Régi bölcsesség, hogy addig üsd a vasat, amíg meleg, azonban a filmiparban jóval azután is szokás, hogy már kihűlt. Az se jelenthet akadályt, ha a főszerepet játszó színész elhalálozik! Ezesetben jöhet egy előzményfilm, spin-off (oldalág), vagy, ha már végképp kimerült az összes lehetőség, akár elölről is indíthatják a franchise-t reboot címszó alatt. A baj csak az, hogy a történet vége mindig az, hogy az egyre dagadó filmsorozatban nem marad szinte semmi abból, amiért az emberek megszerették. Legyen független finanszírozásban készült meglepetéssiker vagy egy népszerű könyv sokmillió dolláros adaptációja, ritkán képesek ellenállni az érintettek a kísértésnek, hogy egy rakás ócskábbnál ócskább folytatással szétrombolják azt, amit korábban felépítettek. Néha elég egyetlen film is, hogy kinyírjon egy közkedvelt franchise-t, ám a végső döféshez vezető út általában sokáig eltart, hisz mindig akad valaki, aki kész lehúzni egy újabb bőrt egy olyan alkotásról, ami korábban egy rahedli pénzt hozott. Így lett fokozatosan kivéreztetve az alábbi öt világhírű filmsorozat is!

SUPERMAN (3 folytatás; 3 reboot; 1 spin-off)

El fogod hinni, hogy egy ember képes repülni! - hirdette az 1978-as képregény-adaptáció plakátja, és Superman tényleg szárnyalt, nem csak a filmben, hanem a mozikasszáknál is. Richard Donner rendezése korszakának egyik legnagyobb dirrel-durral beharangozott alkotása volt, melynek hatása máig érződik a zsáneren. Nem kellett sokat várni, hogy a franchise, melynek már forgott a második része, bajba kerüljön. Donner összeveszett a producerekkel, akik a helyére kis kedvencünket, Richard Lestert vették fel. Lester dobta az epikus hangvételt és a bugyuta humorra gyúrt rá. Mivel nagyrészt csupán hozzáforgatott az elkészült anyaghoz, nem okozott akkora kárt, mint a harmadik epizód esetében, mely már teljes mértékben az ő kreációja volt. Jobban mondva torzszüleménye. A feleződő bevétel és az iszonyodó visszajelzések megszabadították Supermant Richard Lestertől, ám a helyes irányt azóta se találták meg a készítők. Kínjukban megpróbáltak egy Supergirl spin-offot lenyomni a nézők torkán, de a film előzetesen is akkora katasztrófának tűnt, hogy az acélembert addig játszó Christopher Reeve visszamondta a tervezett beugrását.

A jogokra a '80-as évek végén a B-kategóriás akciófilmekre szakosodott Cannon tette rá a mancsát. A vezetői azt remélték, hogy betörhetnek vele a nagyok közé, ám a folyamatosan pénzügyi nehézségekkel küszködő stúdió egyik utolsó koporsószegét jelentette a szegényes kiállású, minden méltóságától megfosztott Superman IV. 19 évvel és több már az előkészületek során hamvába holt produkcióval később Bryan Singer az X-men-filmek sikerével a háta mögött meggyőzte a producereket, hogy nyomják be a reboot gombot. A 3-4. részt ignoráló, a Donner-filmet viszont szolgaian követő Superman visszatér a súlyos túlköltekezés miatt 200 milliós bevételével együtt is méretes bukás lett. A világ egy emberként sóhajtozta, hogy Superman túlhaladottá vált, pedig az igazi kriptonitja mindig is a hozzá nyúló dilettánsok áradata volt. A szuperhős Zack Snyder és Christopher Nolan összefogásában született legutóbb újjá, azonban a megosztó Az acélembert követő teljesen elbaltázott Batman Superman ellen a szó szoros értelmében kinyírta őt. Az önmagára alig emlékeztető kriptoni jelenleg az Igazság ligájában várja feltámadását.

ALIEN (3 folytatás; 2 előzményfilm; 2 spin-off)  

Ha akarnám, se hagyhatnám ki az összeállításból a sci-fi/horrorok egyik legnagyobb klasszikusát, melynek legújabb része épp a mozikban rémisztgeti a rajongókat. Ridley Scott 1979-es alkotása, A nyolcadik utas: a Halál a Star Wars és A texasi láncfűrészes mészárlás házasságaként jött létre soha nem látott képi világgal és egy tökéletes szörnyeteggel. A film olyan magasra rakta a lécet, amit képtelenségnek tűnt elérni, a még nem kizárólag avatárokkal álmodó James Cameron jegyezte akciódús folytatást, A bolygó neve: Halált ennek ellenére mesterműként üdvözölték. Nagyjából eddig tartott az Alien-sorozat egyértelmű dicsmenete, ugyanis a harmadik részt, A végső megoldás: Halált már nem fogadták kitörő örömmel. Ehhez érdemes tudni, hogy a készítésén az első perctől kezdve átok ült. A forgatókönyvet a felvételek közben írták, a film rendezésére az utolsó utáni pillanatban felvett David Finchert pedig kirúgták az utómunkák alatt. A főszereplő Sigourney Weavernek is elege volt, ezért produceri jogával élve kinyíratta magát a trilógia rajongóhergelően sötét (és a körülményeket figyelembe véve csodába illően koherens) lezárásában, ám az első két epizód nem csökkenő népszerűsége miatt 1997-ben feltámadt ő is, meg a Halál is.

A negyedik Alien-film Joss Whedon átgondolatlan forgatókönyve és Jean-Pierre Jeunet bizarr elképzelései nyomán elég durván félresiklott. Az időben nagyot ugró sztorit, amiben a sorozat állandó főhőse, Ripley már egy klónozott ember-alien hibrid, senki se kívánta folytatni. A Feltámad a Halál bukása új irányt jelölt ki. A rajongók a Ragadozó 2-be poénként berakott Alien-koponya óta várták a két moziszörny nagy összecsapását, így jöttek létre a végül mellékvágánynak bizonyult Alien Vs. Predator-filmek. Már a Paul W.S. Anderson dirigálta első rész se volt egy fáklyás menet. Annyi évi várakozás után a mérsékelten látványos, alacsony korhatárra vágott szörnyviadal hiányérzetet okozott, a kritikán aluli második felvonás pedig egy füst alatt két franchise-t is sárba tiport. Ridley Scott visszatérése kellett ahhoz, hogy az Alien-sorozat fel legyen rázva tetszhalotti állapotából. Előzményfilmjét, a Prometheust sokan messiásként várták, és bár a mozikban sikerrel futott, az internetes siralmak hulláma oly magasra csapott, hogy Scott is végül úgy látta, valamit rosszul csinált. Az Alien: Covenant az eddigiek alapján nem helyrehozta, inkább bővítette a Prometheusban elkövetett baklövéseket. Ridley Scott az ezúttal még hangosabb negatív vélemények szerint már többet árt az Alien-szériának, mint amennyit használ, ez pedig kihúzhatja a szőnyeget a belengetett további előzményfilmek alól.

TERMINÁTOR (3 folytatás; 1 reboot)    

Arnold Schwarzenegger ikonikus szerepével bevonult minden idők legfélelmetesebb gonosztevői, a folytatással pedig a legmenőbb hősei közé is. A jövőből érkező kiborggal az azt megalkotó James Cameron is mindjárt kétszer filmtörténelmet írt, viszont a második résszel befejezettnek tekintette a Terminátor-sorozatot. Az, hogy ő mit gondolt persze nem sokat számított. A jogok már az 1984-es, meglepetéssikernek számító alapművel megkezdték vándorkörútjukat. A blockbusterré növekedett folytatás a Carolco stúdió számláját gyarapította, melynek csődje után hazánkfia, Andy Vajna kaparintotta meg a lehetőséget a következő Terminátor-film elkészítésére. Ő egykori üzlettársával, a Carolcos Mario Kassarral karöltve gyorsan elkezdte megkötni a forgalmazási szerződéseket, és végül a húzódozó Schwarzeneggert is meggyőzte, hogy térjen vissza a harmadik rész kedvéért. A gépek lázadása alcímmel ellátott, Jonathan Mostow rendezte folytatás megkavarta a sorozat idővonalát, hogy helyet szorítson benne magának, de egy elképesztő autós üldözést leszámítva a film így sem tudott felnőni Cameron örökségéhez. A szép nagy rakás pénz, melyet a producereknek hozott nem sokáig maradt meg, így a jogok megint gazdát cseréltek.

A Halcyon Company egy új trilógiát tervezett, melynek első darabja a problémás szülésnek bizonyult Terminátor: Megváltás lett. A rendezést többek megdöbbenésére arra a McG-re bízták, akinek a legnagyobb dobása a Charlie angyalai két irritáló moziváltozata volt. A gépek uralta jövőben játszódó film címére rácáfolva nem váltotta meg a világot, a túlköltekező cég pedig csődöt jelentett. A jogok ezek után ismét máshol kötöttek ki. Ezúttal az üstökösként feltűnő producer, Megan Ellison vette meg őket, aki a Paramount stúdióval összefogva mi másban, mint egy újabb trilógiában reménykedett. Ezt táplálta, hogy filmjükhöz megszerezték Schwarzeneggert, akinek a hiányában látták egyesek a Megváltás alulteljesítésének az okát. A Marvel háza tájáról érkező Alan Taylorra bízott Terminátor: Genisys egyedüli erőssége végül az osztrák tölgy lett. Az egyszerre folytatásnak és rebootnak is szánt filmet úgy cincálták szét a kritikusok, ahogy az alkotók a korábbi részek idővonalát. A Genisys brutális leszereplése a második örökre befejezetlen trilógiát hagyta hátra. A felkérésekben kevésbé dúskáló Schwarzenegger az, aki tűkön ülve várja, hogy a jogok ismét gazdára találjanak, de lelkesedésében egyre kevesebben osztoznak.

BOURNE (3 folytatás; 1 spin-off)   

Az amnéziás titkosügynök, Jason Bourne legelőször Robert Ludlum könyveiben tűnt fel, de sikerei csúcsára a Matt Damon főszereplésével készült akciófilmekkel került. Doug Liman 2002-es rendezésében, A Bourne-rejtélyben eleinte nem sokan hittek, annál nagyobb volt hát a meglepetés, amikor világszerte 214 millió dollárral a markában hagyta el a mozikat. Ennél is lenyűgözőbb a tény, hogy a folytatások ennél csak többre vitték. A második rész, A Bourne-csapda, melyet a sorozat pótapjaként aposztrofálható Paul Greengrass jegyzett rendezőként, lett az, amivel a Bourne-filmek fejlődése kiteljesedett. Greengrass dinamikus stílusa, dokumentarista képi megoldásai ma már elválaszthatatlanok a sorozattól. A gondokat később se annyira az anyagiak jelentették, hanem, hogy a főbb alkotóknak nem nagyon akaródzott folytatniuk a történetet. Mindkét addig bemutatott részt úgy zárták le, hogy Jason Bourne akár vissza is vonulhatott volna, ám ezt rajtuk kívül senki se akarta. Ez okozott némi zűrt a harmadik filmnél, az Ultimátumnál, melynek időrendjét meg kellett némileg keverni, hogy Bourne-nek legyen oka ismét akcióba lendülni. Felütötte a fejét az önismétlés is, viszont az akciók tekintetében a harmadik epizód a többség szemében etalont jelentett.

Az biztos, hogy a legtöbb pénzt máig a trilógiazáró hozta, ezért a gyártó stúdió annak ellenére ragaszkodott egy újabb folytatáshoz, hogy Damon és Greengrass kerek-perec kijelentették, nekik ennyi elég volt. Ennek eredménye egy a címszereplőt nélkülöző negyedik epizód lett, ami valójában inkább spin-off volt. Greengrasst a franchise forgatókönyvírója, Tony Gilroy váltotta, Damon helyét pedig egy új ügynök szerepében Jeremy Renner vette át. A Bourne-örökségért nem volt oda se a közönség, se a kritikusok. Magát Bourne-t akarták látni, nem valami pótlékot. A népakarat valamint a stúdió nyomására Damon és Greengrass félretették esküjüket, és nekivágtak az ötödik Bourne-filmnek. A szimplán Jason Bourne-re keresztelt nagy visszatérés sajnos nem szólt akkorát, mint szerették volna. A nyerő páros már nem volt a régi, túlzottan igyekeztek biztosra menni. A 415m dolláros összbevétel azért elég szép, hogy a stúdió idővel újra győzködni kezdje őket, ám egyelőre nem szerepel egyikük közeli tervei között egy újabb Bourne-epizód. Feltehetően azért, mert kifogytak a mondanivalóból, ami a legjobb indok arra, hogy végre békén hagyják Jason Bourne-t. 

A RÓZSASZÍN PÁRDUC (7 folytatás; 3 reboot)

Kacifántos utat járt be Blake Edwards vígjáték-sorozata hosszú élete folyamán. Az első filmben a Peter Sellers által megformált ügyefogyott Clouseau felügyelő még mellékszereplő volt. A készítők eredetileg David Niven úri betörőjével terveztek hosszú távra, azonban Sellers jött, látott, és győzött. Mikor Edwards kezébe került a Felügyelő életveszélyben forgatókönyve, egyből tudta, hogy ideális arra, hogy belőle legyen Clouseau saját filmje, ezért átírta rá. A Felügyelő életveszélyben mindössze két hónappal A rózsaszín párduc után már a mozikban volt és végül többet pénzt hozott sztárgárdával készült elődjénél. Sellers pályafutásának fénypontja volt Clouseau megszemélyesítése, ám a rendezővel ekkor még úgy gondolták, hogy meglesznek a továbbiakban nélküle is. A United Artists stúdiónál azt hitték, hogy Sellers és Edwards helyettesíthetőek, de nagyot tévedtek. Az Alan Arkin főszereplésével készült Clouseau felügyelőnek mostanra a létezése is alig ismert. Mire Edwards házalni kezdett egy saját folytatás ötletével, a United Artists vezetői már nem láttak fantáziát egy újabb Clouseau-filmben. A rózsaszín párduc visszatérben Sellers újfent kissé háttérbe szorult a David Niven helyére berakott Christopher Plummer javára. Ennek ellenére a film majdnem kétszer annyi pénzt hozott, mint az első két rész együttvéve, amin a stúdió kénytelen volt a büdzsé fedezését magára vállaló brit producerrel, Lew Grade-del osztozni. 

Legközelebb nem követték el ugyanezt a hibát és örömmel vették ki a részüket A rózsaszín párduc újra lecsap valamint A rózsaszín párduc bosszúja sikeréből, melyeknek immáron Sellers volt a kizárólagos sztárja. A sorozat aranyéveinek egy tragikus fordulat vetett véget. Már előkészületben volt A rózsaszín párduc románca, amikor 1980. júliusában szívroham következében meghalt. Az emléke előtt Edwards és a stúdió úgy kívántak tisztelegni, hogy a korábban kivágott jelenetekből összerakták A rózsaszín párduc nyomábant. A kétes gesztust nem fogadták valami lelkesen, de Edwardsék nem adták fel. A rózsaszín párduc átka egy új karakterre épült, aki persze pont olyan volt, mint Clouseau. Az eljátszására kiválasztott Ted Wass a borzalmas filmmel együtt tűnt el a süllyesztőben. Blake Edwards a '90-es évek elején tett egy utolsó, kétségbeesett kísérletet, hogy pótolja Sellerst, de erre a ripacskodásra hajlamos Roberto Benigni alkalmatlannak bizonyult. A méltán utált  A rózsaszín párduc fia szégyenletes bukása után Edwards többé nem rendezett mozifilmet. A sorozat 2006-ban kapta meg a kéretlen reboot-kezelést. Clouseau eljátszását számos jelölt közül Steve Martin vállalta el. A szerepet a maga képére formáló komikus az első alkalommal még úgy ahogy elboldogult, a folytatás azonban akkora lebőgést jelentett, hogy a megölhetetlen Clouseau felügyelő és vele a Rózsaszín párduc-brand is sírba szállt. 

A poszt eredetileg a Filmek a polcról blogon jelent meg.