Fejlesztő: Monolith

Kiadó: Sega

Előszó a játékról:

A „Monolith” játék fejlesztő cég jogosan lehet ismerős sokunk számára, mert nem kisebb neveket köszönhetünk nekik, mint a FEAR, a No One Lives Forever a Tron 2.0 és a Matrix online, ami igazán elhanyagolható produktum lett. Akik még tájékozottabbak azoknak még, az Alien vs Predator, és a Blood sorozat is eszükbe juthat.

„Condemned”ben jobban elmélyedve, a „FEAR” testvérére találhatunk, mert vannak benne nagyon is hasonló dolgok, de mégis teljesen más hangulatú és stílusú játékról van szó. A „Monolith” azt a cél tűzte ki mának, hogy egy fajta túlélő horrort hozzanak létre, FPS nézetben. Így minden egyes tereptárgy felhasználásával, tisztítsuk meg, a környezetünket, a mocskos idegbeteg börtöntöltelékektől. A paráztatásban néhány helyen túl szárnyalja a „FEAR”-t, hanem volt elég Alma Wade ijesztgetése, akkor gyerünk, na de lássuk magát a játékot.



Fő sztori:

Mondhatni minden a rutinos kerékvágásban indult, egy szokványos nap, egy szokványos bűnügy. Ethan Thomas a mis kis főhősünk, megérkezik az új bűnügyi helyszínre, ahol egy elmebeteg sorozat gyilkos után nyomozhatunk. Ő az FBI embere, na ekkor gondoltam én, hogy jó nagy lövöldözésekben lesz részünk, de szerencsére nem így történt.  A gyilkos általában előttünk jár pár lépéssel, sőt olyan furmányos hogy ránk tudja terelni a gyanút, de olyan hitelesen, hogy szinte, mi magunk is el hisszük. Amikor a bűnöző után eredünk, a segítségünkre érkező társainkat, a mi fegyverünkkel ölik meg. Azt halkan jegyzem meg, hogy Ethan Thomas elég rusnya, és minden csak nem szimpatikus egy személyiség. Ezek után az apánk néhai barátja siet a reménytelen helyzetünk jobbá tételére, és azt a tanácsot adja, hogy lépjünk meg, és vegyük az irányítást a saját kezünkbe, cserébe ő segít meg lépni a hatóságok elől. Az FBI-nál van még egy kedves barátunk, Rosi, aki ugyan úgy hisz az ártatlanságunkban, így mindenféle high-tech cucc ál majd rendelkezésünkre, amivel gyűjthetjük a bizonyítékokat, az elmebeteg sorozat gyilkos ellen. Sattle városa, egy hihetetlen patt helyzetet vészel át, nő az erőszak, szaporodnak a gyilkosságok, metró alagutakban, gyárépületekben, szóval szinte mindenhol tombol az erőszak, az elmebetegek minden ártatlant, kíméletlenül, és brutálisan kivégeznek. A FEAR-ben jól megszokott atmoszféra a Monolith erőségei közé tartozik, de itt ezt a hangulatot még magasabb egekbe tudta emelni gratula érte. Sohase tudhatjuk, hogy a sötétségből mikor ugrik elő egy elmebeteg pszichopata állat, egy jó kora vascsövet szorongatva a kezében.  



Játékmenet:

A játék menet kicsit helyszínelős filinget kelthet, ami megtöri a játék menet folyamatosságát, de ez elengedhetetlen a történet kibogozása érdekében. Ezek nem túl bonyolultak, általában fényképeznünk kell, lézerrel átvilágítani dolgokat, DNS minta vagy gázrészecskéket kell számolni a levegőben, ami hullához vezet. Madarakat is gyűjthetünk a játékba, amik után bonuszt kaphatunk. Az információkat, amiket összeszedhetünk nem túl sok, de segíthetnek a nevünk tisztára mosásában, amit telefonon keresztül elküldjük, egy kedves hangú hölgynek, aki felesleges tanácsokkal áraszt el minket. Azért azt halkan jegyzem meg, hogy tök jó olyankor teloval mászkálni, míg az idegbetegek meg ott rohangálnak körülöttünk, igazán meg nyugtató érzés. Ahogy említettem már, itt a közelharcra lett kiélezve a játék, amit iszonyatosan jó animációk és üvöltések, néha vannak káromkodások is, ezzel téve színesebbé a Condemnedet. Itt kell megjegyeznem, a FEAR-ben megszokott mesteri fokra emelt intelintelligenciát, ami természetesen itt sem maradhatott el. Erre tudok is példát: ha az ellenfélnek kiverjük a kezéből a fegyvert, akkor elrohan, keres másikat, vagy fedezékbe húzódik, és előszeretettel támadnak fedezékből, hogy előnybe legyenek velünk szemben. Említenem kell még a véres jelenteket, amik igazán csak az erősége lett a játéknak, egy-egy ütés, amit a tűzoltósági baltánkkal végzünk, akár halálos kimenetelű is lehet, hogy haljuk, ahogyan belecsapódik a húsba, majd a csontba, és ezzel kivégezzük az ellenfelünket, szóval tényleg nem lehet panasz, jó kis vérfürdőt lehet rendezni. Azért volt itt negatívum is, pl. a pályák szerkezete, ami igen csak lineáris és az ismétlődő dolgok/tárgyak, iszonyatosan unalmassá tudják tenni egy idő után a Condemnedet. Természetesen vannak jó pálya részek is, amikor mondjuk a metró alagutakban császkálunk, vagy a szervényeken vagyunk, azok szerintem a legfélelmetesebb pályák közé sorolhatóak, vagy amikor a babák jönnek. Mondjuk utóbbi inkább csak pszichologiai trükk hallucináció az egész, de az biztos, hogy azokon azért nagy befosások tudnak ám lenni, garantált alsónemű csere. Mindenképp bírjátok ki eddig, megéri még ha nem is túl változatos a közelharc, meg a főhős bekattanása sem hoz túlságosan lázba minket, a sztorit illetően, de azért kitartás. Túl sok újdonságot azért nem vonultat fel a játék ötletesség terén, mert sok játékban volt ezekre pl. gáz vezeték zárja el az utat, menj zárd el, lakatolva van a kerítés, keress egy tárgyat, hogy leverd, vagy az ajtó kinyitásához balta kell, ezek mind jó kis animációt kaptak, de összességében semmi extrát nem vonultat fel. Azért becsületükre legyen mondva, hogy igyekeztek változatosak lenni. Ami viszont kicsit frusztráló lehet, hogy akit üldözünk emberkét, mindig egy hajszállal, az orrunk előtt van, amikor meg meglenne a nyavalyás, nevetséges körülmények között nyoma veszik, azért az elején egy igen jó hangulatot teremt vele, de a többi pályán már iszonyatosan frusztrálóvá válik, hogy egy olyan valakit üldözünk, akit esélyünk sincs elkapni.




Grafika, Hangok,

A grafika szép. Azért az agyamat nem dobtam el tőle, de mindenkép korrektnek mondanám. Az animációkról már esett szó, azt panasz nem illetheti, a környezet igen hangulatossá teszi, csak mint említettem az ismétlődő tárgyak amik kicsit zavarók lehetnek. Azt nyugodt szível merem állítani, hogy azért FEAR.nél változatosabbak a pályák. Már meg szokhattuk, hogy a Monolith játékaiban azért a hangok nagyon ütősek, itt sincs másként, itt jegyezném meg, hogy a FEAR hangzás világát éppen csak nem tudja vissza adni, de ez is pont elegendő ahhoz, hogy nagyon jó atmoszférát adjon a játéknak.

Véleményem:

Remek FPS-el van dolgunk, aminek kisebb hibái ellenére, egy igen szerethető játék, ha tetszett FEAR és imádod a horrort, akkor ez biztosan a te játékod. Egy nagy pozitívum számomra, zene annyira nincs a játékba hanem a nyomasztó csönd, és amikor meg hallunk egy-egy köhögést, vagy cipő kopogást, azért az nagyon tudja stuffolni az embert, a hangok tényleg iszonyatosan a helyükön vannak, hatnak az idegekre az biztos.

Pro

- elmebeteg hangulat
- közelharc tökéletesre fejlesztése
- hangok
- remekbe szabott fizika

Kontra

- lineáris pályák (ismétlődő tárgyak)
- rövid játék idő
- történet igen csak ellaposodik

Értékelés

Grafika: 7.9

Zene: 8

Játékélmény: 9

Összérték: 8.4