Szeptember hatodika piros betűs ünnep volt a Destiny-rajongóknak. Még azoknak is, akik nem bocsájtották meg, hogy a lootjukat nem vihették át a folytatásba. Én is kiéhezve vártam már, hogy rávethessem magamat, és, ami szabadidőm csak volt, azt az elmúlt két hétben az újonnan megjelent akciójátékra fordítottam. A korábbi epizód botrányba hajló bemutatkozásából tanulva a Bungie ezúttal tartalommal alaposan ellátva indította útjára a hibái ellenére is elképesztően népszerű MMO shoooterének folytatását. A Destiny 2 a Star Wars mintáját követve sötétebb hangulatú. Mint A birodalom visszavágban, mindjárt a történet elején lerohanják az epizód főgonoszai, a böszme római légiósokra emlékeztető Cabalok, a jók bázisát. Az érinthetetlennek hitt utolsó városra, sőt még az őrzők erejét adó Utazóra is ráteszik a mancsukat. A halhatatlanságot adó fényre áhítozó vörös légió kíméletlen vezetője úgy dob le a hajójáról, ahogy egy legyet szokás lepöckölni a szélvédőről. Félhullaként a romok közt támolyogva apránként szerezzük vissza majd erőnket ill. képességeinket, a nagyjából 8-10 órás kampány nagyobbik részében pedig az életben maradt vezéreket kutatjuk fel, hogy aztán velük együtt vágjunk vissza az inváziós seregnek.

Hangulatában valóban epikus a több egybefüggő küldetésből álló végső harc, de egyébként meglehetősen könnyű, ahogy az odáig vezető út is mentes a nagyobb kihívásoktól. A kampány leginkább funkcionális szerepet tölt be, igaz teszi azt legalább ügyesen. A lényege ismételten, hogy megismerjük a Destiny világát. A visszatérő szereplőkben, mint Zavala és Ikora, több lett az élet, kiveszik a részüket a harcból, nem csak a toronyban osztják a bölcsességeket, egyes új segítőinkkel viszont érezhetően Cayde-6 népszerűségét akarták meglovagolni, azonban inkább irritálóak lettek, mint viccesek. Ezúttal a laza stílusú hunterból is néha már sok volt. A Destiny 2-ben a kampány tehát egy a kötelezőket hozó bevezető, aki viszont a befejezésével megállt és sietve kiküldte kritikáját a világhálóra, az korántsem a teljes csomagot vette górcső alá. A hétről-hétre más módosítóval ellátott, háromfős Nightfall strikeból a poszt megírásakor példul csupán kettő került ki. Ezeknél aztán nem lehet panasz a kihívásra, úgy is mondhatnám, rohadt nehezek! Szűk 11 perces időhatár van a teljesítésükre és minden egyes plusz másodpercért alaposan meg kell dolgozni. 

A karakterfejlesztés, a lootolás az, ami sokkal könnyebb, mint korábban. Többféle módon is elérhetjük, amit akarunk. Az egzotikus felszerelések is gyakrabban hullanak, igaz még mindig lutri, hogy mi kerül a zsákunkba. A navigálás a helyszínek között gördülékenyebb, a bolygókon zajló nyilvános harci események is végre fel vannak tüntetve a térképen. Az előző rész rákfenéje volt, hogy a legnagyobb kihívásokat tartogató játékmódokhoz nem volt matchmaking. Ezen a guided gamesszel és az új klánrendszerrel igyekeztek javítani. Az előbbi sajnos elég kiforratlan, szó szerint még mindig béta-állapotban van. Az utóbbi remek ötlet, aktivitásra sarkal, hogy külön jutalmakat kapunk, minél több elfoglaltságban veszünk részt, és ezzel klánunkat is fejleszthetjük. Épp csak a klikkesedés veszélye erősödött így. A játék PvP része, a Crucible szintén elég felemás állapotban leledzik. Élvezetesek a meccsek és klasszak az új játékmódok, ám nagy hiba, hogy nem választhatunk közülük. Véletlenszerűen dob be a rendszer a két fő típus egyikébe. A második héten elindult a Trials of the Nine bajnokság, melyen szintén könnyebb lett exkluzív felszereléseket kapni. Már három győzelem után ad fegyvert, sőt a megnyert meccsekért kapott tokenekkel továbbiakat vehetünk. Nem kell flawlessnek lenni a legjobbakért, ennek ellenére a kufárok már hirdetik magukat a keresőoldalakon, hogy szívesen hozzásegítenek a hibátlan győzelemsorozathoz némi ellenszolgáltatásért cserébe. 

A Destiny 2, akár csak elődje, végső soron a Raidre van kihegyezve, melynek legfrissebb darabja a Leviathan névre hallgat. A feladataiban ismerős elemek köszönnek vissza. Van egy kicsi a Vault of Glassból, a King’s Fallból és a Wrath of the Machinesból is. Összességében rendkívül intenzív és kellően nehéz is. Nem elég ismerni, hogy mit kell csinálni, minden egyes szakasza olyan, mint egy tánc, melyek koreográfiáját a résztvevőknek figyelmesen kell követniük, különben hamar vége a dalnak. Elmondható, hogy normális csapatot találni a Destiny 2-ben legalább olyan nehéz, mint az egyben. Tengernyi a rossz játékos és a szociálisan visszamaradott egyén. Ahogy szinte minden tevékenység, a Raid is már főleg beváltható tokeneket ad. A megszerezhető cuccok bár nagyon babán néznek ki, különleges tulajdonságok terén nem túl kiemelkedőek, ami sajnos igaz a Trialsos fegyverekre is. Ha már témánál vagyunk, a puskák csodásan kidolgozottak és maga a lövöldözés még mindig hihetetlenül addiktív. A snipert és a rakétakilövőt egy helyre soroló új fegyverrendszert szokni kell, de az tény, hogy megteremti a maga dinamikáját. A grafika nem sokat változott. Még mindig bámulatosan néznek ki a bolygók, amikre ellátogathatunk, azonban lehetnének nagyobbak és akad bőven a korábbi részből felhasznált pályaelem. Kellemetlen azzal is szembesülni, hogy új ellenségek helyett a régiek módosított változataival kell megint beérni.

A Destiny 2 lényegében ugyanazt nyújtja, amit az előző rész. Egy rendkívül gazdag multiplayer élményt és egy teljes világot, melyben mindig akad valami, amiért érdemes visszatérni. Ez a valami persze többnyire egy fincsi loot. A fejlődéshez elengedhetetlen temérdek farmolás az ember idegeire tud mászni, főleg, ha nem kapjuk meg a várt jutalmat erőfeszítéseinkért, viszont mikor végre összejön, az olyan sikerélményt ad, melyet kevés más játék, amivel dolgom volt. A Destiny 2 folyamatosan átalakulásban van, így még ez a kritika is csak egy pillanatnyi állapotot mutat róla. Nemsokára újabb frissítések jönnek hozzá és egész biztosan még rengeteget fognak csiszolni rajta, például a fegyverek kiegyensúlyozásán. Az előző részből visszahozott kevés egzotikus stukker egyike, a Mida Multi-Tool például olyan bika, hogy PvP-ben most kb. mindenki azt használja. Az újdonságok között is akadnak gyilkos darabok. A tömeget robbanótöltetekkel oszlató Sunshot hand cannon és a főellenfelek irtására kiváló Merciless fusion rifle a kedvenceim lettek, pedig korábban nem voltam nagy híve egyik típusnak se. Az újonnan megjelent gépfegyverekre és gránátvetőkre velük ellentétben ráfér az erősítés. Én legalábbis nem találtam meg velük a számításomat. Akármit hoz a jövő, lesz itt még elég tennivaló mind a Bungie, mind a játékosok részéről. 

ÉRTÉKELÉS: 75%