Adott a játékosoknak egy csoportja, akik előre eldöntötték, hogy ez a játék szar, mert LGBT propaganda, vagy valami ennél is rosszabb. .

Ugyanakkor van egy másik csoport, aki dettó ugyanez, csak a ló másik oldalán állnak. Akik csak azért magasztalják a játékot merthogy milyen progresszív.

De én ezt egyáltalán nem így látom, részemről mindkét csoport elmehet kulutyimba zabot hegyezni, egy játék ne a politika miatt legeyn már érdekes, annak semmi keresnivalója a szórakoztató iparban.

Szerencsére a last of us 2 egy baromi jó játék minden szempontból, lehet én elfogult vagyok, mert minden szempontból betalált nálam a történet, de a játékmenetet nem lehet semmisnek tekinteni. Márpedig ez az első konzol játék amit élveztem, a többin csak végigszenvedtem magam a történet kedvéért. Ez részemről akkora dícséret mint amikor a pápa belájkolta a pucsítós leányzót.

A játékmenet felületes szemlélő számára nem változott az első részhez képest. De itt olyan színten tökéletesre csíszolták, amit én még életemben nem tapasztaltam. Az animációk, az ellenfelek reakciói, az irányítás, mind a maximum, ami elérhető ezen generációban. Néha a földön kerestem az állam. A legkiemelkedőbb az arcok animációja, amit szerintem évekbe fog telleni hogy bármely más fejlesztő megközelítsen.

Nem tudom kézzel megfogni és leírni konkréltan hogy mi a különbség az első rész és e között, csak azt ludom mondani,hogy az első rész egy nagyrészt frusztráló és idegesítő élmény volt amit a történet elébe toltak, míg a második rész minden másodpercét élveztem. Én aki törzsgyökeres kontrolleres irányítás gyűlölő vagyok.

A történetről nehéz spoiler nélkül értekezni, de azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy számomra ennél jobb nem is lehetne. Gyakorlatilag konkrétan úgy játszódik le a történet ahogy reméltem, mintha nekem írták volna. Lelkileg összetört, úgy, hogy hónapokig rágódtam rajta mire újra megjött az életkedvem, de hálás vagyok, nem dühös. Még több ilyet akarok a felületes kiszámítható tömegtermékek helyett.

Akinek a meleg reprezentáció gondot okoz azt csak sajnálni tudom. A propaganda és ez a játék között az a különbség, hogy a propaganda azt is megmondja mit kell gondolnod, itt erről szó sincs. A transz karakter jelenléte annyira nem szájbarágós hogy én első végigjátszásra teljesen átsiklottam rajta. Nem vagy köteles szeretni minden karaktert. A játék sehol nem tör botot senki felett. Az ominúzós "bigot sandwitch" jelenetnél ién kimondottan úgy éreztem, hogy itt a dualitást mutatják be, én egyértelműen a másik oldal pártján álltam ezen jelenetnél, és egyáltalán nem éreztem, hogy a játék ezért megbüntetne, sőt úgy éreztem ez az írók célja, hogy mindkét oldalon bemutassa  túlkapásokat.

És innentől néhány spoileres dologról szeretnék szólni.

Mivel a kedves becsmérlóknek sikerült elspoilerezni, Joel halála egyáltalán nem ért meglepetésként, sőt inkább köszönetet mondhatok nekik mert így a sokk faktor elmúlt mire oda jutottam a játékban. Ennek is köszönhetően semmilyen elllenérzésem nem volt Abby-val szemben, sőt arra vártam az egész Ellie játékrész alatt, hogy végre Abby-ként játszhassak újra. Nem tudtam, csaj sejtettem, hogy fogom még irányítani, és így is lett. Én imádtam a csajt, és ennek köszönhetően a játék vége volt a leggyötrelmesebb része az egésznek. A Santa Barbarai szakaszon végig abban reménykedtem, hogy de jó lenne ha Ellie akaratlanul megmentené, és így is lett. Erről beszéltem amikor azt mondtam, hogy a játék 100% teljesítette minden vágyam és reményem.

+

• Karakter animáció
• Arc animáció
• Grafika
• A játék hossza
• Érzelmi hullámvasút
• Ideális egyensúly a felfedezés és akció között
• végletekig csiszolt tökéletes irányítás

-

• Minden előre eldöntött a játékos semmi hatással nincs a történetre
• Először beetet az open world résszel aztán később ez az aspektus totál eltűnik

Értékelés

Grafika / megvalósítás: 9/10
Történet / Hangulat: 10/10
Játékmenet / Irányítás: 9/10
Összhatás: 9/10

Ez egy megosztó játék, de főleg azért mert sokan személyes támadásnak veszik. De azokon nehéz segíteni, akik eldöntötték, hogy ők márpedig vérig fognak sértődni.Holott a játék célja szerintrem nem ez.  Nekem életem egyik legmeghatároóbb játékélménye, amiről semmi pénzért nem mondanék le.