Daniel egy üres szoba közepén feküdt. Legalábbis ezt tudta megállapítani arról a helységről, amit csak egy halványan pislákoló lámpa világított be. Rettenetes bűzt érzett. Felállt és körülnézett. Az egyik sarokban holtestek hevertek. Legyek repkedtek mindenhol. A szoba nem rendelkezett se ajtóval, se ablakkal. Csapóajtó után fürkészte végig a mennyezetet, de semmi. Mintha köréépítették volna. Egyre jobban zavarta a bűz. Elkezdett émelyegni, térdre rogyott és összehányta magát. Négykézláb vette észre, hogy keze véres. Felállt és ijedten újra körbenézett, nincs-e esetleg mégis egy kijárat. De nem. Végigtapogatta a falat titkos átjáró után kutatva. Egyedül a hullákkal teli sarkot hagyta ki. Nem volt gyomra hogy közelebb menjen a rothadó testekhez. Újra elkezdett émelyegni, minden erő elhagyta és összeesett. Nagyon fáradt volt.

 A lámpa egy halk pukkanással végleg kialudt. Daniel rémülten összeszedte maradék erejét, felállt és elkezdett egy irányba haladni. Odaért az egyik falhoz és hozzásimult. Hirtelen csönd lett. A legyek zúgása megszűnt. Még gyors szívdobbanásait is hallotta olyan csönd volt. Nem akart hinni a fülének amikor meghallotta, hogy egy ajtó nyílik. Lehet, hogy valaki megtalálta? A rejtélyes ajtó becsapódott és a csattanás pillanatában az eddig halványan vilogó lámpa bevilágította az egész szobát. A hirtelen fény megvakította pár másodpercre. Amikor visszanyerte látását észrevette, hogy a holtestek körülvették. Daniel izzadtan ébredt fel az éjszaka közepén.

Ha tetszett, nem tetszett muszáj volt leírnom és megosztanom veletek. 4:03 Moldren signing out!