NereusLaceee
Adatlap
| Név: | [nem látható] |
| Regisztráció időpontja: | 2007. június 1. |
| Város: | Velence |
| Honlap: | nereus.blog.hu |
| Átalános Iskola: | Kempelen |
| Középiskola: | Jáky József MSZKI |
| Főiskola/Egyetem: | PTE-PMMK |
| Munkahely: | NEREuS-ART 2010- ; MAVA-PLAN Kft. 2008- |
Bemutatkozás
Húú az hosszú lenne...
Valahogy úgy vóót, hogy a szomszédban keresztapámnál volt egy 486DX meg egy Voodoo1-es. Meg egy warezban megszerzett játék, amit akkor még nem is lehetett megszerezni, de már így is 1 éve piacon volt Odakint, ... hna ez volt a GTA1. Innentõl színesedik a sztori, megismerkedtem a felülnézetes autós lövöldözõs élménnyel.
Hozzá jött az NQRally, ami maga volt a vizális tökély.
Hnanáá hogy 11 éves suttyóként, ki is könyörögtem apáéktól egy vadonatúj PC-t.
Meg is lett: egy 233MX, 16MB 100MHZ-es SD rammal és egy S3Trio64 1MB-os videókártyával, mely olyan erõvel bírt, hogy a processzor chipre hûtõ borda sem kellett.
Ezen tanultam ki a gamerkedés mesterségét, az átmásolt GTA-val, NQRALLY-val. Késõbb áttértem a sokkal szocializáltabb BOMBERMAN és TEREP2 párosra. Késõbb, újabb játékokat is kipróbáltam, és hála az ikerramos alaplapnak, 64MB EDO ramot is beújítottam, bátyám finanszírozásával, annyi pénzért, amennyiért ma pontosan 3GB 400MHZ-es Kingstone DDR-t adnak. De akkor az nagy szám volt, az Age of Empires 1 még a legnagyobb térképen sem akadozott.
Ezután jött a fájó pont, Videokártyám, nem tudta lekezelni a 800x600-as felbontást, melybõl fakadó nagy mérgemben, 2002 februárban, vettem egy Riva TNT 2 videókártyát, 32MB beépített SD rammal 11990-ért.
Innentõl megállíthatatlanul pörögtem a gép elõtt, és élveztem az Új, 800x600-as felbontás végtelen káprázatát.
Az öröm, 2002 õszéig tartott, amikor a rendszerem összeomlott.
Õsz végén, 39000 FT összekapart zsebpénzbõl, testvéremmel közösen, lecseréltük számítógépünket, egy ACORP alaplapos 900MHZ-es AMD Duron-ra, a meglévõ 1,7G-s winchesterrel (mellesleg, munkahelyem áldott csendes légkörében írom le ezen sorokat, ha megszakadna, akkor a fõnököm rajtakapott, hogy lazsálok, ebben az esetben mindenkinek hosszú életet kívánok, és egy szál virágot legalább hozzatok rám, köszönöm) ... de a memóriákat kicseréltük 1 db 128 MB-os 133Mhz-es SD-re. A videókártya maradt a régi. Persze nem sokáig. Csupán 1,5 évig. 2003 Karácsonyára, a DX9 örömére, vettem egy DX8.0-val is elboldoguló Geforce 4 MX440-et 64MB SD rammal. Nagyon boldog voltam, végre újra minden szép volt és csodálatos. Egyetlen dolgot kivéve, az addigra elhasználódott 128 MB ram-ot az öngyilkosság szörnyű világából menekítettem ki, 2004 tavaszán, egy 256MB-os társmodullal, akire felnézhetett, és újra életerővel telítődtek áramkörei. Időközben a winchestert is leváltotta egy MAXTOR 20Gb-osra.
A következõ negyed év nyugodtan telt, míg nyár közepére az én öreg monitorom választotta magát ketté, az alsó felén kristálytiszta képélménnyel, középpen egy izzó fehér csíkkal, a felsõ felén pedig teljes sötétséggel. Azóta egy PHILIPS 17"-os katódsugárcsöves monitor bombáz, a 85Hz-es 1024x768-as felbontás minden leírhatatlan aprólékosságával.
Ezután 2005 őszéig váratott magára a rendszer kopott alkatrészeinek ünnepélyes temetése. egy ASUS A8V alaplap, 512MB DDR rammal és egy A64 3000 processzorral, mely nem ismert határokat, csupán a hozzá társított GeForce FX5200 nem értette miért szeretnék én rajta újabbnál újabb játékokkal játszani. Makacsságának árát, 2006 őszén fizette meg, mikor egy 400W-os táp nehezedett keskeny nyákja fölé, és aljzatainak fenyegetésére, átadta a helyét, egy Gigabyte GeForce 7600GS 256MB-os 400Mhz-es DDR memóriával megáldott, passzívhűtésű kártyának, aki méltóságteljesen foglalt volna helyet, ám a 8x-os AGP-be sehogy sem fért bele a PCI-E-s kártya, de ezt jó előre tudva, felnevettem és nem szivattam tovább szegényt, megmutattam neki a valódi helyét, egy ASUS A8N5X alaplapon. Érzékelve a teljesítmény gyorsulást, és az igényeket, meglévő memóriámat, egy újabb 512-es modullal bővítettem.
Ekkor tájt, már megkezdve karrierem zűrös béka alsófertály felőli útját, az ArchiCAD nevű programmal készítettem épület tervrajzokat, amelyek 3D-s modellezéséért, az A64 3000 felelt volna, ám rendszerint "nem felelt", így mélyet sóhajtva, 2007 decemberének elején, egy A64 X2 4200-al leptem meg magam, bátyám pedig fokozta a meglepetést egy SAMSUNG 500Gb-os SATA-s wincheszterrel. Azóta a rendszerem stabil, legtöbbször optimális. Egyetlen modding zavarta csak meg az idillt, 2002 óta meglévő házam elülső oldalába, DREMEL kisipari faragó géppel, egy 8cm átmérőlyű lyukat vágtam, ahova egy szabványosított 80-as Kábelátvezető Peremet építettem be. A Belső oldalról pedig egy 9cm-es CoolerMaster hûtõvel szívatom a friss levegõt az alkatrészeimre.
2008 Október végén, elérkezettnek láttam az idõt arra, hogy sok csatát megért 7600GS vga kártyámat lecseréljem, és hosszas netes kutakodás után, végül behunyva szemem ráböktem egy másik kártyára, és beleerőszakoltam, a már kissé szűkös térbe. Gép indítás után, csak mikor már felállt a rendszer mertem, megnézni mit is vettem...
Egy Galaxy GF9600GT Xtreme Tuner Vga kártyát, 512MB GDD3 memóriával.
A megemelkedett grafikus adrenalint az 1Giga ram sem volt képes megemészteni, így bevágtam a durcát, és az alaplapom már így is zsúfolt nagyvárosába két 1Gigás CSX DDR tömböt. Amikor a Fort Boyard-ban a mûsorvezetõ felszólalt hogy: "már 20 kulcsunk van" én is utána mondtam: már 4 ramom van, azaz összesen 3072 Megám!
A 2008/2009/1 tanév féléves teendõi során ASUS A8N5X alaplapom a túlságosan nagy grafikus megterhelés hatására, utolsó beadandóm (végeredménye: 27 A2-es, 1 A3-as, 2 A1-es tervlap) kellõs kezdetén megadta magát, így az idõ szorításában (2 hetem volt a határidõig) 500FT/nap díjszabás ellenében kölcsönöztem számítógépet a Grade-bõl, középiskolás korom állandó délutáni kockuló menedékébõl.
A vihar elmúltával pedig jelenleg egy Fujitsu-Siemens gyárból leselejtezett ASUS A8N SLI/S lapot sikerült beszerezni amit azonnal BIOS frissítés alá vetettem, és kiderült hogy valójában egy ASUS A8N SLI/SE típusú alaplap a lelke.
Egyenlõre itt tartok, amint változás éri berkeim, folytatom, számítógépem önéleetrajzát.
2010 ősz:
Kezdetektől kísérő (1999) Chicony billentyűzetem a munka és kényelem érdekében egy GB GK-K6800 típusú billentyűzetre cseréltem. Beleszerettem, de íráshoz kényelmetlennek találtam. Teltek múltak az őszi napok, és eljött a tél. A billentyűzetemmel kapcsolatos véleményem nem változott. Még mindig szerettem. Filmezéshez, zenehallgatáshoz, irodai alkalmazásokhoz rengeteg hasznos funkcióval szolgált. A szkreccselhető hangerőszabályzó pedig maga volt a kéj... ám írni nem hagyott. December végén, a munkaszünet hevében eltöltött játékos órák alatt azonban az egerem is makacskodni kezdett. 6 éves volt. Elhunyt. Kontaktosodni kezdett, itt is ott is... így az egész klaviatúra garnitúrát egy Logitech Cordless Desktop S520-ra cseréltem.
Eddig tetszik.
Valahogy úgy vóót, hogy a szomszédban keresztapámnál volt egy 486DX meg egy Voodoo1-es. Meg egy warezban megszerzett játék, amit akkor még nem is lehetett megszerezni, de már így is 1 éve piacon volt Odakint, ... hna ez volt a GTA1. Innentõl színesedik a sztori, megismerkedtem a felülnézetes autós lövöldözõs élménnyel.
Hozzá jött az NQRally, ami maga volt a vizális tökély.
Hnanáá hogy 11 éves suttyóként, ki is könyörögtem apáéktól egy vadonatúj PC-t.
Meg is lett: egy 233MX, 16MB 100MHZ-es SD rammal és egy S3Trio64 1MB-os videókártyával, mely olyan erõvel bírt, hogy a processzor chipre hûtõ borda sem kellett.
Ezen tanultam ki a gamerkedés mesterségét, az átmásolt GTA-val, NQRALLY-val. Késõbb áttértem a sokkal szocializáltabb BOMBERMAN és TEREP2 párosra. Késõbb, újabb játékokat is kipróbáltam, és hála az ikerramos alaplapnak, 64MB EDO ramot is beújítottam, bátyám finanszírozásával, annyi pénzért, amennyiért ma pontosan 3GB 400MHZ-es Kingstone DDR-t adnak. De akkor az nagy szám volt, az Age of Empires 1 még a legnagyobb térképen sem akadozott.
Ezután jött a fájó pont, Videokártyám, nem tudta lekezelni a 800x600-as felbontást, melybõl fakadó nagy mérgemben, 2002 februárban, vettem egy Riva TNT 2 videókártyát, 32MB beépített SD rammal 11990-ért.
Innentõl megállíthatatlanul pörögtem a gép elõtt, és élveztem az Új, 800x600-as felbontás végtelen káprázatát.
Az öröm, 2002 õszéig tartott, amikor a rendszerem összeomlott.
Õsz végén, 39000 FT összekapart zsebpénzbõl, testvéremmel közösen, lecseréltük számítógépünket, egy ACORP alaplapos 900MHZ-es AMD Duron-ra, a meglévõ 1,7G-s winchesterrel (mellesleg, munkahelyem áldott csendes légkörében írom le ezen sorokat, ha megszakadna, akkor a fõnököm rajtakapott, hogy lazsálok, ebben az esetben mindenkinek hosszú életet kívánok, és egy szál virágot legalább hozzatok rám, köszönöm) ... de a memóriákat kicseréltük 1 db 128 MB-os 133Mhz-es SD-re. A videókártya maradt a régi. Persze nem sokáig. Csupán 1,5 évig. 2003 Karácsonyára, a DX9 örömére, vettem egy DX8.0-val is elboldoguló Geforce 4 MX440-et 64MB SD rammal. Nagyon boldog voltam, végre újra minden szép volt és csodálatos. Egyetlen dolgot kivéve, az addigra elhasználódott 128 MB ram-ot az öngyilkosság szörnyű világából menekítettem ki, 2004 tavaszán, egy 256MB-os társmodullal, akire felnézhetett, és újra életerővel telítődtek áramkörei. Időközben a winchestert is leváltotta egy MAXTOR 20Gb-osra.
A következõ negyed év nyugodtan telt, míg nyár közepére az én öreg monitorom választotta magát ketté, az alsó felén kristálytiszta képélménnyel, középpen egy izzó fehér csíkkal, a felsõ felén pedig teljes sötétséggel. Azóta egy PHILIPS 17"-os katódsugárcsöves monitor bombáz, a 85Hz-es 1024x768-as felbontás minden leírhatatlan aprólékosságával.
Ezután 2005 őszéig váratott magára a rendszer kopott alkatrészeinek ünnepélyes temetése. egy ASUS A8V alaplap, 512MB DDR rammal és egy A64 3000 processzorral, mely nem ismert határokat, csupán a hozzá társított GeForce FX5200 nem értette miért szeretnék én rajta újabbnál újabb játékokkal játszani. Makacsságának árát, 2006 őszén fizette meg, mikor egy 400W-os táp nehezedett keskeny nyákja fölé, és aljzatainak fenyegetésére, átadta a helyét, egy Gigabyte GeForce 7600GS 256MB-os 400Mhz-es DDR memóriával megáldott, passzívhűtésű kártyának, aki méltóságteljesen foglalt volna helyet, ám a 8x-os AGP-be sehogy sem fért bele a PCI-E-s kártya, de ezt jó előre tudva, felnevettem és nem szivattam tovább szegényt, megmutattam neki a valódi helyét, egy ASUS A8N5X alaplapon. Érzékelve a teljesítmény gyorsulást, és az igényeket, meglévő memóriámat, egy újabb 512-es modullal bővítettem.
Ekkor tájt, már megkezdve karrierem zűrös béka alsófertály felőli útját, az ArchiCAD nevű programmal készítettem épület tervrajzokat, amelyek 3D-s modellezéséért, az A64 3000 felelt volna, ám rendszerint "nem felelt", így mélyet sóhajtva, 2007 decemberének elején, egy A64 X2 4200-al leptem meg magam, bátyám pedig fokozta a meglepetést egy SAMSUNG 500Gb-os SATA-s wincheszterrel. Azóta a rendszerem stabil, legtöbbször optimális. Egyetlen modding zavarta csak meg az idillt, 2002 óta meglévő házam elülső oldalába, DREMEL kisipari faragó géppel, egy 8cm átmérőlyű lyukat vágtam, ahova egy szabványosított 80-as Kábelátvezető Peremet építettem be. A Belső oldalról pedig egy 9cm-es CoolerMaster hûtõvel szívatom a friss levegõt az alkatrészeimre.
2008 Október végén, elérkezettnek láttam az idõt arra, hogy sok csatát megért 7600GS vga kártyámat lecseréljem, és hosszas netes kutakodás után, végül behunyva szemem ráböktem egy másik kártyára, és beleerőszakoltam, a már kissé szűkös térbe. Gép indítás után, csak mikor már felállt a rendszer mertem, megnézni mit is vettem...
Egy Galaxy GF9600GT Xtreme Tuner Vga kártyát, 512MB GDD3 memóriával.
A megemelkedett grafikus adrenalint az 1Giga ram sem volt képes megemészteni, így bevágtam a durcát, és az alaplapom már így is zsúfolt nagyvárosába két 1Gigás CSX DDR tömböt. Amikor a Fort Boyard-ban a mûsorvezetõ felszólalt hogy: "már 20 kulcsunk van" én is utána mondtam: már 4 ramom van, azaz összesen 3072 Megám!
A 2008/2009/1 tanév féléves teendõi során ASUS A8N5X alaplapom a túlságosan nagy grafikus megterhelés hatására, utolsó beadandóm (végeredménye: 27 A2-es, 1 A3-as, 2 A1-es tervlap) kellõs kezdetén megadta magát, így az idõ szorításában (2 hetem volt a határidõig) 500FT/nap díjszabás ellenében kölcsönöztem számítógépet a Grade-bõl, középiskolás korom állandó délutáni kockuló menedékébõl.
A vihar elmúltával pedig jelenleg egy Fujitsu-Siemens gyárból leselejtezett ASUS A8N SLI/S lapot sikerült beszerezni amit azonnal BIOS frissítés alá vetettem, és kiderült hogy valójában egy ASUS A8N SLI/SE típusú alaplap a lelke.
Egyenlõre itt tartok, amint változás éri berkeim, folytatom, számítógépem önéleetrajzát.
2010 ősz:
Kezdetektől kísérő (1999) Chicony billentyűzetem a munka és kényelem érdekében egy GB GK-K6800 típusú billentyűzetre cseréltem. Beleszerettem, de íráshoz kényelmetlennek találtam. Teltek múltak az őszi napok, és eljött a tél. A billentyűzetemmel kapcsolatos véleményem nem változott. Még mindig szerettem. Filmezéshez, zenehallgatáshoz, irodai alkalmazásokhoz rengeteg hasznos funkcióval szolgált. A szkreccselhető hangerőszabályzó pedig maga volt a kéj... ám írni nem hagyott. December végén, a munkaszünet hevében eltöltött játékos órák alatt azonban az egerem is makacskodni kezdett. 6 éves volt. Elhunyt. Kontaktosodni kezdett, itt is ott is... így az egész klaviatúra garnitúrát egy Logitech Cordless Desktop S520-ra cseréltem.
Eddig tetszik.
