyira magától értetődő. A vágás harcok alatt jó, azon kívül sokszor rossz helyen történik, de ez igazából már csak szőrszálhasogatás, ha ez lenne a film legnagyobb baja összetenném a kezem.

Szó mi szó, nagyon rossz lett az Én, Frankenstein, sok idei alkotás kimaradt eddig, de a látottak közül toronymagasan ez viszi el a citrom-díjat. Szívem szerint egy jó nagy nullát adnék értékelés gyanánt, az alant látható százalékot leginkább a színészeknek címzem, akik tényleg megtettek minden tőlük telhetőt, nem rajtuk állt, hogy a film olyan lett amilyen. Tökéletes példa arra, hogy NE nyúljunk képregényhez (el is felejtettem mondani, hogy adaptációról van szó), mindenki kerülje el messziről, a készítők pedig fürödjenek elektromos angolnákkal, mint szegény Adam, akkor talán megjön az eszük!

30%