Vin Diesel száguldó cirkusza megállíthatatlan. Nem gondoltam volna, hogy a sorozat ilyen hosszú életű lesz, de a Halálos iramban-filmek évről-évre megbízhatóan szállítják azt a valóságnak középső újat mutató élményt, amiért a közönség szereti őket. Nem lebecsülendő teljesítmény ez egy szakmában, amiben állítólag senki nem tud semmit. A készítők nem csak azt ismerték fel időben, hogy a ragaszkodás a jól megszokott szereplőkhöz mennyire fontos, hanem újra és újra képesek voltak feltalálni magukat. Ehhez ugyan rendszerint egy másik filmet vettek alapul, de az eredetiség a kezdetekkor se volt alapkövetelmény. Akkor még elég volt az utcai versenyek világára ráhúzni a Porsche-tolvajok sztoriját. A franchise mostanra eljutott egészen odáig, hogy a Mission: Impossible verdákkal felspécizett kiadása legyen.

Mióta Dwayne Johnson is cimbi lett, nagyon hiányzott a bandának egy méltó ellenfél, azonban Jason Stathamnél jobb választást elképzelni se tudnék. Azon kívül, hogy már ránézésre is az a fazon, akit nem érdemes ingerelni, ő az akciófilmek egyik legismertebb sofőrje. A Halálos iramban 7-ben Statham játssza az előző részben padlóra küldött rosszfiú tesóját. Deckard Shaw amint értesül arról, hogy mit tettek az öccsével, kegyetlen bosszúhadjáratba kezd. A történet másik gonoszának (Djimon Hounsou) hiába van egy kisebb hadserege, a kopasz gyilkológéppel annyira nincsenek egy súlycsoportban, hogy lefogadom, a nevét se jegyzi meg senki. Azt, hogy Shaw milyen pusztító, már a legelső jelenet mosolyra ingerlő túlzásokkal a tudtunkra adja. Mikor kijön a testvére kórházi szobájából, kiderül, hogy az odáig való eljutásig egy teljes kommandós osztagot és az épület nagyrészét is leamortizálta.

Shaw belépőjével a film tökéletesen pozícionálja magát komolyan vehetetlen macsó szórakozásként, de, ahogy az igazi főszereplők visszakapják a kormányt, egyből beindul a lefárasztó szappanopera, ami visszarántja a középszerűségbe. A férj- és apaszerepbe beleszokni próbáló Briannek (Paul Walker) hiányzik az akció, Toretto (Vin Diesel) pedig a még mindig amnéziás Lettyvel (Michelle Rodriguez) szenveleg. Jó, hogy tisztában vannak vele, hogy egy akciófilmnek is kell egy érzelmi mag, ám annak feltétlenül ennyire silánynak és átlátszónak kell lennie? Hat rész után a többség gondolom már hozzászokott Diesel családról papoló utcai bölcsességeihez is, pedig nem kellene. Egy franchise, ami ekkorára hízott, adhatna magára annyit, hogy felvesz egy írót, akinek a párbeszédeitől nem akarunk ólmot önteni a fülünkbe. Persze a törzsközönség nem az idézhető szövegekért ül be a filmre, és ezt a készítők is nagyon jól tudják. Ha már dumák, az „aszta baszta paszta” beszólásért jár a farokkorbács a fordító Speier Dávidnak is. 

Miután a bandára egy szuperügynök vadászik, a Halálos iramban 7 fokozatosan kémtörténetbe megy át. A műfaj legfőbb sablonjának megfelelően egy kütyü utáni hajsza tölti ki a cselekményt, melyet a csapat lehetetlen autós mutatványokkal próbál megszerezni. A Mission: Impossible köpenye egész szépen simul rá a folytatásra. A csapatfelálláson se kell hozzá igazítani. Azt, hogy kinek mi a szerepe, egy kikacsintó jelenetben frappánsan összefoglalják nekünk. Jason Statham miatt egy másik akciófilm-sorozat, A feláldozhatók is akaratlanul beugrott. Míg annak harmadik része görcsösen próbálta megfiatalítani magát, a Halálos iramban öreg motorosokkal emeli rangját. Statham után a legnagyobbat Kurt Russell leszerződtetésével húzták. Az első benyomásom ugyan az volt, hogy ő is alaposan megvénült, de pár perc után örömmel konstatáltam, hogy a sármja még mindig a régi. Egy tökéletes világban az ő filmjébe ugrana be Diesel, és nem fordítva, de hát ez van.

Kurt Russellnek sajnos csak egyetlen, rövidre fogott akciójelenet jut, aztán kiteszik az út szélére. Rajta kívül még vannak néhányan, akik a film nagyját a kispadon töltik. Tony Jaa, az elképesztő tudású harcművész alig pár percet kap, hogy megmutathassa, hogy mit tud, de még a Hobbs ügynököt harmadszorra eljátszó Dwayne Johnson is csak egy kibővített cameóra jelenik meg. A Jason Stathammel való szédületes összecsapását követően a film végéig kórházban fekszik. Bármilyen keveset szerepel Johnson, annak minden egyes perce ajándék az akciórajongóknak. Mikor az utolsó nagy hirigbe beszállva izomból leszakítja magáról a gipszet vagy felkapja a lezúzott drón ágyúját, azok olyan pillanatok, melyekért imádni lehet az akciófilmeket. Amekkora öröm őt figyelni, épp annyira fájdalmas Vin Dieselt. A lazának szánt leszarom attitűdje mintha a fásultságát leplezné. Ha ránézek, csak egy jóllakott gorillát látok, aki unja a banánt. Kizárólag akkor tér magához, amikor pofonokat oszthat, egyébként teljes erejével azon van, hogy megvalósítsa a nulla színészi játékot.

A Halálos iramban 7-nek két nagy változással kellett szembenéznie. Az egyik Paul Walker korai halála, ami miatt a premiert is elhalasztották, de erről majd később. A másik, hogy lelépett a házi rendezővé avanzsált Justin Lin, akinek a helyére az akcióban nem túl jártas James Wan (Démonok között) érkezett. Az új rendezőnek van egy-két jó vizuális elképzelése, amúgy bárkivel felcserélhető munkát végzett. Az autós jelenetek szépek, a CGI se annyira ciki, de a verekedések fényképezését még tanulgatja a fiú. A film legnagyobb trükkje Paul Walker észrevétlen behelyettesítése számítógép és dublőrök segítségével. Nem semmi, hogy ott tart már a technika, hogy csak sejteni lehet, hogy mikor látjuk a valódi és mikor a hamis arcot, hisz alig öt éve még a Tron: Örökség kínos Jeff Bridges-pixelmaszkján nevettünk. A színésztől való búcsú arcátlanul hatásvadász giccsmámorban úszik, mégis mikor Walker kocsija elkanyarodik, azt nehéz könnyek nélkül megállni. A Halálos iramban 7 a fizika törvényei mellett ezúttal az élet kegyetlenségét is felülírta. A legokosabb az lenne, ha itt hagynák abba, csak hát, mint tudjuk, ezt a sorozatot nem épp az ész mozgatja.   

ÉRTÉKELÉS: 60%