Bevezető

Amikor kollégista voltam ( jó pár évvel ezelőtt ) egyik szobatársam mutatott nekem egy játékot, amit szinte éjt-nappallá téve nyüstölt. Véletlenszerűen generált pályák, ellenfelek és tárgyak minden újrajátszásnál. Aranyos, hangulatos grafika és érdekes dizájn jellemezte. Ez volt a The Binding of Isaac. A Lost Castle pedig újra nosztalgikus érzésekkel töltött el játék közben.

Külcsín

Ahogy a képeken is látszik a Lost Castle dizájn terén erősen hajaz a Castle Crashers című játékra. Ez persze nem rossz dolog, sőt a játék jól néz ki, ötletesek a kézzel rajzolt játszható karakterek és az ellenfelek is. A különböző effektek (tűzgömbök, jégsugarak, méregfelhők ) is rendben vannak. 

Játékmenet

A játékban vannak kasztok, azonban ezeket nem mi választjuk mi kezdéskor. Amikor meghalunk a karakterünk újjáéled egy börtönkamrában és minden alkalommal más karaktert kapunk, más képességekkel, más fegyverekkel ( természetesen utunk során a fegyvereinket cserélhetjük is). Tehát azon felül, hogy a játék véletlenszerűen generálja számunkra a játékteret és az ellenfeleket, még a kasztunkat is véletlenszerűen választja ki. A játék közbeni fegyverváltás gyakran kasztváltással is jár. Ha például egy íjásszal indultunk és íjunk helyett egy varázsbotot veszünk fel ami mondjuk fagyaszt, akkor rögtön mágusokká váltunk. Ugyanígy lehetünk közelharci karakterek egy illetve kétkezes fegyverekkel felvértezve, de távolsági karakterként is játszhatunk, ha sikerül egy puskát megkaparintanunk magunknak. 

A legyőzött ellenfelekért lelkeket kapunk, melyeket halálunk után tudunk elkölteni a képesség fán, ami lényegében annyit tesz hogy a begyűjtött lelkeket feláldozzuk. Sok képességet tudunk kioldani, azonban itt a mennyiség a minőség rovására ment szerintem, nem minden képesség hasznos. A három legfontosabbat (a cellaszomszédokat kiszabadító képességek) próbáljuk meg minél hamarabb feloldani, hiszen így a játék elején plusz fegyvereket, ládákat és löttyöket kaphatunk, amivel igencsak megkönnyíthetjük saját életünket. 

A pályák végén boss harc vár ránk, ahogy a legtöbb hasonló játékban (meg a nem hasonlókban is). Ha kiismerjük ellenfelünk támadásait akkor csak türelem és jó időzítés kérdése minden küzdelem. Jutalmunk pedig egy kincsesláda telis-tele értékes felszerelésekkel, arannyal és életerő visszatöltőkkel. Amennyiben először győztük le valamelyik boss-t, akkor kioldhatunk különböző loot-okat, amiket az átlagos ellenfelek is dobhatnak halálukkor. Például ha az erdei (vagy mocsári) pókot legyőzzük, akkor a játékban megjelennek a mérgező kardok, tőrök, mérgezést adó kristályok. 

Ami nem tetszett

Bármennyire is élveztem a Lost Castle-t nem tudok szemet hunyni hiányosságai fölött. Az egyik az, hogy a játékban nincsen térkép. Nincs semmi féle navigáció a játékban. Én szeretem tudni honnan jöttem és hová megyek egy játékban. De ez még csak a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy a játék valamelyest lineáris. Lineáris abban az értelemben, hogy ha egy szobába beléptél, akkor vissza már nem mehetsz az előző helyekre (mondjuk így már érthető a térkép hiánya). Nagyon zavaró, hiszen nem egyszer fordult már elő velem, hogy a játék elején amikor nem volt még sok arany a tarisznyámban egy bolt nyílt az egyik szobából. Persze csorgattam a nyálam a jobb fegyverekre és páncélokra, de lógó orral távoztam a boltból. Átmentem egy másik szobába, folytatva utamat és ekkor bezárult mögöttem az átjáró, így ha lett is volna elegendő aranyam vásárolni, akkor sem tudtam volna visszatérni. 

Hangok terén is vannak gondok, hiszen a karakterünk ütés hangja egy idő után baromi idegesítő tud lenni. 

Összegzés

Bátran ajánlom a játékot azoknak, akik szerették a The Binding of Isaac-et, a Rogue Legacy-t és úgy általában a roguelike beat'em up játékokat. Ők biztos nem fognak csalódni, de a többiek is bátran tegyenek egy próbát vele!

M.B.